“Ami itt látható az hajnal óta érkezett be a telepre” – hangzik el, miközben végigvezetnek bennünket az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen, ahol a Tudatos Vásárlók Ökokör támogatóival és csoportvezetőivel együtt jártunk az év végén.

Hatalmas medencékben hömpölyög az elmúlt 12 óra szennyvize, évente 3 Tisza-tónyi vizet tisztítanak meg itt. Amit épp látunk, az a mechanikai tisztításon átesett már, bár ránézésre és szagra is abszolút a szennyvízre emlékeztet folyadék. Barna hab úszik a tetején, kísérőnk azt mondja, ezek elhalt, összeállt baktériumok szálai, amik a hideg idő miatt most jobban látszanak.

A víz szaga még erős, de ebben a fázisban már nincs benne törlőkendő, mobiltelefon, pénzérmék, maszkok, pelenkák és zsírszörnyek sem. És például mosógép sem, merthogy érkezett ide a vízzel már az is. A darabos, látható szennyeződések közül talán a zsírszörnyről hallottunk a legtöbbet: a zsíros ételmaradékokkal összetapadt törlőkendőket hívják így.

A zsírszörnyek nem csak az utcák alatt futó csatornahálózatban okozhatnak komolyabb problémákat, hanem a házak, lakások vízelvezető rendszerében is.

A Fővárosi Csatornázási Művek szerint ezért fontos, hogy törlőkendőt, tampont, betétet soha ne dobjunk a lefolyóba.

Sőt, mint ahogy azt már többször érvekkel alátámasztottuk, szerintünk egyszer használatos, eldobható törlőkendőt egyáltalán nem ajánlatos használni: nem bomlik le, még azok sem, amelyeket lebomlóként árulnak (a bizonyítékot itt mutattuk meg), és feleslegesen terhelik a környezetet.

A mechanikai tiszítás után következik a szennyvíz biológiai tisztítása, amelynek során a vizet levegőztetik: fúvókkal levegőt fújnak bele, az oxigén milliónyi kis oxigén buborék formájában jut a szennyvízbe, ami elengedhetetlenül szükséges a biológiai tisztítás megvalósulásához, a szennyeződések eltávolításához. Annyi, hogy a felhajtóerő itt már nem hat, vagyis ha valaki beleesne a vízbe, nem valószínű, hogy fel tudna jönni a felszínére.

Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepre naponta 130-140 ezer köbméter szennyvíz érkezik, ezt a 26-28 óra alatt tisztítják meg és kerül vissza bevezetésre a Dunába. Éves szinten ez kb. 3 Tisza-tónak felel meg. Hozzájuk tartozik a IV., XV., XVI., XVII. kerület, részben pedig, a III., X., XIII., és XIV. kerület, illetve az ide tartozó agglomerációs területek.

A tisztítási hatásfok biztosítása érdekében naponta többször, a technológia több pontjáról történik mintavétel, melyet az FCSM Központi Laboratóriuma dolgoz fel. Ezen felül szondák, analizátorok segítségével valós időben is figyelik a vízminőséget.

Mi történik pontosan a szennyvizünkkel a tisztítóban?

A beérkező szennyvíz először mechanikai tisztításon esik át, ekkor távolítják el a  csatornába került, fentebb már említett darabos szennyeződéseket és a zsírt. A mechanikai tisztítás során 5 mm-es rácsok (mint egy nagy lyukú szita), valamint kombinált zsír- és homokfogók “kapják el” a szennyeződéseket: nagy mennyiségben érkezik be homok, amit ülepítéssel választanak le, illetve zsíros/olajos szennyezők, amelyeket lefölöznek. Az innen elfolyó víz az előmechanikailag tisztított szennyvíz, ami, mielőtt az előülepítőbe kerül, még egy rácsszűrésen esik át, amit 3 db automata gépi rács végez.

Az érkező szennyvíz ezen kívül nagy mennyiségben tartalmaz szilárd és oldott állapotban szerves anyagot és növényi tápanyagokat (nitrogén- és foszforformákat) is, amelyeket a telep összetett eleveniszapos technológiája távolít el a biológiai tiszítási szakaszban.

”Ez rendkívül fontos, mert az élővizekben, elsősorban az állóvizekben feldúsulva elmocsocsarasodást okozhatnak. A nitrogén főként az emberi vizelettel, a foszfor a mosószerekből (foszfát) és az élelmiszeriparból (foszfor sav) kerül a szennyvízbe. Ezeknek az eltávolítása nem szűréssel történik, hanem a nitrogén esetében biológiai módszerekkel, a foszfor esetében pedig megvalósulhat egyaránt biológiai vagy kémiai módszerekkel, esetleg a kettő kombinációjával” – magyarázza nekünk Kassai Zsófia, osztályvezető.

Foszfor-kisokos: már nem foszfát, de akkor mi van a mosószerekben?

Az eleveniszapos medencékből a tisztított szennyvíz és iszap keveréke a hosszanti átfolyású utóülepítőkbe kerül, ahol az iszap leülepszik, a tisztított szennyvíz pedig a Dunába kerül. A telep egyébként teljes mértékben automatizált, a működtetése folyamatirányító rendszer segítségével történik, technológus mérnökök és szennyvízüzemi gépészek munkája mellett.

A mikroműanyag szűrése még csak terv

Az utóbbi években többféle kutatási eredmény is született arra vonatkozóan, hogy a természetes vizeink, az ivóvizünk mennyi mikorműanyagot tartalmaz, illetve van-e ezeknek egészségkárosító hatása. Kassai Zsófia elmondta, a mikroműanyagok eltávolítására ugyan már léteznek technológiák, jelenleg azonban még a mintavételi és a mérési módszerek egységesítse zajlik, amivel megállapítható lenne, hogy ezek a szennyező anyagok milyen mennyiségben vannak jelen a szennyvízben. Ez pedig elengedhetetlen lenne a megfelelő eltávolítási technológiák megválasztásához és üzemeltetéséhez: “Nálunk is történtek mintavételek a mikroműanyag vonatkozásában mind a befolyó, mind pedig az elfolyó víz tekintetében, azonban egyelőre még mindig kevés adat áll rendelkezésre.”

Milyen ruhát vegyek, ha nem akarok mikroműanyagot a folyókba?

Mi lesz az iszappal?

A kérdésre megnyugtató a válasz: szinte teljes egészében hasznosítják, kétféle végtermék is keletkezik belőle. A víztisztítási maradékként keletkező fölösiszap és az előülepítőben kiülepedett nyersiszap keveréke sűrítés után az ún. rothasztóba jut (a képen a zöld létesítmény), ahol fermentáció során részben biogáz keletkezik belőle.

2008 óta üzemelnek a rothasztó tornyok a telepen, amelyekben az iszapot kezelik, és biogázt állítanak elő. Előtte az iszap víztelenítés után lerakóra került. A biogáz szerves anyagokból mikróbák által anaerob (oxigéntől elzártan végbemenő biokémiai) körülmények között történő lebontás során képződő gázelegy. Körülbelül 60-65% metánt, 35-40% szén-dioxidot, kis mennyiségben nitrogént, kénhidrogént, ammóniát és egyéb maradványanyagokat tartalmaz. A biogázt kazánokban és gázmotorokban égetik el, villamos- és hőenergiát is nyernek belőle.

A telep éves hőigényét 100%-ban (ehhez biogázkazánokat használnak a téli időszakban), a villamosenergia-igényét pedig 84%-ban fedezni tudják.

Hatalmas előrelépés ez ahhoz képest, hogy korábban a lerakóba került az alapanyagként használt szennyvíziszap. Szintén a telepen található a reNEW Technologies Hungary, a CYCLE tisztítószereket gyártó cég reaktora is, amely a szennyvíziszapot szintén biomasszaként használva egy fermentálási folyamat eredményeként organikus sav alapú tisztítószert állít elő, újrahasznosítja a szennyvíziszapot.

A rothasztó tornyokban a gázképződési folyamat után a megmaradt iszapot még víztelenítik: a végeredmény egy nedves, földszerű, már gazdaságosan szállítható és hasznosítható nyersanyag, amelyet továbbhasznosításra elszállítanak a telepről, mivel szerves trágyaként nagyszerűen működik a mezőgazdaságban. A telep kívülről beszállított szerves anyagot is befogad feldolgozásra. Ennek bizony olykor szaga is van, bár csak apró fuvallatokban érezhető néha. A kívülről érkező magas szervesanyag-tartalmú hulladékokból is biogázt termelnek, amelyből így néha több is keletkezik (főleg az állati eredetű szerves anyagok után), mint amennyit helyben el tudnak használni. Azért, hogy ez ne kerüljön a légtérbe, a pillanatnyi felesleget elégetik, “elfáklyázzák”. Ekkor is keletkezik üvegházhatású gáz (szén-dioxid), de ez kevésbé terheli a környezetet, mint a metán. 

Mit mond el rólunk? Kevesebb vizet fogyasztunk, többet szemetelünk

Az egy főre jutó elfogyasztott vízmennyiség jelentősen csökkent az elmúlt 50 évben, így a szennyezőanyagok tekintetében a telepen töményebb vizet kell megtisztítani. Jelentős a változás még a szennyvízzel érkező szemét összetételében is: egyszer használatos eszközökből és csomagoló anyagból több kerül a csatornába is, különös tekintettel a nedves törlőkendőkre, intim higiéniai eszközökre. Az utóbbi két évben a pandémia hatására ez a kör bővült a maszkokkal és a gumikesztyűkkel is. A gyártási folyamatok is változtak, a mosószerek foszfát tartalmát jelentősen csökkentették, ez is befolyásolja az érkező szennyvíz összetételét.

Gyógyszermaradványok a csatornában

A leggyakrabban használt gyógyszerek a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, hormonok, antibiotikumok, vizelethajtók, nyugtatók, vérnyomáscsökkentők maradványai kétféle módon is megjelenhetnek a csatornában. Egyrészt a vizelettel, másrészt a csatornába dobott gyógyszerek által. Magyarországon a Tiszta Ivóvíz projekt keretében vizsgálják a felszíni vizekben és az ivóvizekben a különböző gyógyszerhatóanyag maradványokat. Az eredmények alapján a legnagyobb mennyiségben fogyó készítmények a nem szteroid gyulladás- és vérnyomáscsökkentők, de ezek esetében is csak nagyon alacsony a koncentráció.

A Green&Safe LIFE-styles projektet az Európai Unió LIFE alapja támogatja, Azonosító: ENV GIE HU000622 Green&Safe LIFE-styles. A cikket az Innovációs és Technológiai Minisztérium FV-I-21-05-C pályázata társfinanszírozta.