Hol kertészkedjünk a városban?

Egyre szaporodnak a közösségi kertek a városban, ami nagyon klassz dolog, de a kert tervezésekor, érdemes figyelni arra is, valós veszélyt jelenthet-e a talaj nehézfémtartalma, ami nagy forgalmú út mellett jelentős is lehet. A budapesti Grundkert laboratóriumban mérette meg a talaj és a termények nehézfémtartalmát. Az eredmények jóval a határértékek alatt vannak, de egy berlini tanulmány szerint a kialakításkor figyelni kell: a városi közösségi kertek termései a bolti zöldségeknél is szennyezettebbek lehetnek nehézfémekkel.

Az említett tanulmányban a közösségi kert terményeiben lévő fémtartalmat (kadmium, króm, ólom, nikkel és réz) mérték paradicsomban és zöldbabban, gyökér és szárzöldségekben (sárgarépa, burgolya, karalábé), valamit leveles zöldségekben és gyógynövényekben (káposzta, zsázsa, mángold, bazsalikom, menta, kakukkfű).

Vizsgálták a járműforgalomtól függő szennyezettségi szintet, ezért a termőhelyeket a következőképpen osztották fel: magas, közepes és alacsony járműforgalom, távolság a legközelebbi úttól, a járművek száma az úton, a termőhely és az út közötti épületek milyensége.

Azt tapasztalták, hogy a fémszennyezés mennyisége nagyban függött a fém típusától, valamint az adott növényfajtól. A paradicsom például kevesebb ólmot tartalmazott szemben a mángolddal, a mentában pedig több volt a króm, mint a bazsalikomban, zöldbabban vagy a sárgarépában.

Összességében a mért eredmények szignifikánsan magasabbak voltak, mint a szupermarketek zöldségeiben. A legrosszabb paradicsom például 11-szer annyi kadmiumot és közel ötször annyi nikkelt tartalmazott, mint a szupermarketes paradicsom, a mángold pedig hatszor több cinket tartalmazott, mint a boltban vásárolt társa. Számos más növénynél ez a szorzó legalább kétszeres volt.

Minden zöldség magasabb koncentrációban tartalmazott ólmot, ha forgalmasabb út mellett nőtt, és más fémek koncentrációja is forgalomfüggően volt jelen.

Az ólomra visszatérve: az uniós szabványok szerinti mértéket is meghaladta a vizsgált növények kétharmadának ólomtartalma – amennyiben nagy forgalmú utak mentén 10 méteren belül termő növényekről volt szó. Ez az érték mintegy harmadára csökkent ott, ahol az épületek „korlátként” működtek a kert és a forgalom között. A legfontosabb tanulság, hogy gondosan válasszuk meg a telepítési helyszínt: minél messzebb legyen a konyhakertünk a forgalmas utaktól. A forgalom és a termőhely közötti védő épület vagy élősövény pedig egészséget ér. 

A német tanulmány nyomán a tavaly indult Grund közösségi kert megmérette a talaj, illetve az ott termett spenót, paradicsom, és burgonya nehézfémtartalmát. Az eredmények megnyugtatóak, egyik érték sem közelítette meg a határértéket.

Képek forrása: Kozossegikertek.hu, Grundkert

***

• #Kert, szobanövény