| Mercz Ágnes
Hogyan tájékoztat a MÁV?
A vasúttal kapcsolatban sok mindent lehetne fejleszteni Magyarországon. Az egyik ilyen terület a tájékoztatás színvonala, ezt tekintjük át cikkünkben.
Az elmélet
Szép, hosszú című jogszabály a belföldi
közforgalmi menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági)
autóbusz közlekedés valamint a nevelési oktatási intézmények által rendelt
belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/ 2007 (IV.26.) GKM rendelet – ez határozza meg a vasúti
jegyárakat, illetve az igénybe vehető kedvezményeket. Négyféle vasúti
kedvezményjogcím létezik: dolgozói, tanulói, üzletpolitikai és egyéb. Azt
azonban, hogy az egyes kedvezményekhez pontosan milyen jegyek is tartoznak, nem
egyszerű kideríteni.
A vasúti személyszállítási szerződésekről szóló 10/1997
(X.15) Kormányrendelet azt mondja ki, hogy a vasúttársaság által végzett
szolgáltatások díját, megállapításának módját és feltételeit a személydíjszabás
tartalmazza, a kiegészítő feltételeket pedig a vasúttársaság üzletszabályzata.
A díjszabás és az üzletszabályzat megtalálható a MÁV Hivatalos Értesítőjében
(amihez persze jobbára csak bennfentesek jutnak hozzá, az átlag utas nem fog
elmenni ezért a közlönyboltba) és a vasúttársaság honlapján. (Ugyanitt
olvashatóak a kedvezmények
is – a szerk.)
A jogszabály szerint az utasokat a díjakról, kedvezményekről
a cégnek az állomásokon jól látható
helyre elhelyezett hirdetményekkel, szórólapokkal, kiadványokkal,
ezen kívül a kiszolgáló
személyzetnek szóban, illetve információs berendezések és szolgáltatások által kell
informálnia.
A gyakorlat
Ez bizonyos esetekben előfordul, bizonyos esetekben nem – a
menetrendi tájékoztatás viszonylag gördülékeny, azt viszont, hogy milyen
kedvezmények járnak és kinek, a legtöbb állomáson hiába keressük. A nagyobb
állomásokon persze előfordul, hogy külön információs ablak működik, de itt viszont
jegyet nem lehet venni, ahhoz újabb sorban állás szükséges, ezúttal a
jegypénztárnál.
Hol tájékozódhatunk?
A MÁV-Start több csatornán tájékoztatja az utasokat:
- az általa kiadott közforgalmú menetrendben,
- az elektronikus – s bár már nem úgy hívják, továbbra
is csak Elviraként emlegetett – menetrendben, - a MÁVDirekt telefonos ügyfélszolgálaton (belföldről a 06
(40) 49 49 49, külföldről a +36 (1) 371 94 49 telefonszámon) - az állomási utastájékoztató személyek, illetve
hangosbemondások útján, - valamint a máv.hu
weboldalon.
Ezek közül a MÁV-Start
weboldal mondható a legjobbnak, mivel ott a bekövetkezett változásokról is viszonylag
időben értesülhetünk. Ezen kívül itt pár kattintással megtudható, hogy kinek,
milyen mértékű, milyen fajtájú kedvezmény jár milyen feltételek megléte esetén,
és elérhetők egyéb információk is (pl. milyen útszakaszon (viszonylatban), hány
alkalommal vehető igénybe az adott kedvezmény).
A gyakorlatban sokszor a vonaton a kalauztól (vagy még akkor
se) szerez tudomást a jóhiszemű utas arról, hogy milyen kedvezményeket is
vehetett volna igénybe. A jegypénztárosnak a legritkább esetben jut eszébe,
hogy a jegy megvételekor felhívja az utazni vágyó figyelmét arra, hogy az adott
felállásban (család, csoport) hogyan lehetne kedvezőbb árfekvésű jegyet
vásárolni, különösen, ha ideges, türelmetlen emberekből álló végeláthatatlan
sor kígyózik a pénztár előtt.
Budapesti egyesített
bérlet
A tájékoztatás szintén nagyon hiányos a budapesti
egyesített bérlet (BEB), illetve az őt 2009. január 1-től fel felváltó Budapest-bérlet
tekintetében is. Pedig a Budapesti Közlekedési
Szövetség (BKSZ) létrehozásakor bevezetett új bérlettípus végre egy jó
kezdeményezés a kaotikus főváros és környéki közlekedésben: az utasok többsége
számára az agglomeráció és a főváros közötti utazást lényegesen olcsóbbá teszi,
s olyan perspektivikus elképzelés, ami hosszabb távon – a remények és tervek
szerint – tarifaközösség megvalósítását, elektronikus jegyrendszert,
összehangolt menetrendi kínálatot jelent.
A BKSZ területe a fővárost valamint Pest, Fejér, Komárom-Esztergom
megyéknek a Volánbusz közvetlen autóbuszjáratai által kiszolgált területét,
illetőleg az elővárosi vonatok által kiszolgált területet öleli fel. Az
egyesített bérlettel rendelkező utasnak a csatlakozó vasúti vagy helyközi
autóbusz havijegyét, illetve menetjegyét elegendő a főváros területén fekvő
legutolsó állomás (vagy megállóhely) és a BKSZ területén levő agglomerációs
település között megváltania.
A Budapest-bérlettel kapcsolatos tájékoztatás viszont
tényleg csapnivaló. Egyrészt csak olyan buszokon érvényes, amelyek elején ott
díszeleg a BKSZ emblémája, másrészt külön tájékozódást igényelnek a
gyorsjáratok, s az is, hogy a távolsági buszok nem mindegyik buszmegállóban
állnak meg.
Továbbá a vasút tekintetében továbbra is óriási hiányosság,
hogy ha kimegy a szegény utas, mondjuk a Nyugatiba, a kijelzőn nemigen fogja
látni, hogy az általa kiszemelt vonat megáll-e pl. Zuglóban. Ehhez, ha van
ideje, el kell mennie az információhoz, és ott megérdeklődni, vagy el kell
kapni egy kalauzt, aki vagy tudja, vagy nem. Vagy, ha elég kalandvágyó,
felpattan a vonatra, és az vagy megáll Zuglóban, vagy sem.
Mit tehetünk, ha nem
kaptunk információt?
Ilyen feltételek mellett nem minden jogosult értesül a
számára fontos információról, netán még kára is keletkezhet, hisz nem
tájékoztatták megfelelően. Mit tehet az utas ilyenkor?
Első körben panasszal élhetünk a MÁV-nál: elkérhetjük a
panaszkönyvet. Beírásunkra a társaságnak 30 napon belül írásban reagálnia
kell. Ennél továbbmenve, ha az eset súlya indokolja, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordulhatunk,
amely hatóság a panaszt a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
rendelkezéseinek megfelelően vizsgálja ki. Ugyancsak lehetőség van arra, hogy panaszunkat
az eszrevetel[kukac]mav-start.hu
weboldalon jelezzük.
Olvasónk írta: Megéri reklamálni!
Németh Miklós
Történt, hogy kis családommal pár településsel arrébb
szándékoztunk vonatozni egy szép napsütéses novemberi hétvégén. Két pelenkás
gyereket nem egyszerű időben felöltöztetni, kivonszolni a vasútállomásra – sietségből
nem volt hiány.
Kábé 3 perccel a vonat indulása előtt értünk az állomásra, s
míg a feleségem a pénztárhoz rohant, én előresiettem a vonathoz, bízva benne,
hogy ha látja a kalauz, jövünk, még biztos elérjük a vonatot. Ezzel nem is volt
baj, viszont amikor utolért minket a nejem, mondta, igen furcsa jegyeket
kapott, máskor ugyanezen a távon jóval kevesebbet szoktunk fizetni. Most
azonban nem volt idő reklamálni, kérdezősködni, rohanni kellett.
A szokásos „2 felnőtt, 2 kisgyerek” jegyet kérte. Úgy tudtuk,
két kisgyerek együttes utaztatása esetén két kísérő 33%-os kedvezményt kap, míg
a gyerekeknek nem is kell fizetni, mert 6 év alattiak. (Egyébként erre is egy
kalauz hívta fel korábban a figyelmünket, mert addig fogalmunk sem volt róla,
hogy van ilyen kedvezmény, s bár számos alkalommal a teljes – esetenként
kórusban süvöltő – pereputtyal együtt vásároltunk jegyet, egyetlen pénztáros
sem tájékoztatott erről). Végül két teljes árú és két diákjegyet kaptunk.
Mivel pár órán belül visszatértünk az eredeti állomásra,
ráadásul nem is kezelték a jegyünket, visszamentünk rákérdezni, hogy akkor hogy
is van ez, mi tudjuk rosszul, vagy a pénztáros felejtett el valamit. Persze –
mondták – nekünk kéne tudni a dolgot, és pontosan megnevezni, milyen jegyet
kérünk.
Mivel a váci állomáson (azóta számos helyen körülnéztem:
máshol se nagyon) semmilyen információ nincs kifüggesztve a díjszabásról és a
kedvezményekről, kötöttük az ebet a karóhoz, hogy talán a pénztáros dolga lett
volna rákérdezni, mit is fed a „2 kisgyerek” – hogy tanulók-e vagy véletlenül
nem 6 éves kor alattiak.
Miután a pénztáros sajátos metakommunikációs jegyekkel nem
mulasztotta el tudtunkra adni, hogy hülyék vagyunk, és úgy kell nekünk,
mondtuk, akkor váltsák vissza a jegyeket, úgysem kezelte senki. A poén csak
ekkor jött: mivel jegyenként elég borsos díjat vontak le (a pontos összegre nem
emlékszem), pontosan 100 Ft-ot adtak volna vissza, persze mondtuk, adják csak,
a panaszkönyvvel együtt.
Eztán jól beírtunk, hogy ez már aztán igencsak felháborító,
kicsit méltányosabb elbánást és jobb tájékoztatást kérünk – utasként talán
jogunk van hozzá.
Az eljárás innen következő részével már nem adódott kifogás:
a MÁV-START 30 napon belül (kábé 2 hétre rá) válaszolt. Belátták, hogy igazunk
van, és ráadásként küldtek még 5db 100 Ft-os bónt is. (Azt már csak az újabb
poén kedvéért teszem hozzá, hogy amikor beváltottuk, vagy 10 percig tartott,
mire kiderítették, hogy elfogadhatják-e 2009. január 1. előtt.) Válaszuk
másolatát csatolva küldöm.
Végül mindenkit csak arra buzdítanék: reklamáljon,
reklamáljon, reklamáljon, hátha előbb-utóbb tényleg normálisan mennek a dolgok!
Kép [cc] Isgyarmati