A szabad tőkevándorlás korában, amikor a cégek könnyedén áthelyezhetik székhelyüket, termelésüket egy másik országba, a vállalatok növekvő hatalmának egyetlen kiegyenlítője a fogyasztói mozgalmak ereje lehet – állítja Ulrich Beck népszerű német szociológus. Mindennapi eset, hogy a munka- vagy környezetvédelmi szabályozás szigorodásával, adóemelést vagy új adó bevezetését követően, az adókedvezmény megszűntével a vállalatok odébbállnak. Magyarországon is volt erre példa. A vállalatok legfontosabb helyhez kötött erőforrásai a fogyasztók. Mivel minden vállalat a fogyasztóiból él, kénytelen megfelelni az elvárásaiknak; ebben rejlik a bojkottok hatékonyságának titka.

A mindennapi benzint szolgáltató olajvállalatok ellen a legsúlyosabb környezetvédelmi és emberi jogi ügyek miatt indítottak és indítanak ma is bojkottokat. Úgy tűnik, egyre több fogyasztó gondolja úgy, hogy a korrupció, a népirtás, a globális klímaváltozás túl nagy ár a benzinért – még akkor is, ha esetleg mások fizetik meg. A Magyarországon jelen lévő olajvállalatok közül nem egy évek, évtizedek óta tartó és folyamatosan megújuló világméretű bojkottok célpontja. A két leghírhedtebb közülük az Esso és a Shell.

A globális felmelegedés, a klímaváltozás hivatalos álláspontok szerint a legjelentősebb ember által okozott környezeti probléma. Nem csoda, ha a klímaváltozás tényét tagadó Esso-t a környezetvédő mozgalmak fogyasztói bojkottal próbálják jobb belátásra bírni.

Miután George W. Bush amerikai elnök 2001-ben bejelentette az USA kihátrálását a klímaváltozást okozó gázok csökkentéséről rendelkező Kiotói Jegyzőkönyvből, angliai központú nemzetközi bojkottmozgalom indult Esso és anyavállalata, az Exxon Mobil ellen. (Szintén az Exxon Mobil tulajdona a Magyarországon is megtalálható Mobil márkanéven futó benzinkút hálózat).

A kezdeményező Greenpeace, a Friends of the Earth és a Planet & People nevű diákszervezet azt állítja, hogy az ESSO a Kiotói Jegyzőkönyv ellehetetlenítésére törekszik: több millió dolláros (reklám)kampányokat finanszíroz a – irreálisnak és károsnak beállított – klímavédelmi intézkedések létjogosultságának megkérdőjelezésére, manipulálja és szelektív módon kommunikálja a kutatási eredményeket; támogatja Bush Kiotó-ellenes politikáját; a klímaváltozás tudományos vitájából kimaradó tudósokat támogat és juttat médialehetőségekhez, hogy azok az ő álláspontját képviseljék. A ma is tartó bojkott az Esso meggyőzése mellett a globális olajvállalatok klímaváltozásban játszott szerepére is fel kívánja hívni a figyelmet. A nemzetközi kampányhoz a magyarok is csatlakozhattak, az itthoni akciókat a magyar Greenpeace koordinálta. Az Exxon Mobil ellen egyébként számos más bojkott is indult, 2004-ben például az iraki háború politikai támogatása miatt.

Az angol Ethical Consumer magazin szerint a britek körében a Shell az egyik legnépszerűbb bojkottcélpont. A vállalat ellen több nemzetközi akciót is hirdettek.

A Shell 1995-ben egy elhasználódott tengeri olajfúrótorony elsüllyesztésére készült Skócia partjainál, amikor a Greenpeace kampányt kezdett az egyébként törvényes üzemen kívül helyezés ellen. A Shell persze minden erővel, beleérte a fizikait is, igyekezett eltéríteni az olykor akciófilmbe illő tiltakozó megmozdulásokat szervező civileket. A mai napig vitatott, hogy a Shell vagy a Greenpeace által javasolt hatástalanítási mód járt volna kisebb környezetterheléssel, ám a média felkapta az ügyet, és lassan kialakult a gonosz multi és a hősies civilek harcának mitologikus hangulata. A civilekkel azonosuló fogyasztók spontán bojkottakciókba kezdtek, néhány benzinkút ellen erőszakos cselekményeket követtek el, a Shell németországi bevételei 20-50%-os visszaesést mutattak. Végül a vállalat megadta magát.

Emberáldozatoktól, vérengzéstől, politikai korrupciótól terhelt a Shell hírhedt, szintén 1995-ben kipattant nigériai ügye. A Shell olajlelőhelyein élő törzsek civil mozgalmat indítottak a földjeiket és vizeiket pusztító olajszennyezések és tüzek megfékezésére, kárpótlásra szólítva fel az olajvállalatot. Az olajkitermelésben anyagilag is érdekelt kormány kirendelt katonái ezreket kínoztak és öltek meg; a Shell ellen tiltakozók vezéreit, köztük az alternatív Nobel-díjas (Right Livelihood Award) Ken Saro-Wiwa-t kivégezték. A környezetkárosítás, az emberi jogok és a szólásszabadság ilyen súlyos mértékű lábbal tiprása nemzetközi tiltakozáshoz és bojkotthoz vezetett.

A Shell elleni világméretű bojkottot ma már esettanulmányként tanítják. A cég nem csak a vállalati etika határait lépte túl.

A British Petrol (BP) ellen még nem hirdettek nagyobb volumenű nemzetközi bojkottot, de több helyi felhívást is intéztek ellene különböző okok miatt. 1992-ben amerikai diákok Ohio államban az intenzív környezetszennyezés és a BP tárgyalások elől elzárkózó magatartása miatt hirdettek bojkottot. 2000-ben az angol fogyasztók a cég magas benzinárai miatt tiltakoztak. 2006-ban Jesse James atya, ismert emberi jogi aktivista az USA-ban az alkalmazottakkal szembeni faji diszkriminációval, környezetszennyezéssel és az árak magasan tartásával vádolva hirdettet bojkottot a BP 12 000 töltőállomása ellen.

Rendszeresek a magas árakat sérelmező gazdasági bojkottok is. A hazai benzinforgalmazók között szinte mindegyik ellen indul már ilyen akció. A MOL ellen 2005 tavaszán hirdettek bojkottot. Egy interneten keringő lánclevél május 2-ra egynapos bojkottra szólított fel a magas árak miatt; két fuvarozói érdekvédelmi szervezet pedig arra biztatta tagjait, hogy inkább tankoljanak külföldön, amíg itthon a MOL magasan tartja az árakat. Ezen kívül kilátásba helyezték valamennyi termelő- és forgalmazóhely bojkottját, valamint megközelíthetőségének korlátozását is.

Különös párhuzam, hogy épp azok a vállalatok a leggyakoribb bojkottcélpontok, amelyek a környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás bajnokaiként tüntetik fel magukat. A Shell éves jelentésének címe Planet, People, Profit, az Exxon pedig honlapján külön szekciót szentel a vállalati polgárságnak.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.

Kép [cc] deepwarren, floriebassingbourn