fbpx

| Gulyás Emese

Híres bojkottok: a Montgomery buszbojkott

A néhány hete elhunyt Rosa Parksra emlékezünk, aki az ötvenes évek Amerikájában egy egyszerű hétköznapi döntésével elindított egy emberi jogi mozgalmat.

A mai napig az egyik
legemlékezetesebb bojkottként tartják számon az USA-ban az 1955-ös „Montgomery
busz ügyet”, amit a modern emberi jogi mozgalmak kezdeteként is emlegetnek.

Ülésrend feketén-fehéren

hires_bojkottok_rosa_parks3.jpgAz ötvenes évek Amerikája koránt
sem volt olyan felvilágosult, liberális gondolkodású, mint amilyennek manapság
tűnik. A társadalomban erős volt a faji szegregáció, a faji diszkrimináció, természetes
volt a feketék mozgásterének, jogainak korlátozása. Teljesen elfogadottnak
számított, hogy a buszokon külön ülőhelyet jelöltek ki a feketék és a fehérek
számára. Ezt mindenki elfogadta, kivéve Rosa Parksot. Az Alabama állambeli fekete
nő ugyanis 1955. december 1-n úgy döntött, nem hajlandó átadni ülőhelyét egy
fehérnek. Az önérzetes asszony akciója nem csupán hétköznapi purparlé volt, hanem
a helyi szegregációs törvények megszegése is. A buszvezető a rendőrség
beavatkozását kérte, így Rosa Parksot letartóztatták.

Bizonyos magyarázatok szerint
Rosa Parks tettének semmilyen politikai üzenete nem volt, egyszerűen egy
hosszú, munkával eltöltött nap után nem kívánt állva utazni a buszon. Ennek
ellentmondani látszik, hogy Parks korábban is részt vett politikai akciókban és
1943-tól a helyi, színes bőrűek boldogulását segítő egyesület (National
Association for the Advancement of Colored People, NAACP) titkára volt, sőt
1940-ben is volt már egy, a fentihez hasonló ügye.

Parks és a helyi civilek

Annak ellenére, hogy a leghíresebb
bojkott Rosa Parks nevéhez kötődik, számos helyi aktivista tett a feketék
hátrányos megkülönböztetése ellen, úgymint E.D. Nixon a feketék helyi
szakszervezetének vezetője, vagy Jo Ann Robinson az Alabamai Állami Iskola
angoltanára.

A Robinson vezette Nők Politikai
Tanácsa (Women’s Political Council, WPC) már 1945-ben panaszt tett a
városvezetésnél a helyi buszrendelet ellen. Kifogásolták, hogy a feketéknek
akkor is állniuk kellett a buszon, amikor a fehéreknek fenntartott részben
voltak üres helyek, hogy a hátsó ajtón kellett felszállniuk, holott jegyüket az
első ajtónál kell megváltaniuk, és hogy a fekete körzetekben fele annyi
buszmegálló van, mint a fehérek lakta negyedekben. A WPC már 1954-ben fontolóra
vette a busztársaság bojkottját, amikor egy Claudette Colvin nevű fiatal lányt
letartóztattak, mert megtagadta helyének átadását. Akkor azonban Nixon és más
helyi vezetők nem támogatták az ötletet, mivel Colvin házasságon kívüli
gyereket hordott a szíve alatt, s ez könnyű célponttá tette volna őt a fehérek
szemében. Rosa Parks azonban ideális „áldozat” volt: visszahúzódó, tiszteletteljes
középkorú nő, aki nemcsak a feketék politikai képviseletében volt aktív, hanem
az egyházi közösségben is.

Szervezkedés az éj leple alatt

Pénteken, Parks letartóztatásának
éjszakáján Jo Ann Robinson elkezdte a buszbojkott megszervezését: két
megbízható diákja segítségével több mint 50 000 bojkottra hívó szórólapot
juttatott el a fekete közösség tagjaihoz az éj leple alatt. A következő hétfőre
hirdetett akció sikere szinte borítékolva volt: a busztársaság utasainak
háromnegyede fekete volt, így a társaságnak jelentős anyagi érdeke fűződött a
fekete utasok szállításához. A szervezési megbeszéléseket a templomban
tartották. A péntek esti találkozón több mint 100 szimpatizáns jelent meg. A
frissében megalakult közlekedési bizottság önkéntes taxisokat,
autótulajdonosokat szervezett be, térképekkel segítette a hétfőn munkába
igyekvő feketéket. A bojkott híre futótűzként terjedt, a helyi média is felkapta
az ügyet. A szombati és vasárnapi lapok mind beszámoltak a kezdeményezésről.

Martin Luther King beszáll, a sikersztori elkezdődik

A hatalmas sikerrel záruló hétfői
akción felbuzdulva a szervezők létrehozták a Montgomery Haladás Egyesületet
(Montgomery Improvement Association, MIA) a bojkott további kézbentartására.
Vezetőjükként az éppen Montgomery-be érkező, kivételes szónoki tehetséggel
megáldott, 26 éves tiszteletest, Martin Luther Kinget választották, aki azon
melegében találkozót hívott össze a bojkott jövőjének megvitatására.

A találkozón 6000-en vettek
részt, fenomenális siker volt: a feketék fellelkesültek a bojkott folytatására,
amely végül 382 napig tartott. Azoknak a feketéknek a 90 százaléka, akik az
első hétfőn csatlakoztak, végig kitartott az ügy mellett. Lassan kialakult a
bojkottálók közössége. Elég sokan voltak ahhoz, hogy a MIA önálló
tömegközlekedési rendszert alakítson ki számukra. Jo Ann Robinson szerkesztésében
heti hírlevél segítette tájékozódásukat, az aktuális teendőket pedig a heti
templomi találkozókon vitatták meg.

A bojkott sikeréhez hozzájárult,
hogy a résztvevők lelkesen adakoztak a kampány fenntartására, sőt más
államokban élő feketéktől, és feketéket tömörítő szakszervezetektől, civil szervezetektől
is sikerült anyagi támogatást szerezniük.

A hatalom visszavág

A busztársaság és a törvény
képviselői nem hagyták annyiban a dolgot. Az első heteket követően a rendőrök
többször bántalmazták a MIA által alkalmazott sofőröket. King házát is támadás
érte, majd a helyi bíróság illegális bojkott szervezéséért vád alá helyezte a
MIA 90 vezetőjét és támogatóját.

A végső győzelem és a hálás utókor

A vádlottakat a NAACP vette pártfogásába,
és az ügyet szövetségi bíróság elé vitte, amely törvényellenesnek nyilvánította
a szegregációt. A döntést a fellebbviteli bíróság is jóváhagyta, így Montgomery
vezetése a szegregációt előíró törvény megsemmisítésére kényszerült. A média
hatalmas figyelmet szentelt az ügynek, amely többek szerint jelentős
befolyással volt a feketékkel kapcsolatos közgondolkodásra és további helyi
szegregációs törvények felszámolására.

A Montgomery buszbojkott
történetét a több politikai témát is feldolgozó soul együttes, a Neville Brothers
is megénekelte 1989-ben:

„December 1, 1955, our freedom
movement came alive. And because of Sister Rosa you know, we don’t ride on the
back of the bus no more.

Sister Rosa Parks was tired one
day
after a hard day on her job.
When all she wanted was a well
deserved rest
Not a scene from an angry mob.
A bus driver said, “Lady,
you got to get up
cuz a white person wants that
seat.”
But Miss Rosa said, “No, not
no more.
I’m gonna sit here and rest my
feet.”

Chorus

Thank you Miss Rosa, you were the
spark,
You started our freedom movement
Thank you Sister Rosa Parks.
Thank you Miss Rosa you were the
spark,
You started our freedom movement
Thank you Sister Rosa Parks.

Now, the police came without fail
And took Sister Rosa off to jail.
And 14 dollars was her fine,
Brother Martin Luther King knew
it was our time.
The people of Montgomery sit down
to talk
It was decided all gods’ children
should walk
Until segregation was brought to
its knees
And we obtain freedom and
equality, yeah

Chorus

So we dedicate this song to thee
for being the symbol of our
dignity.

Thank Sister Rosa Parks.”

Rosa Parks néhány hete, 2005.
október 24-én hunyt el. A bojkott jelentőségét jól mutatja, hogy november 3-ai
temetésén Rosát több ezres tömeg búcsúztatta, és többek között Bill Clinton
volt amerikai elnök és felesége mondtak beszédet.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás