A marketingesek tudják világszerte, hogy az élelmiszergyártók és -forgalmazók csak így tudják megnyerni a vásárlók bizalmát, s így képesek megszerezni a kuncsaftok pénzét.

Ám a magyar valóságban ilyen patyolattisztaságú árusokat legfeljebb a piacokon, a tejfölt, túrót, sajtféléket kínáló asszonyságok körében találni. A boltokban, vendéglői, kifőzdéi konyhákban szinte ismeretlen ez a harsogó, már-már hivalkodó egészség, a pénzre váltható higiénia. Hiába szabnak ki bírságokat a fogyasztóvédők a higiénés szabályok be nem tartásáért. Hiába büntetnek az ÁNTSZ ellenőrei. A kereskedők és gyártók valamiféle kincstári szigornak tartják az efféle büntetéseket. Sokan vannak, akik úgy vélik, a fogyasztóvédelmi ellenőrzéseket kellene szaporítani.

Mások a tisztiorvosi szigor mértékét tartják kevésnek. Pedig a jelenlegi helyzetben nem lehet számítani a viszonyok megváltozására. Hiszen a hatósági költségvetések megkurtítása kevés lehetőséget ad arra, hogy a felügyelők a jelenleginél nagyobb számban és gyakrabban látogassák a piaci szereplőket.

A részleges privatizáció előtt álló ÁNTSZ alkalmazottai pedig vélhetően elsősorban azzal foglalkoznak majd a közeli jövőben, hogy állásaikat megtarthassák, és a szűkös anyagi viszonyok közepette se romoljon látványosan a járványügyi helyzet. A piaci szereplők tehát döntéshelyzetben vannak. Kis rosszindulattal azt is lehet mondani: majdhogynem rájuk van bízva, hogy inkább a zavarosban halásznak-e, vagy megpróbálnak hasonlítani a reklám hentesekre, a tejesasszonyokra.

Reméljük, megértik, hogy talpon maradásuk a tét. Ez megkönnyítené a hatósági felügyelők dolgát is a jövőben.

Megjelent a Fogyasztóvédelem 2004. márciusi számában.