| Kedves Nóra
Háztartási ivóvízszűrők – pro és kontra
Manapság lépten-nyomon vízszűrők hirdetéseibe botlunk, sőt, ügynökök hada áll készenlétben, hogy meggyőzze a fogyasztót: vízszűrő nélkül egészségét kockáztatja a csapvíz fogyasztásával. Utánanéztünk, valóban szükség van-e Magyarországon háztartási vízszűrők használatára.
Vízszűrő beszerzése előtt ajánlott meggyőződnünk arról, hogy az otthonunkban iható csapvíz mennyire szennyezett. A fővárosiaknak könnyű a dolguk, a Fővárosi Vízművek weboldalán kerületenkénti bontásban szerepelnek a vízminőségre vonatkozó adatok, de egyéni mérés is kérhető, amit borsos ára miatt magánszemélyek valószínűleg csak elvétve rendelnek meg.
A szolgáltatott víz minősége az adatok tanulsága szerint bőven megfelel az EU-előírásoknak, de Lévai Zsuzsától, a Fővárosi Vízművek kommunikációs osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy ők csak a telekhatárig felügyelik a vezetékeket, ezért régi családi házakban előfordulhat, hogy az elöregedett vezetékekből kerül szennyeződés az ivóvízbe.
Időszakos panaszok főleg a víz klórosságára vonatkozóan érkeznek. Ennek oka, hogy például csőtörések eseten a vízművek a vezetékek nagyobb klóradaggal való átfertőtlenítésével védekeznek a szennyeződések ellen. A klór mennyisége azonban ezekben az esetekben sem jelent egészségügyi kockázatot.
A fővárosi víz egészségügyi szempontból nem tartalmaz jelentős mennyiségű szennyeződést, ennek ellenére egy, a Népszabadságban 2005 szeptemberében közölt felmérés szerint a fővárosiak 26%-a sosem iszik a csapból. A víz ízében gyakran domináló klórosságot, az egyéb színbeli, vagy ízbeli kellemetlenségeket pedig érdemes lehet vízszűrővel kivédeni.
Az országos vízminőségi helyzet már kevésbé fényes, erről részletesebb képet kaphatunk, ha végigolvassuk az ANTSZ weboldaláról elérhető helyzetelemzést, amit a Fodor József Közegészségügyi Központ Országos Közegészségügyi Intézete állított össze, de a lakóhelyünk szerinti vízműtől is kérhetünk felvilágosítást. Ha saját háztartásunk vízminőségének aktuális állására vagyunk kíváncsiak, kipróbálhatjuk azt a Magyarországon is forgalmazott víztisztaság-mérő tollat, ami a vezetési ellenállást és a tenyészetek számát méri, és leginkább egy digitális hőmérőre hasonlít.
A vizet szennyező anyagok között az arzén az első számú ellenség, ennek megemelkedett szintje főleg a Dél-Alföldön jelent problémát. A második leggyakrabban előforduló egészségkárosító tényező a baktériumok elszaporodása a vízben, amit a víz fogyasztás előtt való felforralásával ki lehet védeni. Szükség esetén a tisztiorvosi szolgálat erre felhívja a lakosság figyelmét, vagy komolyabb helyzetben elrendeli, hogy az önkormányzat, vagy maguk a vízközművek palackozott vízzel lássák el az érintett lakókat. „Bizonyos vízszennyezettségi szintet, illetve indikátorokat meghaladva, vagy ha a szennyezettség hosszabb idő át fennáll (lásd 201/2001. sz. kormányrendeletet), az egészségügyi hatóságnak Brüsszelbe is jelentenie kell.”
A víz hormontartalmára vonatkozó aggályok alaptalanok – tudtuk meg ezt is dr. Borsányi Miklóstól, az OKK-OKI (Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete) Higiénés vízkémiai osztályának vezetőjétől -, ezek jelenléte a vízben ugyanis messze nem okoz egészségügyi problémát. Bár a jelenség fontos kérdés a kutatásban, szintjét vízművek jelenleg sehol a világon nem mérik.
Dr. Borsányi Miklós elégtelennek tartja a hazai lakosság tájékoztatását az általa fogyasztott csapvíz minőségéről, pozitív ellenpéldáként a németeket említette, akik a vízművektől a havi vízszámla befizetésére szolgáló csekk mellett a helyi vízminőségről szóló beszámolót is kézhez kapnak.
Az ivóvízben bizonyos területeken növényvédőszer-származékok is előfordulhatnak, ilyenek az atrazin, a diazinon és az acetoklór, ezeknek az EU által meghatározott szintje az ivóvízben legfeljebb 0,1 ng/ml. Az ÁNTSZ oldalán közölt helyzetelemzés ebben a kérdésben óvatosan fogalmaz, „a tájékozódó mérések – amelyek még reprezentatív felmérésnek sem tekinthetők – adatai szerint az ivóvizek peszticid szennyezettsége nem jelent veszélyt, de ennek egyértelmű megállapításához jóval több adatra lenne szükség.” Egy, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium weboldaláról elérhető 1999-es tanulmány szintén az adatok hiányosságára hivatkozik, de végkövetkeztetésként megállapítja, hogy „az ivóvízellátás alapjául szolgáló felszín alatti és felszíni vizek peszticid szennyezettsége nem jelentős.”
[Folytatjuk!]
Szívesen olvasnál még a témában? Tegyél érte Te is! Válaszd a Neked megfelelő formát.
Támogasd a TVE munkáját adománnyal!
Fizess elő egy terméktesztünkre!
Legyél a TVE Támogató tagja vagy Szupertagja!
Ehhez még egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is adunk, amellyel több mint 70 jófej helyen vásárolhatsz kedvezményesen!