Azt hiszem – ha korábban nem voltunk „beoltva” -, egy natur-öko-bió-környezetbarát (a jelzők folytathatók) háztartás vezetéséről szóló könyv elolvasása mindannyiunkra hasonlóan hat: elrettent. Munka mellett, városlakóként szinte lehetetlennek tűnik az átállás, miközben értjük, szükség lenne rá. A főzés még csak hagyján, hiszen sok biobolt van, működnek biopiacok is, de a takarítás, mosás, mosogatás… reménytelennek látszik.

Tele van a szekrény mindenféle tisztítószerrel: külön a parkettára, a kőre, a csempére… mással tisztogatjuk a konyhai csaptelepet, mint a fürdőszobait.

Mikor idáig jutottam a felsorolásban, rájöttem, itt valami nem stimmel. A csaptelepek ugyanolyan anyagból vannak, ugyanolyan víz jön belőlük, miért akkor a különbség? Hát persze, csak azért, hogy ne egy flakont vegyünk meg, hanem kettőt.

A gyanúm csak erősödött, amikor elolvastam, mit is tartalmaznak ezek a szerek: szinte ugyanazt. Aztán végignéztem a többi mosó- és tisztítószer dobozát is, hol több, hol kevesebb információt találtam, de nyugodtabb nem lettem. A vízkőoldásra használt szeren fekete „x”-et találok narancssárga mezőben – azt jelenti, irritatív hatású. Hogy lehetséges ez? Ezzel tisztogassam a kávéfőzőt vagy akár a fürdőkádat? Megpróbálom inkább mással. A környezetbarátként hirdetett tisztítószer egészségre nem káros, legfontosabb összetevője az ecet. Hatása legalább annyira jó, mint korábbi társáé. De akkor már felbátorodtam: miért ne próbálhatnám meg simán az ecetet, vízzel hígítva? Vízkőoldásra tökéletesen megfelel. Fellelkesültem. Kipróbáltam tintafoltra, ablaktisztításra, és azóta még sok minden másra is. Bevált.

A szagtalanítás gondot okoz a hűtőben, de a kamasz fiúk edzőcipőjében is. A szódabikarbóna csodákra képes. A műanyag felületek (pl. hűtő) tisztítására kis langyos vízzel keverve használom, szagtalanításhoz a port egy kis tálkába öntve beteszem a hűtőszekrény polcára. A cipőkbe egyszerűen beleszórom, használat előtt kiöntöm. A szagelszívó hatása megmarad, tehát újabb cipőkhöz is felhasználható. A többször használt maradék végül vécétisztító lesz.

A nedves szódabikarbónával szépen kitisztítható a sütő, de a csempéről is eltünteti a foltokat. A végén mindent leöblítek sima vízzel. Ahol fontos a cseppmentesség, pl. tükör, ablak, ott ecetes vízzel törlöm át a felületet.

A legjobb légfrissítő, ahol csak lehetséges, a huzat, de legalábbis a tágra nyitott ablak. Télen, ha nem tudunk eleget szellőztetni (bár én akkor is a szellőztetésre szavazok), kipróbálhatjuk pl. gyufa gyújtását vagy illatos gyertya égetését, illóolaj párologtatását. A lakás vagy a WC levegőjének frissítésére a vízbe facsart citrom is kitűnően alkalmas. Palackos légfrissítő rendszeres használata biztosan nem ajánlott. Mi értelme lenne?

Az illóolajokról sok szépet lehet olvasni, de nem véletlenül árulják pici üvegben, nagyon kevés kell belőle. Töményen ne is érintkezzen a bőrrel! Vízben nem oldódik, ezért közvetlenül ne öntsük fürdővízbe! Illatosításra viszont jól használható.

Mindenféle tisztítás esetén igaz, hogy a friss szennyeződés könnyebben eltávolítható, mint a régi. Ettől persze még előfordul, hogy a tűzhelyről leolvasom a „heti menüt”, amikor hazaérek. Először langyos sima vízzel leáztatom, ami lejön, azután ecetes vízzel újra áztatom. Végül a maradékot nedves szódabikarbónával átdörzsölöm, tiszta vízzel áttörlöm. Mondhatod, kedves olvasó, ez bizony hosszú idő. Hát igen, annál hosszabb, mintha valamilyen szprével egyenesen nekiestem volna a rászáradt ételmaradéknak – gumikesztyűben, arcomon maszkkal. De annyival azért nem hosszabb, hogy ne érné meg.

Ma már alig van család, ahol ne lenne valaki allergiás, sokan asztmások is. Az orvos elmondja, hogy mi mindent kerüljünk, mire vigyázzunk, mert az illető immunrendszere már nem működik megfelelően. A fent említett flakonok, amelyeken a narancssárga mezőben fekete „x” található, bevallottan is olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki az arra érzékenyekből. Érdemes akkor beengednünk ilyesmit a házba, ha elérhetjük az áhított tisztaságot nélkülük is?

A mosás sem több időt, inkább egy kis átgondolást igényel. A nagyon szennyezett ruhát este beáztatom (általában a fürdővíz elég tiszta marad fürdés után ahhoz, hogy áztatásra alkalmas legyen). Automata mosógéppel mosok, de a reszelt mosószappant vagy a mosószódát nyugodtan beleteszem. Ez utóbbi (nátrium-karbonát), amelyhez főképp bioboltokban lehet hozzájutni, a legerősebb szer a háztartásunkban. A budapesti vízzel az automata mosógépek mosószappannal is megfelelően működnek, de ahol nagyon kemény a víz, ott mindig tegyünk egy kis mosószódát is hozzá!

A mosószóda a boltban kapható mosóporok tisztításért felelős alkotórésze, erősen lúgos kémhatású anyag. Száraz helyen, az élelmiszerektől elkülönítve kell tartani. A belőle készített oldattal olyan szennyeződéseket is el lehet távolítani, amelyeknél a fenti szelídebb módszerek nem működnek. Utána mindig alaposan öblítsünk tiszta, esetleg enyhén ecetes vagy citromos vízzel!

Öblítőszert egyáltalán nem használok. Ezt a barátnőim egész addig hitetlenkedve fogadták, amíg maguk is ki nem próbálták. Egyáltalán nem hiányzik. A világos holmikat tűző napon szárítom, a sötéteket szellős, de nem napos helyen.

Általában elmondható, hogy kerülöm a vegyszereket takarítás során, amikor csak lehet, tiszta vizet használok.

Nemrégiben eszembe jutott egy bográcsos élmény: a kormos bográcshoz tábori szabályok szerint víz nem érhetett, kizárólag homokkal sikálhattuk tisztára. Sikerült, másnap újra főztünk benne. Kicsit megszelídítve – mert anyaként már elgyávultam -, de a homok is a tisztítószereim között van, súrolóporként funkcionál, de a maradékát leöblítem tiszta vízzel.

Nagyanyám a konyharuhákat, pelenkákat egy nagy fazékban főzte a tűzhelyen. Az előzőleg már beáztatott ruhát szappanos vízben forralta, nagy fakanállal kevergette, míg tiszta nem lett. Hideg vízben kiöblítette, talán keményítette is, jól kicsavarta, napon szárította. Ehelyett mi automata mosógépet használunk. Mégis, mikor egyik gyerekem nagyon megszerette a textilzsebkendőt, egy nagyobb nátha után eszembe jutott nagyanyám mosási módszere. Aztán kerítettem egy kisebb mosófazekat is, azóta a menthetetlenül koszosnak tűnő holmikat kifőzöm.

Valószínűleg az sem mindegy, miben tárolom az edényeket, az élelmiszert. Nagyon szeretem a vesszőkosarakat. Egy jól megkötött kosár ötven évig is használható, ha elpiszkolódik, forró vízzel tisztítható. Szögletes kosaraim rejtik a lábosokat a konyhaszekrény aljában. Az élelmiszereket is kosarakban tartom a kamrában. Kosárral megyek a piacra, de abba csomagolom az ajándékot is. Virágot is nevelek benne.

Ha körülnézek a lakásban, normális állapotokat látok, olyan, mint bármelyikünknél. Időnként rumli, sáros lábnyomok, koszos zoknik; máskor patikatisztaság, rend.

Most éppen az utóbbi, ebben a pillanatban fejeztem be a takarítást, és még nem ért haza egyetlen családtagom sem. Leülök, végiggondolom, mit is használtam. Tiszta vizet, ecetet, szódabikarbónát, szappant, mosószódát. Mindegyiket csak módjával, takarékosan – mégis tisztaság van. Enyhe mézillat terjeng, a bútorokat töröltem át méhviasszal. Légfrissítő helyett nyitott ablakok, nagy zacskó szárított levendula a WC-ben és a fürdőszobában. A konyhaablakban rozmaring, kakukkfű és bazsalikom. Kezdem főzni a vacsorát…

Hajtman Ágnes pedagógus, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese. Megjelent a Tudatos Vásárló 7. számában.