Mi van a nevek mögött?

Akinek elege lett a magát természetesnek hirdető, de a
szokásos szintetikus anyagokból álló kozmetikumokból, az tíz évvel ezelőtt még
csak a német kamarák (BDIH)
által minősített, úgynevezett kontrollált natúrkozmetikumok közül
választhatott. Ehhez képest ma már – egységes jogszabály híján – non-profit
szervezetek (pl. Ecocert, Neuform, Soil Association) különféle emblémái
és tanúsítványai garantálják számunkra a minőséget (hiába, ez is üzlet).

A baj csak az, hogy nem egészen ugyanazon szempontok szerint
adják a természetességet bizonyító emblémákat. A kontrollált kozmetikumok
között ma már a natúron kívül, „bio”, „öko” és „biodinamikus” elnevezésűt is
találhatunk.

A mezőgazdaságban bio szóval jelölik a gazdálkodás
ökológiai jellegét, vagyis azt, amikor a növények termesztésénél nem
alkalmaznak műtrágyát és szintetikus növényvédő szereket. Az élelmiszereknél a
bio minőség az EU Tanács 2092/91/EGK
rendelete által jogilag szabályozott, sajnos ezt még nem terjesztették ki a
kozmetikumokra.

A biodinamikus
növényeket az ökogazdálkodásból származóknál is értékesebbnek, életerősebbnek
tartják a szakértők, mert a földet, amelybe a növényeket ültetik nem csak
komposzttal és állati trágyával kezelik, hanem Rudolf Steiner útmutatása
szerinti növényi alkotókból (pl. kamilla, cickafark, macskagyökér) és
kvarckristályokkal készített, „dinamizált” preparátumokkal is. Vetésnél
figyelembe veszik a kozmikus hatásokat (pl. a Hold állását) és a társnövényeket
is.

Tanúsítás

A fentiekből is kitűnhet, hogy a természetes kozmetikumok
ügye még nem megfelelően rendezett. Az ok vélhetően az, hogy a bőrápoló
készítmények a fogyasztók kisebb körét érintik, mint az élelmiszerek, de a
kozmetikai lobbival szemben még nem is állt fel olyan széles és erős civil és
egyéb ellenőrző intézményrendszer, mint az élelmiszer-fronton. A minősítő
szervezetek szaporodása ugyan segít a termékválasztásban, viszont jogszabály
hiányában a vásárlókat megtévesztő cégeket nyakon csípni, megbüntetni ma még
nem könnyű. A termékek kontrolljáról információt pedig jóformán csak a fogyasztóvédő
szervezetek tesztjeiből szerezhet a vásárló.

Magyarországon regisztráló/engedélyező hatóság – EU-s
forgalomba hozatalra kiterjedő nyilvántartásba vételi joggal – az OÉTI, de
kozmetikumok bio/öko tanúsítására eddig csak egyetlen akkreditált cég, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (a
továbbiakban Biokontroll) kapott jogosultságot (HU-ÖKO-01).

A Biokontroll Feltételrendszer a kozmetikai termékekhez
című kiadványában ez áll: „[mivel a Tanács 2092/91/EGK rendeletét nem
terjesztették ki a kozmetikumokra] … ezért az ökológiai jelölés
feltételeire sem vonatkoznak a jogszabályi normák”. Viszont (olvassuk
tovább): „Amennyiben a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. védjegyét és
ezzel összefüggésben az ökológiai (biológiai, öko, bio, organic stb.)
kifejezést egy gyártó kereskedő használni kívánja kozmetikai termékre, akkor be
kell tartani a következő előírásokat, és a védjegyhasználatra szerződést kell
kötnie.” Továbbá, folytatódik a szöveg: „Az ökológiai kozmetikai
termékek gyártása egyidejűleg a vonatkozó érvényes jogszabályok alá
tartozik…”

Na most tessék eligazodni! Dr. Móréné Horkai Edit az Országos Élelmiszer Tudományi Intézet (OÉTI)
Kozmetikai osztályának vezetője például elmondta, mivel törvényileg nem védett
a natúr, bio kozmetikum elnevezés, az OÉTI megadja a forgalomba-hozatali
engedélyt akkor is, ha a bionak nevezett kozmetikumban szintetikus anyag is
található. Mindazonáltal sajnálatos – és érthetetlen -, hogy a Biokontroll
mindeddig nem tartotta fontosnak, hogy elküldje az OÉTI kozmetikai osztályának
vezetője számára az általa kidolgozott Feltételrendszert.

Mindezek után, ha most
valaki megkérdezné tőlem, hogy mint kozmetikus melyik csoportba tartozó
kozmetikumot tartom a legjobbnak, nem tudnék könnyen válaszolni, mivel nem
próbáltam ki valamennyit. Egy termék minősége ugyanis sok mindentől függ. A
természetes anyagok tisztasága nagyon fontos és szükséges, mindazonáltal nem
elégséges feltétele az ideális kozmetikumnak.