
| Malcolm Gladwell
Hatalmas és gonosz, avagy hogyan gázolt át a városi terepjáró a gépkocsik biztonságán? 5. rész
A városok utcáit terepjárók, autómonstrumok lepik el. Talán a kátyúk miatt? Vagy mert olyan biztonságosak lennének? Mi áll a városi terepjáró-kultusz mögött?
5.
2000. augusztus 9-én a Bridgestone Firestone abroncsgyár az amerikai történelem legnagyobb áruvisszahívását jelentette be. A biztonságért érzett aggodalom növekedése miatt – állt a cég indoklásában – tizennégymillió abroncsot cseréltek ki, amelyeket elsősorban a Ford Explorer sport-terepjárókon használtak. A visszahívás és a Ford által egy évvel később kezdett csereprogram költsége többmilliárd dollárra rúgott. A két cég további milliókat költött perekre és peren kívüli egyezségekre az Explorerek tulajdonosaival, akik azzal vádolták őket, hogy az abroncsok szétmentek, és ez okozta terepjáróik borulását. Ugyanezen év őszén a két cég felsővezetését az amerikai törvényhozás is beidézte, és nyilvánosan elmarasztalta.
Évek óta ez volt a legnagyobb botrány az autóiparban, de egyben a legkülönösebb is. Az állami adatok szerint 2001 szeptemberéig a Ford Exploreren lévő Firestone abroncsok által okozott halálesetek száma kétszázhetvenegy volt. Ez soknak tűnik, amíg figyelembe nem vesszük, hogy a Firestone az Explorerekhez, a terepjáró 1990-es bevezetése óta tizennégy millió abroncsot szállított, és hogy egy abroncs átlagos élettartama negyvenötezer mérföld. A Firestone elleni vádak tehát úgy összegezhetők, hogy az abroncsaik hatszázharminc milliárd futott mérföld alatt kétszázhetvenegy halálesettel végződő meghibásodást szenvedtek. A gyártók ilyen hibaszázalékért általában díjakat nyernek.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ugyanezen tíz év alatt csaknem félmillió amerikai vesztette életét közlekedési balesetben. Máshogy fogalmazva a kilencvenes években többszázezer ember hunyt el azért, mert túl gyorsan vezetett, átment a piroson vagy túl sokat ivott. Tekintélyes részük terepjáró-tulajdonos volt, akiket a négykerék-meghajtás a sima utakon felelőtlen vezetésre ösztönzött; akik agresszíven vezettek, mert sebezhetetlennek érezték magukat; akik aránytalanul több elütött embertársukat ölték meg azért, mert rugalmatlan acélvázas felépítésű kisteherautókat vezettek; s akik azért szenvedtek balesetet mert nem tudták időben megállásra bírni több mint két tonnás járművüket. De a szabályozók, a jogászok, a törvényhozás és a média úgy döntött, hogy az összes ilyen halálesetből arra a 0,0005 százalékra koncentrál, amelyet a jármű állítólagos hibája okozott.
Vajon meg kell-e ezen lepődnünk? A sport-terepjárók korában ez az az ok, ami miatt az emberek aggódnak biztonságukért. Nem a saját viselkedésükből adódó kockázatok, bármilyen gyakoriak is azok, hanem a váratlan helyzetekből adódóak, legyenek bármilyen ritkák is. Az Explorer nagy és impozáns. Magasan a föld felett van. Lenézhetsz a többi vezetőre. Látod, ha valaki bujkál alatta vagy mögötte. Gond nélkül felhajthatsz vele bármilyen útpadkára. Hát nem úgy hangzik ez, mint a világ legbiztonságosabb járműve?
Előző <<< x
Megjelent a New Yorker 2004 január 12-i számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Török Katalin.
Karikatúra: http://www.nicholsoncartoons.com.au