
| Tudatos Vásárló
Halak és tenger gyümölcsei– miből mennyit?
Számtalanszor hallhatjuk, hogy hazánkban jóval kevesebb halat fogyasztunk, mint amennyi optimális lenne az egészséges táplálkozás szempontjából. De mekkora is az optimális mennyiség? Egy nemrég megjelent francia tanulmány megadja a választ.
A halak és a tengeri állatok rengeteg olyan tápanyagot, fehérjét, vitamint, ásványi anyagot és különböző zsírsavat tartalmaznak, amelyek alapvető fontosságúak a kiegyensúlyozott étrend szempontjából.
Sajnos azonban szem előtt kell tartani azt is, hogy manapság egyre nehezebb olyan tengeri ételt találni, amely tökéletesen mentes mindenféle szennyező anyagtól.
A francia ANSES (Agence Nationale de Sécurité Sanitaire) nevű szervezet korábbi kutatásokra építve tanulmányában úgy határozta meg az egyes tengeri ételek fogyasztásának optimális mértékét, hogy azokból a kellő tápanyagokat megkapjuk, ám elkerüljük azt, hogy a szennyező anyagokból túl sok kerüljön a szervezetünkbe.
Bár a kutatás elsősorban a tengeri élőlényekre koncentrált, figyelembe vette azt is, hogy csak kevés szerencsés juthat hozzá frissen ezekhez az ételekhez, így a megállapított adagok a fagyasztott, füstölt és konzervált ételekre is vonatkoznak.
A fentiek alapján az alábbi mennyiségek fogyasztása ajánlott egy átlagos testsúlyú (kb. 70 kg-os) felnőtt számára:
Zsírosabb halakból 181-213 gramm hetente.
Ebbe a csoportba tartozik:
- szardínia
- tonhal
- hering
- lazac
- makréla
- kardhal
Soványabb halakból, puhatestűekből és rákfélékből 26-72 g hetente.
Ide tartoznak például:
- tőkehal
- lepényhal
- hekk
- kagylófélék
- polip
- rák
A fenti mennyiségek elfogyasztása természetesen egész évben ajánlott, télen azonban különösen oda kell figyelni rá, hogy lehetőség szerint ne térjünk el a javasolt adagoktól. A halfélék ugyanis (különösen a zsírosabb halak) az egyik leggazdagabb D-vitamin forrást jelentik.
A borúsabb hónapokban szervezetünk D-vitamin raktárai kimerülnek, így az étrend módosításával kell gondoskodni a pótlásról egészen addig, amíg a napfény újra elég erős nem lesz ahhoz, hogy szervezetünk képes legyen önállóan is előállítani a szükséges mennyiséget.
Forrás: EUFIC
Kép (cc) joanahard

A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.
***