Halak és tenger gyümölcsei– miből mennyit?
| Tudatos Vásárló
Számtalanszor hallhatjuk, hogy hazánkban jóval kevesebb halat fogyasztunk, mint amennyi optimális lenne az egészséges táplálkozás szempontjából. De mekkora is az optimális mennyiség? Egy nemrég megjelent francia tanulmány megadja a választ.
A halak és a tengeri állatok rengeteg olyan tápanyagot, fehérjét, vitamint, ásványi anyagot és különböző zsírsavat tartalmaznak, amelyek alapvető fontosságúak a kiegyensúlyozott étrend szempontjából.
Sajnos azonban szem előtt kell tartani azt is, hogy manapság egyre nehezebb olyan tengeri ételt találni, amely tökéletesen mentes mindenféle szennyező anyagtól.
A francia ANSES (Agence Nationale de Sécurité Sanitaire) nevű szervezet korábbi kutatásokra építve tanulmányában úgy határozta meg az egyes tengeri ételek fogyasztásának optimális mértékét, hogy azokból a kellő tápanyagokat megkapjuk, ám elkerüljük azt, hogy a szennyező anyagokból túl sok kerüljön a szervezetünkbe.
Bár a kutatás elsősorban a tengeri élőlényekre koncentrált, figyelembe vette azt is, hogy csak kevés szerencsés juthat hozzá frissen ezekhez az ételekhez, így a megállapított adagok a fagyasztott, füstölt és konzervált ételekre is vonatkoznak.
A fentiek alapján az alábbi mennyiségek fogyasztása ajánlott egy átlagos testsúlyú (kb. 70 kg-os) felnőtt számára:
Zsírosabb halakból 181-213 gramm hetente.
Ebbe a csoportba tartozik:
- szardínia
- tonhal
- hering
- lazac
- makréla
- kardhal
Soványabb halakból, puhatestűekből és rákfélékből 26-72 g hetente.
Ide tartoznak például:
- tőkehal
- lepényhal
- hekk
- kagylófélék
- polip
- rák
A fenti mennyiségek elfogyasztása természetesen egész évben ajánlott, télen azonban különösen oda kell figyelni rá, hogy lehetőség szerint ne térjünk el a javasolt adagoktól. A halfélék ugyanis (különösen a zsírosabb halak) az egyik leggazdagabb D-vitamin forrást jelentik.
A borúsabb hónapokban szervezetünk D-vitamin raktárai kimerülnek, így az étrend módosításával kell gondoskodni a pótlásról egészen addig, amíg a napfény újra elég erős nem lesz ahhoz, hogy szervezetünk képes legyen önállóan is előállítani a szükséges mennyiséget.
Forrás: EUFIC
Kép (cc) joanahard
A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.
***
