fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Hadjárat a palackozott víz ellen: aki aggódik a környezetért, a csapvizet választja

| Melissa Knopper, The Environmental Magazine

Európa- és Amerika-szerte egyre többen hagynak fel palackozott vizek vásárlásával, s isznak inkább vezetékes ivóvizet. Sokakat a környezettudatosság tesz csapvíz-rajongóvá: a vászonszatyor elterjedése után az újratölthető palack lehet a legújabb ökodivat.

Az amerikai Jennifer Phillipst
azért gyötörte hosszú ideig bűntudat, mert munkahelyén nem gyűjtötték
szelektíven a hulladékot. A Nashwille-i ügyvédi iroda értekezletein
hátrahagyott üres műanyag palackokat kezdetben hazahordta, hogy a háztartási
hulladékával együtt a lakásához közeli szelektív gyűjtőbe vigye. Ma már büszkén
újságolja, hogy a cég már kancsóba töltött jeges csapvízzel kínálja a
megbeszéléseken résztvevőket. A csapvízre váltással a vállalat évente háromezer
palacktól kíméli meg a városi szemétlerakót.

David Wilk könyvkiadó és
csapvíz-aktivista a gyerekei focipályáján világosodott meg. Edzésről-edzésre
szembesült a játék után hátrahagyott, pázsitot beborító italos palackokkal és
dobozokkal – idővel inkább egy nagy csapvizes üveggel kezdett meccsre járni. A
gyerekek ma már maguk töltik újra kulacsukat, ahányszor csak megszomjaznak.

Wilk, aki szerint fogyasztói
szemléletünk eredménye az „eldobó-társadalom”, a Turnontap.com
oldal elindításával igyekszik népszerűsíteni a vezetékes vizet, s csökkenteni a
szeméttelepeket terhelő műanyaghulladék mennyiségét. „Viselkedésünk
következményeinek költségeit be kellene építeni a termékek árába” – mondja.

 

A forradalom előszele

A palackozott vizek ügye
Kanadában – Wilk szavaival – valóságos „lázadás” jelleget ölt. Hallgatók
szerveznek tiltakozásokat és nyilvánítják egyetemüket palackozottvíz-mentes
övezetté. Az ivókutakkal jól ellátott középiskolák diákjai is megkérdőjelezik
intézményük olyan nagy ásványvíz-gyártókkal kötött szerződéseit, mint a
Coca-Cola vagy a Pepsi. Mások jelképesen palackozott levegőt árulnak egy
dollárért.

A változás szelét jelzi a
United Church of Canada nevű protestáns felekezet hárommillió hívet célzó felhívása
is: templomi eseményeiken, találkozóikon mellőzzék a palackozott vizet. A
torontói ökomenikus aktivisták az egyház befolyásának és felelősségének
tudatában cselekszenek. „Miért fizetünk kétszer annyit a palackozott vízért,
mint a benzinért?” – kérdeznek rá kampányukban.

„Felelőssé kell tennünk a
palackozott vizek forgalmazóit. Ezek a vállalatok gyakorlatilag árucikké teszik
az ivóvizet. Változásra kell bírnunk őket.” – jelenti ki Richard Girgard, az
Ottawai Polaris Intézet
kutatója.

A palackozott víztől való
elfordulás a Slow Food
mozgalomnak is része, amennyiben a mozgalomhoz tartozó éttermek a helyi
mezőgazdaságot, valamint a külföldi alapanyagok szállításával felhasznált
energia csökkentését támogatják. „Nincs értelme messziről szállítani azt,
amiből helyben is ugyanolyan jó minőségben áll rendelkezésre” – vallja Mike
Kossa-Rienzi, Berkeley világhíres étterme, a Chez Panisse vezetője,
mióta utánaszámolt, hogy az általa korábban rendelt, Olaszországból utaztatott
25 ezer üveg ásványvíz szállítása mekkora széndioxid-kibocsátással járt.

Nagy lökést adott a
palackozott vizek elleni mozgalomnak a San Francisco-i polgármester, Gavin
Newsom is. A 2007-es Víz Világnapján elrendelte
a városi közintézmények palackosvíz-szállítókkal kötött szerződéseinek
felmondását. Az intézkedés keretében italautomaták helyett a Sierra hegység
vezetékes vizét kínáló berendezéseket helyeztek üzembe. Azóta több amerikai
nagyváros követte San Francisco példáját.

 

Palackozott szemét

A palackok újrahasznosításával
foglalkozó Container Recycling
Institute
(CRI) számítása szerint az USA-ban forgalmazott műanyagpalackok
előállításához évi 15 millió hordó olajra van szükség. A vizek légi és közúti
szállítása még ennél is több fosszilis üzemanyagot emészt fel. Hasonló európai
adatot nem találtunk, de a polietilén-tereftalát (PET) alapanyagot
újrahasznosítók iparszövetségének (PET Container Recycling Europe, Petcore)
adatai szerint 2004-ben az Európában forgalmazott palackok 31%-át, 665 ezer
tonnányi műanyagot dolgoztak fel. Ez a mennyiség a 2014-re becsült 43%-os
újrahasznosítási arány mellett 1,6 millió tonnára nőhet. Belátható, hogy a
jelenlegi trend mellett az újrahasznosítás nem tud érdemben lépést tartani a szeméttelepeket
ellepő PET palackok forgalmának növekedésével.

Ráadásul a tömegrendezvények
helyszínein, reptereken és más, szelektív hulladékgyűjtőkkel kevéssé ellátott
helyeken hátrahagyott palackokat elenyésző arányban hasznosítják újra. A CRI
adatai szerint Amerikában tízből nyolc vizespalack szemétlerakóban végzi. A
földből kimosott, tengerbe kerülő műanyaghulladék már Texas államnál kétszer
nagyobb felületű lebegő szigetet képez a Csendes-óceánon.

A CRI becslése szerint ezer év
kell egy műanyag palack lebomlásához. A morzsákra töredező színes palackok
anyagát a tengeri halak és madarak finom falatnak nézik. A tengeri állatok
gyomra tele van ezekkel a műanyag szemcsékkel – számolnak be a tengerpartra
mosott tetemeket boncoló tudósok.

A PET palackokat ráadásul csak
néhányszor lehet újrahasznosítani, a visszaváltható üvegek elterjedését pedig a
magasabb szállítási költség gátolja, ezért a hulladék-gazdálkodási szakértők
nem is látnak esélyt ezek újólagos elterjedésére. Az üvegvisszaváltás ellen
lobbizó forgalmazókat láthatóan egyébként sem érdekli az eladott termék további
sorsa. Ameddig ez így van, Neil Seldman a helyi önellátásra szakosodott Institute for Local Self-Reliance (ILSR)
szakértője ezért a kulacsból fogyasztott csapvízben látja a hulladék-megelőzés
kulcsát.

Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) elnöke
kérdésünkre elmondta, ezen a téren a helyzet Magyarországon sem jobb, a
gyártókat, forgalmazókat bizony itt sem érdekli, mi történik a piacra kikerülő
csomagolóanyagokkal. A forgalmazók és szövetségeik (így az Élelmiszer-feldolgozók
Országos Szövetsége, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség, a
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Kereskedelmi és a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara) ugyancsak keményen lobbiznak azért, hogy véletlenül
se terhelje őket nagyobb felelősség az újrahasznosítási és begyűjtési
százalékokra vonatkozó uniós kötelezettségeken túl – s akkor még nem is
beszéltünk az újrahasználatról. Nem csoda hát, hogy ennek mértéke mindössze 0,8%-os
az ásványvizes flakonok és 5% alatti a nem alkoholos üdítők palackjai esetében.

A vádakat elhárítani igyekvő
forgalmazók nemzetközi szövetsége (International
Bottled Water Association
, IBWA) a palackozott vizet a szénsavas
üdítőitalok egészséges alternatívájaként állítja be. Sőt, természeti
katasztrófák esetén a palackozott víz egyenesen életet menthet – jelzik a
Katrina hurrikán utáni állapotokra emlékeztetve. Szóvivőjük, Steven Kay szerint
nem állítható szembe a palackozott és a vezetékes ivóvíz. „A legtöbben
mindkettőt fogyasztják. A palackozott víz az egészséges választás lehetőségét
nyújtja.”

Fordulat figyelhető meg
ugyanakkor a forgalmazók marketing tevékenységében. A csapvíz-mozgalom hatására
a palackozott vizek forgalmazói újrapozícionálják termékeiket – mutat rá Betty
McLaughlin, a CRI igazgatója. A különleges szűrés valamint az ízesítés hangsúlyozása
mellett megjelennek a hozzáadott antioxidánsok is. Az ízesített, illetve
oxigénnel dúsított ásványvizek magyarországi részesedése jelenleg 1-2% körüli.
Az antioxidánsok egyelőre a Lipton jeges tea italok reklámjaiban kapnak kiemelt
szerepet.

 

Nem minden újratölthető!

A könnyebb, kevesebb alapanyagot
igénylő csomagolásra való átállás a palackozott vizet forgalmazó vállalatok
szövetsége szerint megnyugtató válasz a környezetvédelmi aggályokra, az
újratölthető kulacsokat és háztartási vízszűrő-berendezéseket gyártó, mára
igencsak felfutott cégek (pl. a svájci Sigg,
az amerikai Nalgene, a német Brita) azonban saját termékeiket, vagyis az
újratölthető kulacsokat és a háztartási vízszűrő-berendezéseket hirdetik
valóban felelős választási lehetőségként.

Azonban van még mit tanulnunk
az újratölthető palackokkal
kapcsolatban is. Kutatások szerint az áttetsző polikarbonát palackok anyagából
biszfenol-A (BPA) vegyület mosódhat ki. Ez a hormonrendszert megváltoztató
vegyület szervezetünket megtévesztve ösztrogénekhez hasonló módon fejti ki
hatását. A veszélyre Patricia Hunt, a Washingtoni Egyetem kutatója akkor
figyelt fel, amikor a kísérleti egereinek polikarbonát tárolóiból kimosódott
BPA nemzőképtelenséget idézett elő hím egerekben.

A BPA-val összefüggésbe
hozható alacsony spermaszámra, megnövekedő prosztata- és mellrák kockázatra
figyelmeztető kutatók nem ajánlják a műanyag kulacsok használatát, sőt, további
vegyi anyagok PET palackokból való lehetséges kimosódására is figyelmeztetnek,
különösen, ha azok sokat vannak napon.

A palackozott vizek
visszaszorulása annak ellenére is fellendítette az otthoni vízszűrők forgalmát, hogy a vízminőséget felügyelő
szakemberek szerint a vezetékes víz többnyire szűrés nélkül is megfelelő. A
vizüket tavakból és szennyvizet is elvezető folyókból nyerő településeken ugyanakkor
megfontolandó lehet a vízszűrő használata. A csapvíz ízét rozsdás vezetékek
vagy természetes vastartalom is befolyásolhatja.

 

Milyen a csapvíz?

A vezetékes ivóvízhez
visszatérőknek ajánlott tájékozódni a helyi vízszolgáltatásról – ami
Magyarországon jelen pillanatban nem is olyan egyszerű. Az Egyesült Államokban
például a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökségnél (Environmental Protection
Agency, EPA) könnyen hozzáférhetőek a vízminőségi jelentések rendszeresen
közzétett adatai. A tájékozódást környezetvédő munkacsoportok (pl. az
Environmental Working Group, EWG) összefoglaló adatbázisai is segítik. A Tap Water Database segítségével
irányítószám alapján megtudható, hogy a helyi szolgáltató által nyújtott
vízminőség az elvárásoknak megfelelő-e.

Magyarországon az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
(ÁNTSZ) felügyeli a ivóvízminőséget; de átfogó vízminőségi adatbázis sem az
ÁNTSZ, sem a Magyar Víziközmű Szövetség
(MaVíz) honlapján nincs – ezek híján pedig legfeljebb a helyi víziközmű-szolgáltatók
közléseire hagyatkozhatunk. [Legalábbis mi nem találtunk az interneten
egyszerűen hozzáférhető, rendszeresen frissített, nyilvános adatbázist. Ha
valaki tud ilyet, megköszönjük, ha tudomásunkra hozza. – a szerk.]

Végül: az új vízfogyasztási
szokások terjedésének köszönhetően több figyelem irányulhat a vízforrások
megóvásának ügyére is. A palack elvetése utáni következő lépés a kellő
tájékozottságot feltételező, tudatos, a vízellátó rendszerek fejlesztését
elváró választói magatartás – valamint a természetes, felszíni és felszín
alatti vizek jobb, tudatosabb védelme a háztartásokban is.

 

Készült Melissa Knopper coloradoi
szakíró és csapvíz-hívő a The Environmental
Magazine
2008. május-júniusi számában megjelent cikke alapján. Fordította
és átdolgozta Bódi Tamás.

Kép [cc] Ooodit, mjmonty

 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek