fbpx

| Melissa Knopper, The Environmental Magazine

Hadjárat a palackozott víz ellen: aki aggódik a környezetért, a csapvizet választja

Európa- és Amerika-szerte egyre többen hagynak fel palackozott vizek vásárlásával, s isznak inkább vezetékes ivóvizet. Sokakat a környezettudatosság tesz csapvíz-rajongóvá: a vászonszatyor elterjedése után az újratölthető palack lehet a legújabb ökodivat.

Az amerikai Jennifer Phillipst
azért gyötörte hosszú ideig bűntudat, mert munkahelyén nem gyűjtötték
szelektíven a hulladékot. A Nashwille-i ügyvédi iroda értekezletein
hátrahagyott üres műanyag palackokat kezdetben hazahordta, hogy a háztartási
hulladékával együtt a lakásához közeli szelektív gyűjtőbe vigye. Ma már büszkén
újságolja, hogy a cég már kancsóba töltött jeges csapvízzel kínálja a
megbeszéléseken résztvevőket. A csapvízre váltással a vállalat évente háromezer
palacktól kíméli meg a városi szemétlerakót.

David Wilk könyvkiadó és
csapvíz-aktivista a gyerekei focipályáján világosodott meg. Edzésről-edzésre
szembesült a játék után hátrahagyott, pázsitot beborító italos palackokkal és
dobozokkal – idővel inkább egy nagy csapvizes üveggel kezdett meccsre járni. A
gyerekek ma már maguk töltik újra kulacsukat, ahányszor csak megszomjaznak.

Wilk, aki szerint fogyasztói
szemléletünk eredménye az „eldobó-társadalom”, a Turnontap.com
oldal elindításával igyekszik népszerűsíteni a vezetékes vizet, s csökkenteni a
szeméttelepeket terhelő műanyaghulladék mennyiségét. „Viselkedésünk
következményeinek költségeit be kellene építeni a termékek árába” – mondja.

 

A forradalom előszele

A palackozott vizek ügye
Kanadában – Wilk szavaival – valóságos „lázadás” jelleget ölt. Hallgatók
szerveznek tiltakozásokat és nyilvánítják egyetemüket palackozottvíz-mentes
övezetté. Az ivókutakkal jól ellátott középiskolák diákjai is megkérdőjelezik
intézményük olyan nagy ásványvíz-gyártókkal kötött szerződéseit, mint a
Coca-Cola vagy a Pepsi. Mások jelképesen palackozott levegőt árulnak egy
dollárért.

A változás szelét jelzi a
United Church of Canada nevű protestáns felekezet hárommillió hívet célzó felhívása
is: templomi eseményeiken, találkozóikon mellőzzék a palackozott vizet. A
torontói ökomenikus aktivisták az egyház befolyásának és felelősségének
tudatában cselekszenek. „Miért fizetünk kétszer annyit a palackozott vízért,
mint a benzinért?” – kérdeznek rá kampányukban.

„Felelőssé kell tennünk a
palackozott vizek forgalmazóit. Ezek a vállalatok gyakorlatilag árucikké teszik
az ivóvizet. Változásra kell bírnunk őket.” – jelenti ki Richard Girgard, az
Ottawai Polaris Intézet
kutatója.

A palackozott víztől való
elfordulás a Slow Food
mozgalomnak is része, amennyiben a mozgalomhoz tartozó éttermek a helyi
mezőgazdaságot, valamint a külföldi alapanyagok szállításával felhasznált
energia csökkentését támogatják. „Nincs értelme messziről szállítani azt,
amiből helyben is ugyanolyan jó minőségben áll rendelkezésre” – vallja Mike
Kossa-Rienzi, Berkeley világhíres étterme, a Chez Panisse vezetője,
mióta utánaszámolt, hogy az általa korábban rendelt, Olaszországból utaztatott
25 ezer üveg ásványvíz szállítása mekkora széndioxid-kibocsátással járt.

Nagy lökést adott a
palackozott vizek elleni mozgalomnak a San Francisco-i polgármester, Gavin
Newsom is. A 2007-es Víz Világnapján elrendelte
a városi közintézmények palackosvíz-szállítókkal kötött szerződéseinek
felmondását. Az intézkedés keretében italautomaták helyett a Sierra hegység
vezetékes vizét kínáló berendezéseket helyeztek üzembe. Azóta több amerikai
nagyváros követte San Francisco példáját.

 

Palackozott szemét

A palackok újrahasznosításával
foglalkozó Container Recycling
Institute
(CRI) számítása szerint az USA-ban forgalmazott műanyagpalackok
előállításához évi 15 millió hordó olajra van szükség. A vizek légi és közúti
szállítása még ennél is több fosszilis üzemanyagot emészt fel. Hasonló európai
adatot nem találtunk, de a polietilén-tereftalát (PET) alapanyagot
újrahasznosítók iparszövetségének (PET Container Recycling Europe, Petcore)
adatai szerint 2004-ben az Európában forgalmazott palackok 31%-át, 665 ezer
tonnányi műanyagot dolgoztak fel. Ez a mennyiség a 2014-re becsült 43%-os
újrahasznosítási arány mellett 1,6 millió tonnára nőhet. Belátható, hogy a
jelenlegi trend mellett az újrahasznosítás nem tud érdemben lépést tartani a szeméttelepeket
ellepő PET palackok forgalmának növekedésével.

Ráadásul a tömegrendezvények
helyszínein, reptereken és más, szelektív hulladékgyűjtőkkel kevéssé ellátott
helyeken hátrahagyott palackokat elenyésző arányban hasznosítják újra. A CRI
adatai szerint Amerikában tízből nyolc vizespalack szemétlerakóban végzi. A
földből kimosott, tengerbe kerülő műanyaghulladék már Texas államnál kétszer
nagyobb felületű lebegő szigetet képez a Csendes-óceánon.

A CRI becslése szerint ezer év
kell egy műanyag palack lebomlásához. A morzsákra töredező színes palackok
anyagát a tengeri halak és madarak finom falatnak nézik. A tengeri állatok
gyomra tele van ezekkel a műanyag szemcsékkel – számolnak be a tengerpartra
mosott tetemeket boncoló tudósok.

A PET palackokat ráadásul csak
néhányszor lehet újrahasznosítani, a visszaváltható üvegek elterjedését pedig a
magasabb szállítási költség gátolja, ezért a hulladék-gazdálkodási szakértők
nem is látnak esélyt ezek újólagos elterjedésére. Az üvegvisszaváltás ellen
lobbizó forgalmazókat láthatóan egyébként sem érdekli az eladott termék további
sorsa. Ameddig ez így van, Neil Seldman a helyi önellátásra szakosodott Institute for Local Self-Reliance (ILSR)
szakértője ezért a kulacsból fogyasztott csapvízben látja a hulladék-megelőzés
kulcsát.

Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) elnöke
kérdésünkre elmondta, ezen a téren a helyzet Magyarországon sem jobb, a
gyártókat, forgalmazókat bizony itt sem érdekli, mi történik a piacra kikerülő
csomagolóanyagokkal. A forgalmazók és szövetségeik (így az Élelmiszer-feldolgozók
Országos Szövetsége, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség, a
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Kereskedelmi és a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara) ugyancsak keményen lobbiznak azért, hogy véletlenül
se terhelje őket nagyobb felelősség az újrahasznosítási és begyűjtési
százalékokra vonatkozó uniós kötelezettségeken túl – s akkor még nem is
beszéltünk az újrahasználatról. Nem csoda hát, hogy ennek mértéke mindössze 0,8%-os
az ásványvizes flakonok és 5% alatti a nem alkoholos üdítők palackjai esetében.

A vádakat elhárítani igyekvő
forgalmazók nemzetközi szövetsége (International
Bottled Water Association
, IBWA) a palackozott vizet a szénsavas
üdítőitalok egészséges alternatívájaként állítja be. Sőt, természeti
katasztrófák esetén a palackozott víz egyenesen életet menthet – jelzik a
Katrina hurrikán utáni állapotokra emlékeztetve. Szóvivőjük, Steven Kay szerint
nem állítható szembe a palackozott és a vezetékes ivóvíz. „A legtöbben
mindkettőt fogyasztják. A palackozott víz az egészséges választás lehetőségét
nyújtja.”

Fordulat figyelhető meg
ugyanakkor a forgalmazók marketing tevékenységében. A csapvíz-mozgalom hatására
a palackozott vizek forgalmazói újrapozícionálják termékeiket – mutat rá Betty
McLaughlin, a CRI igazgatója. A különleges szűrés valamint az ízesítés hangsúlyozása
mellett megjelennek a hozzáadott antioxidánsok is. Az ízesített, illetve
oxigénnel dúsított ásványvizek magyarországi részesedése jelenleg 1-2% körüli.
Az antioxidánsok egyelőre a Lipton jeges tea italok reklámjaiban kapnak kiemelt
szerepet.

 

Nem minden újratölthető!

A könnyebb, kevesebb alapanyagot
igénylő csomagolásra való átállás a palackozott vizet forgalmazó vállalatok
szövetsége szerint megnyugtató válasz a környezetvédelmi aggályokra, az
újratölthető kulacsokat és háztartási vízszűrő-berendezéseket gyártó, mára
igencsak felfutott cégek (pl. a svájci Sigg,
az amerikai Nalgene, a német Brita) azonban saját termékeiket, vagyis az
újratölthető kulacsokat és a háztartási vízszűrő-berendezéseket hirdetik
valóban felelős választási lehetőségként.

Azonban van még mit tanulnunk
az újratölthető palackokkal
kapcsolatban is. Kutatások szerint az áttetsző polikarbonát palackok anyagából
biszfenol-A (BPA) vegyület mosódhat ki. Ez a hormonrendszert megváltoztató
vegyület szervezetünket megtévesztve ösztrogénekhez hasonló módon fejti ki
hatását. A veszélyre Patricia Hunt, a Washingtoni Egyetem kutatója akkor
figyelt fel, amikor a kísérleti egereinek polikarbonát tárolóiból kimosódott
BPA nemzőképtelenséget idézett elő hím egerekben.

A BPA-val összefüggésbe
hozható alacsony spermaszámra, megnövekedő prosztata- és mellrák kockázatra
figyelmeztető kutatók nem ajánlják a műanyag kulacsok használatát, sőt, további
vegyi anyagok PET palackokból való lehetséges kimosódására is figyelmeztetnek,
különösen, ha azok sokat vannak napon.

A palackozott vizek
visszaszorulása annak ellenére is fellendítette az otthoni vízszűrők forgalmát, hogy a vízminőséget felügyelő
szakemberek szerint a vezetékes víz többnyire szűrés nélkül is megfelelő. A
vizüket tavakból és szennyvizet is elvezető folyókból nyerő településeken ugyanakkor
megfontolandó lehet a vízszűrő használata. A csapvíz ízét rozsdás vezetékek
vagy természetes vastartalom is befolyásolhatja.

 

Milyen a csapvíz?

A vezetékes ivóvízhez
visszatérőknek ajánlott tájékozódni a helyi vízszolgáltatásról – ami
Magyarországon jelen pillanatban nem is olyan egyszerű. Az Egyesült Államokban
például a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökségnél (Environmental Protection
Agency, EPA) könnyen hozzáférhetőek a vízminőségi jelentések rendszeresen
közzétett adatai. A tájékozódást környezetvédő munkacsoportok (pl. az
Environmental Working Group, EWG) összefoglaló adatbázisai is segítik. A Tap Water Database segítségével
irányítószám alapján megtudható, hogy a helyi szolgáltató által nyújtott
vízminőség az elvárásoknak megfelelő-e.

Magyarországon az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
(ÁNTSZ) felügyeli a ivóvízminőséget; de átfogó vízminőségi adatbázis sem az
ÁNTSZ, sem a Magyar Víziközmű Szövetség
(MaVíz) honlapján nincs – ezek híján pedig legfeljebb a helyi víziközmű-szolgáltatók
közléseire hagyatkozhatunk. [Legalábbis mi nem találtunk az interneten
egyszerűen hozzáférhető, rendszeresen frissített, nyilvános adatbázist. Ha
valaki tud ilyet, megköszönjük, ha tudomásunkra hozza. – a szerk.]

Végül: az új vízfogyasztási
szokások terjedésének köszönhetően több figyelem irányulhat a vízforrások
megóvásának ügyére is. A palack elvetése utáni következő lépés a kellő
tájékozottságot feltételező, tudatos, a vízellátó rendszerek fejlesztését
elváró választói magatartás – valamint a természetes, felszíni és felszín
alatti vizek jobb, tudatosabb védelme a háztartásokban is.

 

Készült Melissa Knopper coloradoi
szakíró és csapvíz-hívő a The Environmental
Magazine
2008. május-júniusi számában megjelent cikke alapján. Fordította
és átdolgozta Bódi Tamás.

Kép [cc] Ooodit, mjmonty

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás