A vadnövények kiegészítő táplálékként való használata 100 évvel ezelőtt még jelentősnek volt mondható az olyan országrészekben, mint Zala, ahol a természetes növényzet még jelentős területeken megmaradt (nem esett áldozatul a szántóföldi növénytermesztés térhódításának). De a világháborúk utáni, valamint a beszolgáltatási időszakokban is családokat mentett meg az éhenhalástól a gyűjtögetés. Még manapság is előfordul néhány vadon termő növény felhasználása, fogyasztása (sóskalevelek, csalánhajtások gyűjtése főzeléknek, vasfű az ecetes uborkába, vadtorma, hecsedli lekvárnak, bodzavirág szörpnek és az egyik legjelentősebb: a bodza gyümölcse ételfestéknek). Napjainkban az egészséges táplálkozás térhódításával újra kezdődött néhány vadon termő növényfaj gyűjtése, olykor jelentős mennyiségben is (pl.: medvehagyma).

Miért jó ez nekem?

A vadon termő növények gyűjtése és fogyasztása több előnnyel is jár: nagyon jó vitamin-, és ásványi anyag források, kiváló étrendkiegészítők, esetenként antioxidánsok. A gyűjtés alkalmat teremt arra, hogy a természetbe kimozduljunk, ott friss levegőn, stresszmentes környezetben tartózkodjunk, mozogjunk. A növények gyűjtése során újra elsajátítjuk az egykori falusi emberek tudásának legalább egy-egy szeletét.

Hogyan is kell? 

Elsősorban legalább alapfokú növénytani ismeretekkel kell rendelkezni, ami képes növényhatározók segítségével vagy tanfolyamokon hamar megszerezhető. Másodsorban ismerni kell a növények élőhely igényét vagy jellegzetes termőhelyeit.

Tipp: Nem szabad felelőtlen módon határozni, mert vannak az ehető növényekkel összetéveszthető mérgező növények, illetve bizonyos növényeknek egyes részei mérgezőek, mások nem.