fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Gyógynövények hatóanyagai

| Cziczelszky Judit

Hogyan hatnak a gyógynövények? Cikkünkben az egyes hatóanyag-csoportok jellemzőit, hatásait mutatjuk be.

A gyógynövények hatóanyagai a legtöbbször meghatározott csoportokba tartoznak; ezek alapján magukat a gyógynövényeket is csoportosíthatjuk. Minden növényben jelen vannak ezenkívül olyan anyagok is, amelyek a gyógyhatás kialakításában nem vesznek részt. Az egyes hatóanyag-csoportokat és jellemző hatásaikat tekintjük most át.

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

A hatóanyagok élettani szempontból két nagy csoportra oszthatók:

Elsődleges anyagcsere-termékek: ballasztanyagok és tartalék-tápanyagok. A szervezet számára nem lebonthatók, vagy épp tápanyagként hasznosulnak. A száraz drog akár 95%-át is adhatják. Általában nincs speciális gyógyhatásuk, de képesek befolyásolni egyes hatóanyagok hatásosságát (oldékonyság, felszívódás). Ide tartoznak például a

  • cukorszármazékok,
  • az olajok,
  • a proteinek.

Másodlagos anyagcsere-termékek: egy adott növényfajra vagy rokonsági körre jellemzőek, ezek hordozzák a speciális gyógyhatást. Száraz drogban a koncentrációjuk 0,5 – 5% közé esik. A növényen belül nem egyenletesen oszlanak el, hanem bizonyos részekben felhalmozódnak. Ide tartoznak az

  • alkaloidok,
  • glikozidok,
  • szaponinok,
  • illóolajok,
  • keserűanyagok,
  • cserzőanyagok,
  • csípős anyagok,
  • szerves savak,
  • fitoszterinek,
  • kumarinok,
  • ásványi anyagok.

 

——–Szénhidrátok——–

 

A növényi (és állati) sejtek energiaforgalmában és energia-tartalékolásában játszanak alapvető szerepet. Felépítésük szerint lehetnek monoszacharidok (pl. gyümölcscukor/fruktóz vagy szőlőcukor/glükóz, és ezek keveréke, az invertcukor), oligoszacharidok (pl. tejcukor/laktóz, étkezési cukor/szacharóz), illetve poliszacharidok. Utóbbi csoporton belül megkülönböztetünk még homopoliszacharidokat és heteropoliszacharidokat.

A homopoliszacharidok közé tartozik a növényi rostok egyik fő alkotóeleme, a cellulóz. Ezt az emberi szervezet nem képes lebontani, de fontos szerepet játszik az egészséges bélműködés fenntartása szempontjából (diétás rost). Ide sorolható még a fontos energiaforrásként ismert keményítő, valamint az inulin, amely az emberi bélben szintén nem bomlik le, ám lassítja, egyenletesebbé teszi a szőlőcukor felszívódását, ezért jó szolgálatot tehet cukorbetegségben.

A heteropoliszacharidok közül fontos megemlíteni a véralvadást serkentő és hasmenést csökkentő hatású pektineket, illetve az úgynevezett nyálkaanyagokat. Utóbbi csoport képviselőit az emésztőenzimek szintén nem bontják le. Vízzel kolloid-jellegű oldatot alkotnak, ami védi és megnyugtatja a nyálkahártyát, pótolja vagy megvastagítja annak védőrétegét.

Emellett egyes típusaik gyulladáscsökkentő és immunerősítő hatásúak. Elsősorban gyulladásos (légző- és emésztőszervi) folyamatoknál hasznosak, amikor a nyálkahártyák saját nyálkatermelése gátolt. Nyálkahártyát irritáló gyógyszerek (antibiotikumok, aszpirin) mellé kiegészítő terápiaként alkalmazhatók.

A vízben oldódó nyálkaanyagok a bélben felszívódnak. A vízben nem oldódók megduzzadnak, és kocsonyás állagúvá válnak (gélképző nyálkaanyagok). Székrekedés esetén az így megnövekedett béltérfogat segíti a bélmozgást. Hasmenésnél a nyálkák vízmegkötő képességüknél fogva csökkentik a székelési ingert és szilárdítják a székletet. A bélben termelődő gázt és baktériumokat is megkötik, a savakat semlegesítik, ezért jók diszpepszia és IBS esetén.

Hőre érzékeny anyagok, ezért kivonásuk néhány órás hideg vagy langyos vizes áztatással történik. Magas nyálkaanyag-tartalommal bír például a lenmag és az útifüvek (vízben nem oldódó, gélképző poliszacharidok), valamint a lándzsás útifű és az izlandi zuzmó (vízoldékony poliszacharidok). Egyes szénhidrátok immunstimuláló hatással is bírnak (pl. kasvirágfajok poliszacharidjai).

 

 

——–Alkaloidok——–

 

Nitrogéntartalmú másodlagos növényi anyagcsere-termékek, kb. 7000 képviselőjük ismert.

Rendszerint bázikus kémhatásúak, keserűek, lipofil oldószerekben oldódnak jól, a szervezetben vízoldékony sók formájában (almasav, citromsav, oxálsav sói) találhatók meg.

Specifikus és erős (gyakran a központi idegrendszert megcélzó) élettani és terápiás hatással rendelkeznek, így házilagos felhasználásuk általában nem ajánlott, sőt veszélyes.

Az alkaloidok gyakran az idegrendszer ingerületátvivő anyagaira hatnak. Azok a gyógynövények, amelyekben jelen vannak, általában külön szabályozás alá esnek. Főbb hatásaik a fájdalomcsillapítás, köhögéscsillapítás, görcsoldás és a hashajtás. Alkaloidtartalmú növény például a mák, a vérehulló fecskefű, vagy a nadragulya.

 

 

——–Glikozidok——–

 

Egy vagy több cukormolekulából és egy nem cukor jellegű molekulából (aglikon) épülnek fel. Hatásukért a hidrolízis útján (pl. belekben vagy húgyutakban) felszabaduló aglikon a felelős, ez alapján a következő csoportokba sorolhatók:

 

fenolos glikozidok (fenilpropán-származékok)

Ide tartoznak például a hidrokinon-származékok, köztük az arbutin. Antibakteriális, antifungális hatásúak, elsősorban húgyuti fertőzések kezelésére használatosak. Kimagasló mennyiséget tartalmaz belőlük a medveszőlőlevél, de a fekete áfonya levelében is megtalálhatók.

Ide tartoznak még a szalicilsav-származékok. Lázcsillapító, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásukról ismertek. A fűzfafélék, ibolyafélék és kankalinfélék családjára jellemzőek, nagy mennyiségben találhatók például a fűzfafélék kérgében.

 

antrakinon-glikozidok

Erős hatású hashajtószerek; elsősorban akut székrekedés kezelésére alkalmasak. Hosszú távú, rendszeres alkalmazásuk nem javasolt, mert a bélrendszer hozzászokik a folytonos stimulációhoz, olyannyira, hogy enélkül már nem jön létre egészséges bélmozgás, tehát hosszú távon fokozza a székrekedést.

Terhesség és szoptatás idején ellenjavalltak, mert abortív hatásúak lehetnek, és az anyatejben kiválasztódva a csecsemőnél is hasmenést okozhatnak. Antraglikozidokat tartalmaz például a szenna termése és levele, az aloe tejnedve és a kutyabenge kérge.

 

szívglikozidok (digitáliszglikozidok és digitálisz-szerű glikozidok)

A boglárkafélék (sisakvirágok, hérics), tátogatófélék (gyűszűvirágok) és liliomfélék (májusi gyöngyvirág) képviselőiben fordulnak elő. Erős hatásúak, potenciálisan toxikusak. Serkentik a szív munkáját; fokozzák a szívizomzat összehúzódásának erejét és ingerlékenységét, csökkentik a szívfrekvenciát és a szívizom ingerületvezetési sebességét, javítják a perifériás keringést, a légzést és a kiválasztást.

Kizárólag gyógyszerek, illetve sztenderdizált készítmények formájában használatosak. A gyűszűvirágok és a hunyorfélék hatása lassan alakul ki, és hatóanyagaik a szervezetben felhalmozódnak, toxikusak lehetnek. A tavaszi hérics és a gyöngyvirág hatása gyorsabb, anyagaik nem halmozódnak fel.

 

iridoid glikozidok

Számos növénycsaládban előfordulnak, egyértelmű hatásuk nincs. Jellemzőjük az erősen kesernyés íz. Megtalálhatók például a tárnicsfélékben (sárga tárnics), a kis ezerjófűben, a lándzsás útifűben és a barátcserjében.

 

cianogén glikozidok

Önmagukban veszélytelen anyagok, amelyekből a bélben mérgező ciánhidrogén szabadulhat fel. Jelentéktelen mennyiség található például a lenmagban.

 

Speciális hatású glikozidok:

  • páfrányfenyő (ginkgo) levelének szabadgyökfogó és vérellátást javító flavonoglikozidjai,
  • ebszőlő csucsor szárának kortizonszerű hatással bíró szteroglikozidjai,
  • poloskavészgyökér hormonszerű hatású triterpénglikozidjai.

 

 

——-Szaponinok——–

 

Gyakran glikozid-jellegű, vízzel rázás hatására habot képző felületaktív anyagok, amelyek egy vízoldékony és egy vízben nem oldódó molekulából állnak. Ez a speciális felépítés segíti a zsíroldékony olajok vízben való oldódását (emulgeáló hatás).

Kémiai szerkezetük alapján 3 csoportjukat különböztetjük meg:

  • triterpén szaponinok: kankalinfélék, borostyánfélék, szegfűfélék,
  • szteroid szaponinok: egyszikűek,
  • szteroidalkaloidok: burgonyafélék, meténgfélék.

Vízben oldva kesernyés-csípős ízűek, por formájában tüsszentésre ingerelnek, serkentik a könnymirigyek működését, szemgyulladást okozhatnak. Felületaktív tulajdonságuknál fogva közvetlenül a vérbe kerülve a vörösvérsejtek szétesését (hemolízis) okozzák, szájon át való szedésnél azonban ettől nem kell tartani, mert nem szívódnak fel. A bélnyálkahártya irritálása és a molekulák oldatban tartása (emulgeálás) miatt a legtöbb hatóanyag felszívódását serkentik.

Felületaktív tulajdonságúak, illetve megváltoztatják a nyálkahártya sejtjeinek áteresztő képességét, így nyákoldó (segítik a lerakódott nyálka felhígulását és kiürülését) és köptető hatásúak (édesgyökér, borostyánlevél, ökörfarkkóróvirág, kankalingyökér, veronikafű).

Szövetirritáló, helyi vérbőséget okozó hatásuk miatt túladagolva sérüléseket okozhatnak a nyálkahártyán, és helyi gyulladást, hasmenést, hányást válthatnak ki. Számos szaponin antibakteriális és antifungális hatással is bír.

Egyes szaponinok vizelethajtó hatásúak – a vese irritációja, illetve a hámszövetek áteresztőképességének növelése által. Erre példa a zsurló és az aranyvessző. Mások gyulladáscsökkentő és antiödémás hatásúak – például a vadgesztenye eszcinje.

A körömvirág szaponinjai csökkentik a vér koleszterinszintjét, az édesgyökér triterpén szaponinjai, illetve ennek aglikonja gyulladáscsökkentő és fekélyellenes hatású. A ginzeng és sarsaparilla tonizáló, adaptogén hatású szaponinokat tartalmaz.

 

——–Illóolajok———

 

Illékony és illatos, zsírokban jól, vízben rosszul oldódó anyagok, amelyek tiszta formában vízgőz-desztillációval nyerhetők ki a növényekből. Nem homogén anyagok, több (általában 20-60) komponensből tevődnek össze.

Zsíroldékonyságuknál fogva könnyen felszívódnak a bőrön és a nyálkahártyákon keresztül. Külsőleges felhasználásuknál (pl. fürdők) fontos az oldódást megkönnyítő anyagok (tej, méz) használata. Belsőleges felhasználásnál a vizes kivonatoknál (forrázatok és főzetek) jóval hatékonyabbak a tejes, illetve alkoholos főzetek. Fontos, hogy a kivonás (pl. teafőzés) lefedett edényben történjen, különben a drog eredeti illóolajtartalmának akár 90%-át is elveszítheti.

Leggyakrabban légzőszervi problémák (eukaliptusz, erdei fenyő, borsmenta, kakukkfű), emésztési panaszok (borsmenta, kakukkfű) és fertőzések (teafa) kezelésére használatosak. Vannak köztük nyugtató hatásúak (komló, citromfű, levendula).

 

 

———Keserűanyagok——–

 

Kémiailag az illóolajokhoz hasonlóan sokfélék, közös tulajdonságuk az erősen keserű íz. Többnyire vízoldékonyak. Hatásuk egyértelműen a keserű ízre vezethető vissza, ezért is jogos az egy csoportba sorolásuk.

A keserűanyagok elsődlegesen a nyelv hátsó részén elhelyezkedő, keserű ízre érzékeny ízlelőbimbókon keresztül a bolygóideg, másodlagosan közvetlenül a gyomor-bél traktus serkentésével az emésztőnedvek (nyál, gyomornedv, epe) termelését és a gyomor-bél traktus felső részének mozgását serkentik.

Ez a hatás a hasnyálmirigyre mint fontos emésztőnedv-termelő mirigyre is kiterjed, s a belső elválasztású funkciókat (inzulintermelés) is érinti, ezért (elsősorban II. típusú cukorbetegség esetén) kiegészítő terápiaként is alkalmazhatók.

Egészséges szervezet esetén szinte egyáltalán nem mutatható ki a serkentő hatásuk, túladagolásnál pedig épp ellenkező hatást válthatnak ki. Fő indikációik: étvágytalanság, emésztőrendszer motorikus zavarai, kimerültség, legyengült állapot.

Mivel a hatásért maga a keserű íz a felelős, a keserűanyag-tartalmú drogokat célszerű alkoholos vagy vizes formában a szervezetbe juttatni, hogy érvényesülhessen az íz, illetve nem szabad őket édesíteni. Étkezés előtt fél órával fogyasszuk őket.

Járulékos hatóanyag-komponenseik szerint a következő csoportokba sorolhatók:

  • csak keserűanyagokat tartalmaz: kis ezerjófű, tárnicsok, kínafakéreg,
  • keserűanyagokat és illóolajat is tartalmaz (görcsoldó, szélhajtó hatású is): angyalgyökér, benedekfű, kálmosgyökér, cickafarkfű,
  • keserűanyagokat és csípősanyagokat tartalmaz (különösen serkenti a gyomornedv-termelést és a bélperisztaltikát): gyömbérgyökér,
  • keserűanyagokat és nyálkaanyagokat tartalmaz: izlandi zuzmó,
  • keserűanyagokat és cseranyagokat tartalmaz: kínafakéreg, orvosi zsálya.

 

——–Cser(ző)anyagok——–

 

Vízoldékony, nitrogént nem tartalmazó, nagymolekulájú anyagok, amelyek a fehérjékkel kovalens kötést képeznek, és irreverzibilisen kicsapják őket. Ezáltal védőréteget hoznak létre a nyálkahártyák felszínén, és csökkentik a sejthártyák és a hajszálerek áteresztőképességét. A végeredmény a gyulladásos reakciók tüneteinek enyhítése.

Emellett vérzéscsillapító, összehúzó (adsztringens) és antibakteriális hatásúak is, valamint mérséklik a hasmenést. Mivel erős komplexképzők, alkaloid- és nehézfém-mérgezés esetén ellenméregként is adhatók (pl. erős fekete tea).

Cseranyagok találhatók például az orvosi zsálya levelében, a kökény termésében, a fehér árvacsalánban, a dió levelében, a fekete áfonya levelében és a palástfűben. 

 

——–Csípős anyagok———

 

Kémiai szerkezetüket tekintve sokfélék. Nagy mennyiségben fordulnak elő a keresztesvirágúakban (mustárok, torma, zsázsák), a hagymafélékben (fokhagyma: allicin), és egyes további nemzetségekben (pl. paprika: kapszaicin).

Illékonyságuk miatt sokszor csak friss, nyers formában célszerű a fogyasztásuk. A bőrbe dörzsölve ingerlik a hő- és fájdalomérző receptorokat, helyi vérbőséget okoznak, a felszabaduló vegyületek pedig (hisztamin, szerotonin) a távolabbi területeken is hatnak.

Reumatikus fájdalmak, neuralgiák, lumbágó, ízületi gyulladások esetén hozhatnak enyhülést. Különösen nagy bőrfelületen alkalmazva aktiválják a szervezet nem-specifikus immunrendszerét. Antibakteriális és görcsoldó hatásúak.

Belsőleg serkentik a nyál és a gyomornedv elválasztását és a bélperisztaltikát, kedvezően befolyásolják az emésztést – főleg a keserűanyagokat is tartalmazó drogok. A nem specifikus immunrendszeri hatás belsőleges alkalmazásnál is, a bél nyálkahártyájának izgatása révén is megvalósul. Emésztési problémák, étvágytalanság ellenszerei. Gyomor- és nyombélfekély esetén belsőleges alkalmazásuk ellenjavallt!

 

 

——–Szerves savak——–

 

A növényekben szabadon vagy sók formájában fordulnak elő (almasav, citromsav, oxálsav, stb.). Fontos ízanyagok, és fokozzák más anyagok kioldódását és felszívódását (pl. fekete áfonya és bodza termése). Szomjoltó hatásuk is van.

 

——–Festékanyagok——–

 

Két fő csoportra oszthatók: karotinoidokra, illetve flavonoidokra és antociánokra. 

A karotinoidok sárga, narancssárga vagy pirosas színű, zsírban oldódó anyagok. A béta-karotin, az A-vitamin előanyaga megtalálható például a homoktövisben vagy a vadrózsa termésében. Antioxidáns és immunmoduláns hatással bírnak

A flavonoidok sárgás színűek, vízben többé-kevésbé jól oldódnak. Védik a hajszálereket: csökkentik az érfalak törékenységét és áteresztőképességét, ezáltal gátolják az ödémaképződést (pl. vadgesztenyében az eszcin és a rutin). Antioxidáns hatásúak.

Az általános hatások mellett számos flavonoid rendelkezik speciális hatásokkal is:

  • a páfrányfenyő flavonoidjai fokozzák a sejtek oxigénhiány-toleranciáját,
  • a galagonya flavonoidjai jótékony hatást fejtenek ki a szív- és érrendszerre,
  • a máriatövis szilimarinja májsejtvédő és -regeneráló hatású,
  • a kamilla flavonoidjai görcsoldó,
  •  a hársfa és a bodza virágának, és a nyírfa levelének flavonoidjai izzasztó és vizelethajtó hatásúak.

 

 

——-Fitoszterinek ———

Növényi szteroidok (fitoszterinek vagy fitoszterolok). Kémiai szerkezetük szerint kisebb részük szteroid jellegű (szitoszterinek), nagyobb részük növényi fenol (flavonoidok, izoflavonoidok, lignánok). A vér koleszterinszintjét csökkentik – a bél koleszterin-receptoraihoz kötődve gátolják a koleszterin újrafelvételét.

Ekcéma külső kezelése is alkalmasak, mivel csökkentik a sejtmembrán áteresztőképességét és a gyulladásos folyamatokat közvetítő mediátorok képződését. Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás esetén is hatásosak (tökmag, csalángyökér, törpepálma).

Egyes növényi szteroidok (kumesztrol, genisztein) a szervezet saját hormonjával, az ösztradiollal rokon módon kötődnek egyes speciális receptorokhoz, így számos olyan betegség és panasz megelőzésére és enyhítésére alkalmasak lehetnek, amelyekkel kapcsolatban az ösztrogén szerepe már bebizonyosodott (pl. csontritkulás, érelmeszesedés, mellrák stb.).

Befolyással lehetnek a petefészek hormonjainak képződésére, illetve lebontására is, így képesek lehetnek a női szerveket érintő rosszindulatú daganatok és más rákfajták rizikójának csökkentésére. A változókori tüneteket is enyhíthetik (hőhullámok), az érfalakat védik (szívinfarktus kockázatának csökkentése, perifériás erek védelme).

Többek közt a szójában és lenmagban találhatók meg.

 

 

———Kumarinok———

 

A növényekben a cukor-anyagcsere termékeként jönnek létre, rendszerint zsíroldékony vegyületek (emiatt gyorsan és jó hatásfokkal szívódnak be a bőrbe). Illékony, jellegzetes illatú anyagok, szárítás során szabadulnak fel a növényekből. Sok illóolaj fontos alkotórészei.

Dimér formában (pl. dikumarol) véralvadást csökkentő hatásúak: kisebb adagban, külsőleg gyorsíthatják a hematómák, kék foltok felszívódását.

A monomerek két fő hatása: érvédő és fotoszenzibilizáló. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kevésbé károsnak tekintett UV-tartományban (320-400nm) fokozott mértékben képesek az ultraibolya sugarak abszorbeálására, vagyis hatásukra a normálisnál kisebb dózisú fény is jelentős változásokat vált ki. Ez lehet kedvező (gyors lebarnulás) és kedvezőtlen is (bőrkárosodás). A legfontosabb monomerek a funarokumarinok közé tartozó pszorálok vagy pszoralének, amelyek például a pikkelysömör és a vitiligo külsőleges kezelésében használatosak.

Sok kumarint vagy kumarinszármazékot tartalmaz: angyalgyökér, lestyán, a medvetalp, az orvosi somkóró és a szagos müge.

 

———Ásványi anyagok———

 

Kis mennyiségben szükséges és nélkülözhetetlen szervetlen anyagok. Általánosságban elmondható hogy a növényekben (ellentétben az emberi és állati szervezetekkel) a kálium mennyisége dominál a nátriummal szemben, emellett még kálciumból és szilíciumból lehet nagyobb mennyiségeket kimutatni.

A kálium az emberi szervezetben elsősorban a keringés és kiválasztás szabályozásában játszik fontos szerepet. Megfelelő bevitelével megelőzhető, illetve csökkenthető a magas vérnyomás. Fontos sportolóknak, időseknek, alkoholistáknak és vizelet- és hashajtók használata esetén. Maga is vizelethajtó hatással bír – valószínűleg részben vagy teljesen ez magyarázza sok növényi drog ilyen hatását: nyírfa, csalán, kürtikefajok levele, babhéj.

A szilícium (oldható formában kovasav) az emberi szervezetben elsősorban a csontok képzésében és újraképzésében, valamint a szaruképletek (köröm, haj) felépítésében játszik szerepet. A sok kovasavat tartalmazó gyógynövények általában vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatással is bírnak – köszvény, gyulladásos bőrbetegségek kezelésére használatosak.

Mivel erősítik a kötőszöveteket, alkati kötőszövet-gyengeség, illetve aranyeres, visszeres panaszok esetén is jó hatásúak lehetnek. Magas kovasavtartalmú drogok például a mezei zsurló, a pásztortáska és a tüdőfű.

A jód elsősorban a pajzsmirigy-működésben, ezáltal a szervezet energiaforgalmának szabályozásában játszik szerepet. A természetben meglehetősen ritkán fordul elő, ez alól kivétel a tengervíz, amelyben oldott formában, szervetlen ionként van jelen. A tengeri algák és moszatok ezért sok szervesen kötött, az ember számára is jól hasznosítható jódot tartalmaznak, és jótékony hatásúak lehetnek például strúmák kezelésében.

A kálcium a csontok és fogak felépítésében, a szervezet energiatárolásában és az izommunkában játszik szerepet. Hüvelyesekben található nagyobb mennyiségben. A gyógynövények közül magas kálciumtartalommal rendelkezik a gyermekláncfű.

A magnézium a csont-anyagcsere, egyes enzimek és az izmok működése szempontjából kulcsfontosságú. Zöldségekben, hüvelyesekben sok van belőle.

A vas a vörösvérsejtek képzésében és az oxigénszállításban játszik alapvető szerepet. Sokat tartalmaz belőle a kakaó, a magvak és a hüvelyesek.

 

Kép [cc]   focx

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek