Tudomány
Leírás
A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó, egy- vagy kétéves növény.
Szára 30-50 cm magas, egyenes, 2-4 mm vastag, csak a virágzatban elágazó. Tőlevelei (a kétéves változatra jellemzők) tőrózsában állnak, fordított, keskeny tojásdadok, 3-4 cm hosszúak.
Szárlevelei keresztben átellenes állásúak, hosszúkás tojásdadok, 3-5 cm hosszúak, hegyesek, épszélűek, ülők.
Virágzata sátorozó bogernyő, virágai ötszirmúak, rózsaszínűek. Termése sárgás, felnyíló tok.
Júniustól augusztusig virágzik.
Kis ezerjófű virágos hajtás – Centaurii herba
Hatásai
- étvágyjavító
- fokozza a nyál- és gyomornedv-elválasztást
- emésztésjavító
- epetermelést serkentő
- bélperisztaltikát serkentő
A keserűanyagok keserű íze a szájnyálkahártya ízérző receptoraiból kiinduló, és a bolygóideg által közvetített reflexszel fokozza az emésztőnedvek elválasztását. A hatás 2-3 órán át tart.
Betegségek, amikre ajánlott
Emésztőrendszer
- gyomor- és bélrendszer
- étvágytalanság
- diszpepsziás panaszok
- bélrenyheség
- epehólyag, epeutak
- csökkent epetermelés
- epeutak csökkent tónusa
Felhasználás
Belsőleg
- tea - áztatmány
Elkészítés: 1 púpozott teáskanálnyi (1-4 g) szárított füvet ¼ liter hideg vízzel leöntünk, rendszeres keverés mellett 6-8 órán át áztatjuk, majd leszűrjük.
Napi adag: 2-3 csészényi (6g), gyermekeknél testúlyarányosan adagoljuk
- tea – forrázat
Elkészítés: 1-2 teáskanálnyi drogot 1 csésze forró vízzel öntsünk le, 15 percig áztassuk, majd szűrjük le.
Napi adagja: 2-3 csészényi, gyermekeknél testsúlyarányosan adagoljuk
A keserűanyagokat érkezés előtt 20-30 perccel fogyasszuk, mert így fejtik ki legjobban étvágyjavító és emésztést serkentő hatásukat. Mivel a hatás kialakulásában a keserű íz kulcsszerepet játszik, ne fedjük el édesítéssel! (Egyes vélemények szerint az édesítés nem befolyásolja a hatásosságot, mert a reflex a szubjektív ízérzékeléstől függetlenül is kialakul).
Főbb hatóanyagok
- keserűanyagok – iridoid típusú – pl. genciopikrozid
Mellékhatások
- A keserűanyagok túladagolásánál épp a várt hatás ellenkezőjével kell számolni: csökkenhet a gyomornedv-elválasztás. Így hosszú ideig tartó alkalmazás során romolhat az étvágy.
- Túl magas dózisuk hányingert, fejfájást is kiválthat.
Ellenjavallat
- Ismeretlen eredetű gyomorsavhiány esetén az alkalmazás előtt mindig tisztázni kell, hogy a panaszok hátterében nem a gyomor rosszindulatú megbetegedése áll-e.
- Hosszú távú alkalmazása még terápiás adagolás mellett sem ajánlott!
- Gyomorfekélyben szenvedők ne fogyasszák, mert a megnövekedett gyomorsav-elválasztás súlyosbíthatja a panaszaikat!
Gyermekeknek adható?
IgenTerhesek használhatják?
IgenSzoptatás alatt használható?
IgenGyűjtés
Előfordulás
Hazánkban mindhárom faja előfordul, a leggyakoribb azonban a kis ezerjófű. Ez ritkás tölgyesekben, erdőirtásokon, kaszálókon, réteken terem, középhegységeinkben és a Dunántúlon meglehetősen gyakori, de az Alföldön csak elvétve találkozhatunk vele.
Gyűjtés, szárítás, tárolás
Üdén virágzó hajtásainak felső részét gyűjtsük. A füvet a gyűjtésnél kössük 1-2 maroknyi csokrokba. Szigorúan árnyékos helyen szárítsuk, különben elveszíti a színét. A szárítás idejére a kötegeket felbontva, egymás mellé helyezve rendezzük el, majd megszáradás után kötegeljük újra. A kötegek felakasztva is száríthatók, ilyenkor azonban naponta át kell őket rendezni, hogy a belül elhelyezkedő növények kívülre kerülhessenek, és ne fülledjenek be.
Gyűjtési idő
- Június
- Július
- Augusztus
Tudomány
Monográfiák, tudományos vizsgálatok
Az E-Bizottság és az ESCOP pozitív monográfiát készített róla; étvágytalanság és diszpepsziás panaszok esetén ajánlják.
A kis ezerjófű gyógyászati elismertségét elsősorban a hagyományos felhasználás tapasztalatai adják, modern humán vizsgálatokban még nem igazolták a hatásosságát. A keserűanyagokkal végzett vizsgálatokból mindenesetre tudjuk, hogy azok elégtelen gyomorműködés esetén fokozzák a gyomornedv-elválasztást.
Hivatalos státusz
A kis ezerjófű virágos hajtás szerepel a hazánkban szabadon forgalomba hozható drogok listáján (6.sz melléklet a 4/1997. (I.22) Korm. rendelethez, megjelent a 203/2002 (IX.4) Korm rendeletben), és a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.