„Az egyik legfontosabb változás a szokásaimban, amelyet végső soron a gyermekem hozott az életembe, hogy ismét eszem húst. Nyolc évig voltam vegetáriánus, aztán amikor kiderült, hogy terhes vagyok, szalonnát sonkával kezdtem el falni” – meséli a színésznő. „Azóta persze rendeződtek az evési mániáim, igyekszem odafigyelni arra, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasszunk. Ha tehetném, szívesen vásárolnék bio ételeket is, de drágának találom őket. Szeretem a gyógynövényes teákat, és mindent mézzel, és nem cukorral készítek.”

Természetesen az, hogy anya lett, nem csak ebben a tekintetben változtatta meg az életét. „Az, hogy van egy babuskám, a legcsodálatosabb dolog, ami az életemben történt, el sem tudom képzelni mire is pazaroltam idáig ennyi energiát és miért nincs már 3 gyerekem.”

Persze ha egy nő történetesen színésznő is, akkor a helyzete minden csoda ellenére sem egyszerű. Karinát például elbocsátották munkahelyéről, s szülése után sem kapta vissza régi szerepeit. Igaz, azért az élet rövidesen kárpótolta őt: egy ideje részt vehet a Magyarországon úttörőnek számító Baltazár Színház munkájában. Ez az egyetlen olyan hivatalos magyar színtársulat, amelynek tagjai sérült emberek.

 „Minden nehézség, valaminek a lezárása azért fontos, mert jön egy új út, s újjá lehet születni, mint egy Főnix madár. – összegzi a keserű és kellemes tapasztalatokat Karina. – Háromnegyed éve tanítok beszédet a Baltazárosoknak, de azt hiszem én többet kaptam tőlük, mint amennyit adni tudtam nekik. Nagyon nagy élmény, rengeteg őszinte, csupa szív, nagyszerű emberrel ismerkedtem meg. Legújabb darabjukban én is játszom, a Budapesti Kamara Színház Tivoli színpadon fogják bemutatni március 25-én. Már nagyon várom!”

Ami a hétköznapokat illeti, a színésznő kislányával együtt rengeteget jár-kel a szabadban. Karináéknak Leányfalun van nyaralójuk, ahol családjával igen gyakran megfordulnak, a környékbeli Pilisi parkerdőben rengeteget kirándulnak. „Egyébként Budapesten is kertes házban élek. A friss levegő és természet nagyon fontos számomra. Ha tehetem, a szabadban is sportolok, tavasztól őszig például naponta harminc percet futok, télen pedig síelek. És megszállott jógázó is vagyok.”

A színésznő eleve állandó mozgásra van „kényszerítve”, hiszen lelkes kutyatartó is. „Tagja vagyok egy vizslakutya klubnak. Havonta egyszer túrázni megyünk, ilyenkor körülbelül száz kutya tart velünk. Mivel nálunk a kutyák családtagnak számítanak – két saját és egy befogadott kutyánk van – szerencsére a kislányom sem tart tőlük, együtt is visszük őket sétálni az erdőbe. Nekem meggyőződésem, hogy az állatoktól rengeteg mindent tanulhatunk, felelősséget, szeretetet.”

Valószínűleg ez az, amit Karina maga is szeretne továbbadni, bár úgy látja, ezt ma már nem olyan egyszerű megtenni. „Rá kellett jönnöm, hogy azok az értékek, amelyek számomra az emberi értékeket jelentik, ma látszólag nem számítanak. Nem vagyok lelkes attól a gondolattól, hogy ma a pénz számít a legfontosabb értékmérőnek. Én igazi dolgokat szeretnék felmutatni a gyermekemnek. Próbálom távol tartani magunkat mindentől, ami mesterséges. Nem töltöm a napjaimat bevásárlóközpontokban, nem nézem reggeltől-estig a tévét, a telefont és az internetet pedig arra használom, amire való.”