fbpx

Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Gyárból pláza, útkeresések a funkcióváltásra

| Bán Dávid

Világszerte általános problémát okoz a funkciójában elavult ipari létesítmények épületként való megőrzése az utókor számára, élettel való megtöltésük.

Bizonyos országok időben
felismerték, hogy az ipari létesítmények egy jó része építészeti érték:
műemlékké nyilvánításuk megakadályozta lerombolásukat. Hazánkban megkésve és
ellentmondásos eredményekkel indult el ez a folyamat.


Romhalmaz vagy érték?
Nem
meglepő, ha első gondolatunkban kétségbe vonjuk az ipari épületek
létjogosultságát a városban, hiszen általában elavult, lehasználtsága miatt első
pillantásra talán nem is nagyon esztétikus épületekről van szó. Mostani
állapotukban a lerobbantságot, elhanyagoltságot sugallják. Egykoron csak a
lerombolás várt az ilyen, főként a 19. században épült, a kor mérnöki és
építészeti szellemiségét méltán dicsérő, majd kiürülő épületre. Mostanában a
döntéshozók itthon is elgondolkoznak az újrahasznosításon, részleges
megmentésen.


Múzeum pályaudvarból és
erőműtelepből

Európa szerte nagyon szép példákat találhatunk a volt
ipari központok bevonására a város vérkeringésébe: múzeumok, kulturális
létesítmények jönnek itt létre. A londoni elektromos erőműtelepből 2000-ben
megnyílt Tate Modern, a Párizs központjában jó néhány évtizede bezárt
pályaudvarból kialakított Musée d’Orsay vagy a berlini, szintén pályaudvarból
modern képzőművészeti kiállítócsarnokká átalakított Hamburger Bahnhof talán
legismertebb példa. Van olyan eset is, amikor kereskedelmi létesítmény adta át a
helyét a kultúrának, mint a párizsi Villette park régi vásárcsarnoka, amiből
kiállító- és koncertterem lett.


Kultúragyárak
Egy általános
európai jelenségként, számos város volt ipari létesítményét, nem túl nagy
ráfordítással, összművészeti műhellyé alakították. Ezek az úgynevezett „Cultur
factory”-k hálózatba állva, egymással jól kooperálva működnek, alkotási,
bemutatkozási lehetőséget adva a „nem-akadémista” művészet minden ágának. Ez a
tendencia nem a nagyvárosokban, hanem a Benelux államok kevésbé zajos területein
indult el.


Az Egyesült Államokban, talán még nagyobb becsben
tartják a 19. századi nagyvárosi ipari épületek nagy részét, mert az ottani
építészeti szemlélet ezeket már kulturális örökség részének tartja, hiszen a 200
évnél idősebb épület nagyon ritka. A várostervezők szerint régi épületet már nem
lehet létrehozni, ezért azt maximális mértékben óvni kell, új pedig bármikor
létesíthető.


Bevásárlás busz- és troligarázsokban

Budapesten nemrégiben kezdett a figyelem középpontjába kerülni az a
szemlélet, hogy a kihalt ipari létesítmények értékesebb épületei új funkció
segítségével megmenthetők. A kulturális szféra kevésbé, az üzleti idővel nagyobb
fantáziát látott benne, de példa mindkettőre akad. Nagyszabású átalakítás után
régi buszgarázsból Récsei Center névvel újabb bevásárlóközpont jött létre a
Keleti pályaudvarhoz közel. Megjegyzendő, hogy a körzetben már két másik
kereskedelmi központ is épül. Állagmegóvásnak ugyan szerencsés az ilyen
kézbentartás, de funkciójával drasztikusan átértelmezték a teret, teljesen
feldarabolták a nagy csarnokot, amely ipari védettséget is élvez.


Kereskedelem költözött a Váci út számos kihalt ipari
épületébe, nagyobb hálózatok nyitottak itt diszkont áruházakat, pár esetben jól
megóvva az épületet a pusztulástól. A megszűnő kocsiszínek és garázsok helyén
azok jellegzetes múlt századi budapesti arculatát szerencsésen megtartva, nagy
élelmiszer áruházak létesültek, mint a Váci úti kocsiszín, vagy a Damjanich
utcai troli-garázs épületében.


Felettébb sajnálatos azonban a bel-budai Tölgyfa
utcai volt HÉV kocsiszín története, amely az Iparművészeti Főiskola
galériájaként, műhelyeként hosszú éveken át, hasonló a már említett cultur
factory-khoz zasonló módon működött. Hatalmas átalakítással a helyére irodaház
épült, a volt kocsiszínt teljesen megszűntetve, összesen egy oldalhomlokzatot
meghagyva az eredeti ipari épület arcából.


És megint csak művészet
Ne
legyünk igazságtalanok, hiszen akad példa az épület eredeti jellegét jól
integráló kulturális használatra is, mint a Trafó Kortárs Művészetek Háza, vagy
a MEO Kortárs Gyűjtemény esetében. Általános vitatéma azonban a Millenáris Park,
ahol a lehetőség maximálisan adott egy, a párizsi Villette parkhoz hasonló
technikai, tudományos múzeum és központ kialakítására. Ám az irodaépítők már
kezdetektől fogva a fogukat fenik az értékes telekre, jó adottságú területre, és
azzal újabb értékes ipari emlékek vesznének oda.


 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek