| A GVH sajtóközleménye
A GVH véleménye a fővárosi taxi tarifák szabályozásáról
A budapesti taxi piac működési zavarai megoldásának érdekében a Fővárosi Önkormányzat élni kíván azzal az ártörvényi felhatalmazással, amelynek értelmében a települést érintően fix tarifákat állapíthatnak meg az önkormányzatok
A Gazdasági Versenyhivatal álláspontja szerint nem indokolt a taxi tarifák mindenre kiterjedő fixálása. Ehelyett olyan szabályozási megoldás kialakítása célszerű, amely képes kezelni az egyes piaci szegmensek sajátosságait, ugyanakkor nem szünteti meg a taxi piacon zajló verseny árcsökkentést, jobb és gyorsabb szolgáltatást eredményező kedvező hatásait.
A Gazdasági Versenyhivatal jelen közleményében foglalja össze a rendelettervezettel kapcsolatos szakmai kifogásait:
A tervezetben javasolt ár bevezetése a becslés szerint – és ezzel a Taxis Kamara és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is szakmailag egyetért – mintegy 60-70 %-os mértékű díjemelést eredményezne. Piaci tapasztalatok szerint az átlagtarifa – a szerződéses árakat is figyelembe véve 160 Ft//km, ami 240 Ft/km-re emelkedne, illetve erre épülne még rá a fuvarok mintegy 80-90 %-ánál a 300 Ft-os kiállási díj, ami egy átlag fuvarköltséget kb. 20 %-kal emelne.
A taxi piacok szabályozásának nemzetközi tendenciája a dereguláció. Magyarország ezt a lépést a rendszerváltást követően megtette. A fogyasztóvédelmi szempontból fontos korrekciók is megszülettek az idők folyamán: minőségi követelmények minimumainak meghatározása, ármaximálás lehetősége. E beavatkozások hatására jelentős változások következtek be, és a piac konszolidációja folyamatosan zajlik. Néhány piaci anomália (repülőtér, pályaudvarok környékén tapasztalható túlszámlázás, területfoglalási harcok) fennmaradt, ezeknek a megoldására azonban a tarifa fixálása nem jelent megoldást. Ezeken a problémákon az utasok számára nyújtható információk növelésével, továbbá a taxiállomásokhoz való hozzáférés más típusú szabályozásával, szigorúbb ellenőrzésével kellene és lehetne hatékonyabban segíteni.
A telefonhasználat gyors terjedésével a fogyasztói szokások megváltoztak. Ez a fogyasztói kiszolgáltatottság csökkenése szempontjából nagy előnyt jelent, hiszen a taxi társaságokhoz csatlakozott taxisok közötti verseny előnyös hatásai itt szemmel láthatóak. A taxisok pedig szintén dönthetnek arról, hogy részt kívánnak-e venni ezen a piaci szegmensen folyó versenyben, vállalva akár az alacsonyabb árakat, vagy megmaradnak függetlennek, élve a maximált árakban rejlő nagyobb döntési szabadsággal. Ez kellő mozgásteret biztosít a taxisok számára is.
A telefonos tarifa drágábbá tételével vélhetően csupán egyes – különösen az alacsonyabb komfortfokozatú járműveket használó – taxisok járnának jól. Az általánosnak vélt piaci előnyök igen jelentős fogyasztói hátrányt eredményeznének. Jelentős hátránynak számít a drasztikus áremelésen túl például, ha a költségemelkedés elkerülése érdekében a fogyasztó nem telefonon rendelné a kocsit, hanem taxiállomást keresne fel, vagy az utcai leintés lehetőségével élne, de ezzel egyidejűleg a „kiszolgálás színvonala” objektíve is romlana. Csomagját neki kellene cipelni, és ha kocsit talál végképp nincs választási lehetősége, mert örülne az első „megálló” lehetőségnek.
A fogyasztói érdek azért is sérülne, mert a leintéses fuvarvállalás során a szolgáltatás minőségével kapcsolatos reklamációk elintézésének hatékonysága nagyságrendekkel rosszabb. Erre bőséges példával rendelkezik a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség.
Az ártörvényi felhatalmazásban rejlő lehetőség nem jelenti azt, hogy szabályozási kötelezettsége lenne az önkormányzatnak. Különösen nem jelenti azt, hogy a taxipiac egyes szegmenseinek (rendeléses fuvarok piaca, szerződéses fuvarok piaca, utcai leintéses és droszton történő fuvarfelvétel) eltérő sajátosságai ne lennének kezelhetőek más-más beavatkozásokkal. Lehetséges lenne például árszabályozás a szerződéses fuvarpiacon, ármaximálás vezethetnének be a rendeléses fuvaroknál, kötött árakkal dolgoznának a leintéses és drosztos rendelésfelvételnél.
A Gazdasági Versenyhivatal az Önkormányzathoz eljutatott levelében arra is felhívta a figyelmet, hogy a taxi piac szegmensei közé nemcsak a telefonos és utcai taxi igénybevétel tartozik, hanem az ún. szerződéses megrendelések is, amelyeknek eddigi árszintjét a tényleges verseny határozta meg. A fix tarifa bevezetése ebben a szegmensben is a fogyasztók számára kedvezőtlenebb helyzetet eredményez a mostaninál.