A formaldehid egy kellemetlen, csípős szagú, szobahőmérsékleten gáz formában létező kémiai vegyület. Előfordulhat erdőtüzekben, cigarettafüstben, kipufogógázokban egyaránt, a szmog egyik összetevője. A formaldehid számos vegyület előállításához szükséges, az ipar számára kedvelt anyag.

Jó fertőtlenítő- és tartósítószer, így az ipar számos területén hasznosítják. Az élelmiszeriparban E240 néven tartósítószerként volt használatos, de erős vízálló gyantaként sok más termékben is megtalálható, így gyakran előfordul ragasztóanyagokban, védőfelületek kialakításában, a szalvétától kezdve egészen a bútorokig.

A beltéri levegőkörnyezet gyakran nagy koncentrációban tartalmazza a formaldehidet és egyéb aldehideket. Az építési anyagok és más termékek használatából, jelenlétéből adódóan a formaldehid mára az egyik leggyakoribb és legismertebb beltéri levegőszennyező anyaggá vált – mondta el Filep Zoltán, a levegővizsgálatokat is végző WESSLING Hungary Kft. független laboratórium munkatársa.

A formaldehid a bőrön át vagy belélegezve jut a szervezetünkbe. Szem- és bőrirritációt válthat ki, belélegezve pedig már kisebb dózisban is fejfájást, náthát, légzési zavarokat, a nyálkahártya irritációját, égető érzést, könnyezést okozhat. Mivel a levegőnél nehezebb gázról van szó, arra érzékenyebbeknél erőteljes allergiás, asztmatikus reakciókat válthat ki.

Gyermekeknél mindezek a tünetek kisebb mennyiségtől is kialakulhatnak és erősebben léphetnek fel. A levegőbe keveredett 37%-os formaldehid-koncentráció belélegzése a felnőttek számára akár halálos is lehet.

A formaldehiddel összebútorozva

Bizonyos faalapú termékek (farostlemez, UF-hab) formaldehid-emissziója kapcsán különösen az előre gyártott házak, lakókocsik voltak érintettek, főleg a 60-as, 70-es években. Ezekben az esetekben a lakók rossz szagokra és kifogásolható egészségügyi körülményekre panaszkodtak. A fent említett módon készült bútorok akár hónapokig, évekig bocsáthatnak ki magukból formaldehidet, bár az emisszió az idő előrehaladtával csökken.

A padlóburkoló anyagok közé sorolhatjuk a különböző padlószőnyegeket, parkettákat, laminált- padlókat. A legtöbb, bútoriparban használatos padlólemez rétegeit aminoplaszt gyantával ragasztják össze, majd lakkozzák. A furnérozott és rétegelt lemez alapú termékekből való formaldehid-kibocsátást főleg ezek a ragasztók okozzák. Az utóbbi években az új gyártási technológiák és az „alacsony kibocsátó” gyanták határozottan javítottak ezen.

A falak és padlók szigetelésére leginkább üveg- és ásványgyapotot használnak. Az üveggyapot homokból vagy újrahasznosított üvegből készül, mészkő hozzáadásával. Kötőanyagként módosított fenol-formaldehid gyantákat használnak, amelyek használatuk során alacsony szinten formaldehidet bocsátanak ki magukból – folytatja a sort Filep Zoltán.

Lényeges beltéri forrás a hőkezelési technikák és égési folyamatok révén légtérbe került formaldehid. A Föld népességének fele – főleg a fejlődő országok – energiaszükségletük kielégítése érdekében egyre több biomasszát használnak fel és égetnek el. A szén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid és a policiklusos aromás szénhidrogének mellett a formaldehid az egyik fő összetevője a biomassza-üzemanyagból származó füstnek. A konyhákban történő főzést is a formaldehid-források közé sorolták, és számottevő beltéri forrás a cigarettafüst is.

Az egyéb lehetséges formaldehid-források között említhetjük az elektronikus használati tárgyakat, a papírt, a textilfestékeket, a tintákat, a kozmetikumokat. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy a formaldehid nyomait felfedezték az emberi metabolikus folyamatok végtermékeként is: a formaldehid az ember által kilélegzett levegő egyik összetevője.

Filep Zoltán elmondta, hogy a beltéri levegőminták vizsgálatát ma már rutinszerűen végzik nagy érzékenységű műszerekkel: egy óra alatt 180 komponenst is ki tudnak mutatni.

Tiltott vagy sem?

Az Európai Unióban 2007. szeptember 22. óta tilos a formaldehid használata tartósító- és balzsamozószerként, ugyanakkor egyéb felhasználása megengedett. A közhiedelemmel ellentétben a formaldehid nem szerepel az EU import- és exporttilalmi listáján, nem minősül különösen veszélyes vegyi anyagnak.

A felhasználás mértéke szabályozott, így az előállított termékek esetében a formaldehid-koncentráció nem haladhatja meg a 0,2%-ot, illetve minden olyan termékre, amelyben az anyag mértéke túllépi a 0,05%-ot, az előállító köteles figyelmeztetést elhelyezni.

Az IKEA környezeti fejlesztéseinek keretében két évtizede elkezdte csökkenteni a formaldehid használatát az általa előállított és forgalmazott bútorok esetében. Céljuk az volt, hogy a formaldehid mértéke ne haladja meg a természetes felületkezelő anyagokét, ezek legalább azonos mértékben jelenjenek meg a bútorokban. Elsőként a lakkokban csökkentették jelentősen a formaldehid-felhasználás szintjét, majd a ragasztóanyagokból kezdték kivonni. Ezzel, bevallásuk szerint, lényegesen jobb arányt értek el az Európai Unió által előirányzott megengedett mértéknél. Egy tanulmány szerint az IKEA-bútorokban átlagosan 0,05 ml/köbméter a formaldehid szintje, ami az európai szabályozás mintegy felének felel meg. A német Öko Test 2013-ban elismerően szólt a bevizsgált IKEA-bútorok – főleg a Billy polccsalád – formaldehid-kibocsájtásáról, ami lényegesen jobbnak bizonyult az áruházlánc korábbi eredményeinél.

Mit tehetünk?

Az Öko Test ajánlása szerint, ha új bútort vásárolunk, de leginkább, ha összeszerelünk (ami főleg az IKEA-bútorokra jellemző), akkor pár napig mindenképpen érdemes szellőztetni az adott helyiséget, így a felszabaduló formaldehid gázok távozni tudnak a lakásból. 

Valószínűleg költségesebb, de biztosabb megoldás, ha öko-bútorokban gondolkodunk. Készíttethetünk egyedi bútorokat, helyi mesterekkel, olyan helyen, ahol meggyőződhetünk arról, hogy az asztalos milyen összetevőket, ragasztó- és lakkanyagokat használ, ha egyáltalán használ ilyeneket. Előre gyártott bútorok esetén érdemes nézni a felhasznált anyagok listáját, és kerülni az olyan összetevőket, amelyeket nagyon ellenálló festékként vagy felületkezelőként hirdetnek. Kerülendők a mesterséges anyagok, illetve mindenképpen érdemes figyelni magára a ragasztóanyagra. A fém- és üvegbútorok jó eséllyel kevesebb kritikus összetevőt tartalmaznak, mint a nagyipari fából készült társaik.

Kép: rgbstock, pixabay

A cikk a Vidékfejlesztési Minisztérium PTKF/1329/2013-as számú Zöld Forrás pályázat keretében készült.