fbpx

| Bán Dávid

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Feléledőben a városi mezőgazdaság

Az egyre növekvő megapoliszok élelmiszer-ellátása hatalmas terhet ró a környezetre az intenzív mezőgazdaság és a nagy távolságú szállítás miatt. Az ezt kompenzáló helyi agrikultúra már több városban jelen van – akár a hivatalos városirányításban is.

Az ezredfordulóra Földünk városi lakosságának aránya elérte a teljes népesség jó 50%-át, ugyanakkor egyre több a 10 milliónál is több lelket számláló, hatalmas kiterjedésű metropoliszok száma. A nagyvárosok élelmiszer-ellátása csak egyre nagyobb környezeti ártalmak árán oldható meg.

A metropoliszokba beszállító teherautók több száz kilométeres távolságból fuvarozzák az árut, a „friss termékeket” pedig hatalmas, városszéli hűtőházakban tárolják addig, amíg el nem jut a fogyasztóig.

A fejlettebb, de még emberi léptékű nagyvárosokban, így például Skandináviában, eleinte hobbiszinten kezdték a városi kiskertek művelését. Az Egyesült Államokban a II. világháború idején elindult „Grow your own, Can you own” mozgalom szellemiségét élesztették újjá a city farmerek.

A szegényebb nagyvárosok lakói kényszerből kezdtek az elhagyatott telkeken kapálgatni, és próbálják legalább a család számára megtermelni a háztájit. A korábbi szocialista városokban, így Budapesten is a betelepített vidéki lakosság nem egyszer varázsolt konyhakertet a lakótelepek zsebkendőnyi zöldterületeiből vagy bérházak belső udvaraiból.

 

A történelem során a kereskedelmi útvonalak találkozásában létrejött városok – a későbbi mezővárosokat leszámítva – egyre inkább környezetük mezőgazdasági termelésétől kezdtek függeni. Alapfunkciójuk leginkább a kereskedelemre, közigazgatásra, kultúrára és az oktatásra koncentrálódott. A háborúk során is a támadó fél egyik elsődleges célja a várost ellátó élelmezési útvonalak elvágása, a lakosok kiéheztetése volt. Az első, majd a második világháború idején számtalan város kényszerült önellátásra berendezkedni. Így vonták be a földművelésbe a berlini Tiergartent, ahol a fákat közben mind egy szálig elhordták tüzelőnek, vagy Leningrád közparkjait, ahol káposztatermesztésbe kezdett az éhező lakosság.

Észak-Amerika, Japán és Európa számos nagyvárosában az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a városi agrikultúra megteremtése. Az 1997-ben aláírt Kiotói Egyezmény már határozottan kitér a nagyvárosokat ellátó, legfőképpen élelmiszer- és energiaellátási rendszerek nagyarányú környezetkárosító hatására. Leginkább a városokat kiszolgáló nagyüzemi intenzív mezőgazdaság Földünk egyik legnagyobb víz- és környezetszennyezője, és nem utolsó sorban az üvegházhatás fokozója.

A jól szabályozott, minőségi városi kertészkedéssel elsősorban a szállítás csökkenése érhető el. Ugyanakkor – érvelnek a városi farmerek – a termelés során kevesebb a környezetkárosító mellékhatás, jobb minőségű, frissebb, ezáltal egészségesebb zöldség, gyümölcs kerülhet a fogyasztók asztalára, és erősödhet a helyi gazdaság.

Földünk legnagyobb ipari élelmiszertermelő országában, az Egyesült Államokban egyre több mozgalom buzdít a helyi termesztésre és a helyben megtermelt, előállított élelmiszerek vásárlására. Mindezt tekinthetjük egy – az ipari termelés miatt – elhalt hagyomány újraélesztésének, de tarthatjuk akár tudatos előrelátó szemléletnek is.

Mindenesetre több metropolisz, így New York, Chicago, Philadelphia vagy Boston is nagyban pártolja a city-farmerek tevékenységét: városi területeket engednek át hasznosításra, az ott termelőket támogatásokkal, adókedvezménnyel segítik. Kaliforniában rendkívül népszerűek a Farmers’ Market-ek: olyan piacok, ahol kizárólag a friss helyi termékeket forgalmaznak.

Eközben egyes futurista elképzelések már a vertikális agrártermelést is megálmodták. Egy nagyszabású terv például a száz évvel ezelőtti tetőkertek mintájára olyan harmincemeletes üvegházakat vizionál New Yorkban, amelynek emeletein megtermelhető lenne a megapolisz teljes gabona-, friss zöldség- és gyümölcsszükséglete. A Sky Farmok, azaz üvegháztornyok kizárólag megújuló energiát használnának a termesztés során, és takarékos vízfogyasztás mellett alternatív módon tisztított vizet táplálnának vissza a városi hálózatba.

 

Párizsban már a várostervezés része a mezőgazdálkodás

Európában még nem az űrtechnológiában gondolkoznak a városi gazdaságok hívei. Londonban inkább a civil kezdeményezések igyekeznek összefogni, és egymást erősítve tapasztalataikat, földjeiket megosztva megteremteni egyfajta városi agrikultúrát. Párizs környezete klimatikusan rendkívül kedvező a mezőgazdasági kultúra számára, ám az ipari tevékenység, majd az 1970-es évektől a városszéli erdősítés és rekreációs zónák kialakítása kiszorítani látszott az agráriumot.

A 2050-re vonatkozó nagyszabású Párizs metropolisz tervekben már több várostervező szakember kiemelte a mezőgazdaság ismételt bevonását a nagyvárosi tevékenységekbe. Egyes tervek a megszűnő ipari zóna helyére a város köré új mezőgazdasági gyűrűt vonnának. Mások még nagyobb perspektívában gondolkodva Le Havre irányába egy 200 kilométeres mezőgazdasági folyosót alakítanának ki a Szajna mentén.

Párizst jelenleg egy kisvárosnyi méretű 232 hektáros nagybani piac, az Orly repülőtér és több autópálya kereszteződésében létrehozott Rungis látja el. Innen szállítják a kiskereskedők hajnalonként a városba az árut és kínálják azokat a napi piacokon. A termelők jóformán teljesen kiszorultak Párizs élelmiszerellátásból – ezen is jelentősen módosítanának az új elképzelések.

Más városok, például Stockholm, Koppenhága, Malaga és Zürich a közösségi kiskerteket támogatják, ahol a lakók kis parcellákon közösen kertészkedhetnek, a virágok mellett zöldséget és gyümölcsöt termesztenek saját szükségleteikre.

 

Nálunk a civil és az állami kezdeményezés is hiányzik

Budapesten anno leginkább a kényszer szülte a városi kertészkedést, így a II. világháború idején egyes közparkokban termesztettek zöldségféléket. Később ez a kezdeményezés visszaszorult.

A fővárosnak, úgy tűnik, nincs határozott elképzelése a városi veteményesekről, a városi stratégiai tervekben nem szerepel semmilyen hasonló cél. Bojár Iván András, a főváros városarculati tanácsnoka egy 2008-ban megjelent cikkben kifejtette, hogy a főváros egyelőre nem támogatja a városi gazdálkodást, mert – szerinte – először szemléletváltásra, majd utána esetleges jogszabályi módosításra van szükség ennek megteremtéséhez.

Igaz, rendelet nem tiltja, hogy saját telkünkön konyhakertet létesítsünk, zöldséget, gyümölcsöt termesszünk a család számára, de a főváros – bevallási kötelezettség híján – nem rendelkezik adattal ennek mértékéről. Egyelőre elenyésző azok aránya is, akik mezőgazdasági tevékenységből élnek a fővárosban: míg 1970-ben a fővárosi lakosság 2,6%-a tartozott ide, 2006-ban már csak 0,4%.

 

Városlakó vagy, és van saját konyhakerted? Írj nekünk (szerk[kukac]tudatosvasarlo.hu címre), és küldj képeket, meséld el, hol mit hogyan csinálsz!

 

Kép [cc] thefoodproject

 

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás