fbpx

| Tudatos Vásárló

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Honnan tudod, hogy a ruhád etikus címkéje nem átverés?

Máris nyugodtabb lelkiismerettel vesszük meg, ha egy ruhán zöld, öko, méltányos, tudatos címke virít. Eszerint nem éhező varrónők készítették, a gyapotföldeken dolgozók nem gázoltak térdig a permetszerben. De ki hitelesíti ezt az információt, egyáltalán, mit jelentenek a különböző címkék az elméletben és a valóságban? Cikksorozatunkban ennek járunk utána.

A zöld, etikus márkajelzők több mindenre vonatkozhatnak, és a fogyasztó már itt összezavarodik: az alapanyagra értik vagy az egész gyártási folyamatra? A címke nem feltétlenül segít eligazodni. Egyik extrém példa, amikor az árcédulán megjelenik a zöld fa és a „fenntartható forrásból” jelölés, de ha jobban megnézzük, ez mindössze annyit jelent, hogy az árcédula papíranyaga származik fenntartható forrásból, a ruha nagy részéről semmit nem tudunk.

Az etikus címkéknek három alapvető fajtája létezik, és egyértelműen vannak hitelesebbek közöttük.

1. Mert a márka azt mondja

Sajnálatos tény, de igaz: magának a márkának hihetünk a legkevésbé. A gyártó kiírja a termékre és a honlapjára a magasztos jelzőket és kész – az állítását senki nem ellenőrzi. Nincs egy független külső szereplő, aki elmenne a gyártás helyszínére és ellenőrizné, hitelesítené, hogy valóban tesz-e erőfeszítéseket a márka a környezetért vagy az emberi jogok betartására.

Ráadásul, talán tényleg tesz is erőfeszítéseket, de ezek elegendőek-e ahhoz, hogy megalapozzák a méltányos, fenntartható címkékkel dúsított márkakommunikációt? Etikusnak nevezheti magát az a gyártó, aki kifizeti a munkásoknak a törvényes minimálbért? És akkor is ezt gondoljuk, ha tudjuk, hogy a törvényes minimálbér mélységesen az átlagos megélhetési költségek alatt van?

További probléma az önfényező állításokkal, hogy nem összehasonlíthatók a márkák, termékek végső soron egymással: a fogyasztó nem tudja eldönteni, hogy két cég saját állítása közül melyik mögött van jobb és valódibb teljesítmény.

“Jó” példa erre a H&M cégcsoport. A cég 2013 novemberében nyilvánosan elkötelezte magát amellett, hogy biztosítani fogják dolgozóiknak a tisztességes élethez szükséges jövedelmet. A H&M stratégiai beszállítóinál 2018-ra annyit kell fizetni a dolgozóknak, ami elég a tisztességes megélhetéshez. Addigra ez közel 850 ezer ruhaipari munkást fog érinteni” – írták akkor vállalásukban, amely része volt a cég által akkor összeállított Méltányos Bér Stratégiának (Fair Living Wage Strategy). A határidő lejártával azonban hiába is keressük a vállalt eredményeket, sőt, már az eredeti, 2013-ban nyilvánosan tett ígéretei is eltűntek a vállalat honlapjáról. Az esetet a Clean Clothes Campaign-ben részt vevő civil szervezetek tárták föl.

2. Mert több gyártó együtt megígéri

Több olyan kezdeményezés létezik, amelyeknek márkák, gyártók és egyes esetekben civilszervezetek a tagjai. Céljuk, hogy iparági szintű javulást érjenek el a divatcikkek emberi és környezeti előállítási körülményeiben. Ezeknek az iparági rendszerek tipikus jellemzői, hogy a tagok díjat fizetnek, a folyamatos fejlődésre és tanácsadásra helyezik a hangsúlyt és nem akarnak egy végső elváráslistának megfelelni, sokszor önbevalláson alapul a tagok társadalmi vagy környezeti teljesítményének értékelése. Ritka a külső, független értékelés.

A fejlődés előnyben részesítése a megfeleléssel szemben jól hangzik, de fogyasztóként a tájékozódásunkat nem segíti. Vannak olyan kezdeményezések, ahol a fenntarthatóság, társadalmi felelősségvállalás szempontjából abszolút kezdőket is bevesznek. Egy ilyen, fiatal márka már ekkor kommunikálhatja zöld és társadalmi értékeit a fogyasztók felé, pedig azon kívül, hogy csatlakozott egy jó nevű klubhoz, még nem tett le az asztalra semmit. Szintén érdekes, hogy mi történik, ha például a tagok az alapelvek ellen vétenek: a legtöbb esetben akciótervet kell kidolgozniuk a javulásra, tagságukat folytatólagos mulasztás, többszöri átvilágítás esetén veszítik csak el.

Az ilyen kezdeményezések büszkén hirdetik tagjaikat, amelyek általában a legnagyobb világmárkák, amelyek szintén kommunikálják a részvételüket.

Globálisan 200 tagja van például a Sustainable Apparel Coalition-nek (SAC), olyan márkák, mint a svéd Fjällräven, az Adidas, a Benetton vagy a Zara, Massimo Dutti, Bershka, Pull&Bear, Stradivarius márkákat tulajdonló spanyol Inditex. A SAC saját standradizált minősítési rendszerével a részt vevő vállalatok mérhetik tevékenységük társadalmi és környezeti hatásait (Higg Index).

3. Mert egy független szervezet igazolja a gyártó állítását

Más szóval tanúsító, minősítő programok. Ezek legmegbízhatóbbak, bár az egyes minősítők hitelessége között óriási különbségek lehetnek, és így is gyakran éri őket kritika. A minősítések lényege, hogy egy független szervezet kidolgoz egy elvárás-rendszert, és ha ennek a gyártó vagy a terméke igazoltan megfelel, akkor használhatja a minősítést igazoló logót. Ilyen például a Fairtrade, amelynek van pamut alapanyagra minősítése, vagy a divat világában elterjedtebb ÖkoTex, GOTS.

A minősítő rendszerek holnapján általában megjelenik, hogy melyek azok az elvárások, amelyeknek meg kell felelni, a megfelelést minden esetben a logó használatát engedélyező szervezet ellenőrzi dokumentumok vagy helyszíni szemle alapján. A helyszíni ellenőrzést használó rendszerek megbízhatóbbak, bár ritka, hogy az ilyenre minden évben és minden gyártási helyszínen sor kerüljön. A minősítésért és a logó-használatért a márkák fizetnek. Előnyük, hogy a megfelelést díjazzák és nem csak a terveket, és hogy nem kizárólag önbevalláson alapulnak. A minősítéssel rendelkező márkák kb. ugyanazon a szinten vannak.

Ezeket a minősítéseket legfeljebb 2-3 évre ítélik oda, tehát a közelmúltban elért eredményeket tükrözik.

Extrém esetek

Vannak olyan környezettudatosnak gondolt jelzések is, amelyek semmit nem mondanak az adott termék környezeti jellemzőiről, mégis azzal a jó érzéssel töltik el a fogyasztót, hogy a termék megvásárlásával tettek valamit a környezetért. Ennek egyik tipikus esete a WWF panda-logója. Azok a cégek tehetik fel a saját termékeikre, használhatják promócióra, amelyek bizonyos összeggel támogatják a szervezet tevékenységét. Ez tehát egy adományozási és reklám együttműködés, a termék, amelyen megjelenik a panda-logó ettől még nem feltétlenül környezetbarát.

Az elmúlt évtizedben sokan kritizálták ezt a gyakorlatot, s talán ennek eredménye, hogy újabban a panda-logó olyan termékeken tűnik fel, amelyeknek valóban van valamilyen független minősítésük.

Képek: pexels.com

A kutatás a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával, a cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

Ezt a tartalmat az International Visegrad Fund támogatta. ‘V4 Cooperation for moving forward fair trade as a socially innovative economic model’ (21810223).

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás