Cukorhelyettesítők

A cukorhelyettesítők olyan cukorszármazékokat jelölnek, amelyeket különleges szerkezetük miatt a szervezet nem tud az általános cukrokhoz (pl. kristálycukor, szőlőcukor) hasonlóan megemészteni.

Emiatt ezek nem okoznak vércukorszint-emelkedést. Mivel lebontásukhoz nincs szükség inzulinra, ezért a cukorhelyettesítőket a cukorbetegek is fogyaszthatják. 

Az édesítőszerekkel ellentétben a cukorhelyettesítőknek hasonló az energiatartalmuk, mint a kristálycukornak. Ezért energiaszegény termékekben nem használhatók.

A cukorhelyettesítők legnagyobb csoportját a cukoralkoholok alkotják. (Elnevezésük a cukormolekulához kapcsolódó alkoholcsoportra utal.) Ehhez a csoporthoz tartozik a szorbit E 420, mannit E 421, isomalt E 953, maltit E 965 és a xilit E 967. A cukoralkoholokat többnyire a keményítőből történő cukorgyártás köztes anyagaiból állítják elő. Néhány esetben lehetséges a répacukorból való előállítás is.

A gyümölcscukor (fruktóz) is a cukorbetegek által fogyasztható cukorhelyettesítők közé tartozik. Ez nem adalékanyag, hanem élelmiszer-összetevő.

A cukorhelyettesítőket tartalmazó élelmiszerek esetében a szokásos feliratokon túl a cukorhelyettesítő anyagot az összetétellistán is jelölni kell, valamint a termék nevét az "édesítőszerrel" felirattal kell kiegészíteni.

Az élelmiszerkönyv a cukoralkoholokat „poliolok” néven jelöli. A E 420 Szorbit, E 421 Mannit, E 953 Izomalt, E 965 Maltitok, E 966 Laktit, E 967 Xilit, E 968 Eritrit használata esetén a csomagoláson a következő feliratot kell föltüntetni: „Nagyobb mennyiségű fogyasztása hashajtó hatású.”







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében