Az összetétellista: az adalékanyagok jelölése

Minden összetett és csomagolt élelmiszer összetevőit fel kell tüntetni a címkén.

A listán az összetevőknek mennyiségük szerint csökkenő sorrendben kell következniük. Mivel az adalékanyagok is az élelmiszer komponensei, ezért a jelölésben fel kell sorolni őket. Az adalékanyagokat a funkciójukkal (csoportelnevezés), valamint elnevezésükkel vagy E-számukkal kell feltüntetni. 

Csoportelnevezés: leírja az adalékanyag technológiai célját, pl. színezék, stabilizátor, gélesítő, emulgátor stb. 25 különböző élelmiszeradalék-csoportot különböztetünk meg.

Elnevezés: az adott adalékanyag általános vagy kémiai neve, pl. xantán, nátriumnitrit stb. Néhány anyagnál alkalmazható az összefoglaló név is az összetétellistában: pl. "foszfát" a nátriumfoszfát esetén, "alginát" ammóniumalginát használatakor, vagy "módosított keményítő" az oxidált keményítő, acetilezett keményítő elnevezés helyett.

E-számok: Minden, az EU-ban engedélyezett élelmiszeradalék rendelkezik egy E-számmal, amely minden tagállamban megegyező.

Példa: Ha egy tejszínkészítménybe karragént tesznek, akkor a csomagoláson található címkére vagy a "sűrítőanyag: karragén" vagy "sűrítőanyag: E 407" feliratot kell az összetétellistán elhelyezni.

Az ipar sok esetben az adalékanyagokat feldolgozottan, az adott technológiai folyamatba könnyen alkalmazható formában alkalmazza. Az sokszor jelentő azt, hogy az adalékanyagok is tartalmaznak további adalékanyagokat.  

Az ilyen összetett adalékanyagok összetevőit csak az alábbi esetekben kell feltüntetni:
• ha a végtermékre vonatkozóan is rendelkeznek technológiai funkcióval (példa: gyümölcskészítményekben használt színezék színezi a gyümölcsjoghurtot);
• ha az adalékot tartalmazó összetevő aránya meghaladja a 25%-ot az egész termékre vonatkoztatva (példa: a pizzafeltétként alkalmazott szalámiban előforduló nátriumnitritet rendszerint nem deklarálják, mert a szalámi aránya kisebb mint 25% a teljes pizzára vonatkoztatva).

Mivel az „átviteli elv” más néven „carry over” alapján rengeteg adalékanyag kerülhet a termékbe, amit nem füntetnek föl a csomagoláson, ezért a hatályos szabályozás erre is pontos előírásokat tartalmaz. Az 1333/2008/EK rendelet  II. melléklete tételesen fölsorolja azokat a termékcsoportokat, ahol semmiféle átvitt anyag, illetve semmiféle átvitt színezék nem engedhető meg. Ugyanez a rendelet III. melléklete határozza meg az adalékanyagokban fölhasználható adalékanyagokat is 

Ezen kívül még egy sor kivétel lehetséges. Nem minősülnek összetevőnek - és ezért mentesülnek a deklarációs kötelezettség alól - a következő anyagok:
• Adalékok, amelyeket az élelmiszergyártás meghatározott fázisaiban alkalmaznak, de eltávolítják őket és/vagy a végtermékben semmiféle technológiai funkcióval nem rendelkeznek. Ilyenek a technológiai segédanyagok és az enzimek,
• Oldószerek, amelyeket az adalékok kinyeréséhez használnak (pl. színezékek kivonásakor),
• Aromák és adalékanyagok hordozóanyagai,
• Az aromákra külön szabályozás érvényes.

Néhány termék esetében nem kötelező az adalékok feltüntetése, sokszor nincs is lehetőség ezek részletes megjelenítésére:
• Italok 1,2% v/v% alkoholtartalom fölött, mint pl. a bor, likőrök, égetett szeszek. Kivétel a sör,
• Édességek és tartós pékáruk, amelyeket az üzletekben porcióznak,
• Egyetlen összetevőből álló termékek,
• Csokoládé és édességfigurák (pl. karácsonyfadíszek),
• Kis csomagolási egységeknél, amelyek egyedi felülete kisebb mint 10cm2.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében