Az aromák az élelmiszeriparban kiemelten fontos szerepet játszanak. Alig van olyan feldolgozott termék, amely aroma hozzáadása nélkül készülne. Becslések szerint 15000 aromahatású anyag fordul elő, ezek közül 7000-et tudnak kémiai vagy más úton előállítani. A törvény szerint az aroma se nem adalékanyag, se nem élelmiszer.

A mesterséges aromák adalékanyagnak számítanak, csak akkor adhatóak, ha a meghatározott élelmiszerhez engedélyezettek és az egészségügyi biztonságuk bizonyított. Jelenleg az EU-ban az aromák használatát az 1334/2008/EK rendelet szabályozza. 

Ez a rendelet többféle aroma kategóriát határoz meg: 

„aromaanyag”: ízesítő tulajdonságokkal rendelkező, meghatározott vegyi anyag;

„természetes aromaanyag”: olyan aromaanyag, amelyet fizikai, enzimes vagy mikrobiológiai folyamatok segítségével növényi, állati vagy mikrobiológiai eredetű anyagokból készítenek. A természetes aromaanyagok a természetben jelenlévő és a természetben kimutatott anyagoknak felelnek meg;

 „aromakészítmény”: az aromaanyagtól eltérő olyan termék, melyet élelmiszer, vagy növényi-, állati- , mikrobiológiai  alapanyag feldolgozásával nyernek

„hőkezeléssel előállított aroma”: olyan termék, melyet fehérjetartalmú alapanyag, és cukor hevítésével állítanak elő

„füstaroma”: füstből származó füstkondenzátumok, és egyéb származékok szétválasztásával és tisztításával nyerik

Az aromákat általában a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelő mennyiségben szabadon lehet használni.

Az összetétellistán pusztán az “aroma” megjelölés kötelező. Természetes aroma megjelölés csak a rendeletben lefektetett kritériumok teljesülése esetén alkalmazható

Ízfokozók, gyakran kísérik az aromákat, adalékanyagnak számítanak, így is kell őket deklarálni.