E 451 – Trifoszfátok

Egyéb elnevezések

foszfátok

Leírás

A trifoszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy milyen és mennyi alkálifémion van jelen a molekulában, a következő változatokat különböztetik meg: pentanátrium-trifoszfátok E 451 i) és pentakálium-trifoszfátok E 450 ii).

Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A trifoszfátok fehérjeoldó képessége nagyobb, mint a difoszfátoké, ezen kívül nagyon jó ioncserélő képességgel rendelkeznek. Főként ömlesztősóként, stabilizátorként és savanyúságot szabályozó anyagként használják ezeket.

Előállítás

A trifoszfátokat nátrium vagy kálium segítségével magas hőmérsékleten foszforsavból állítják elő.

Használat

A trifoszfátok a többi foszfáthoz hasonlóan meghatározott élelmiszerekben, meghatározott maximális adagolás mellett engedélyezettek.

Többek között ezekhez a termékekhez használják:
• Húskészítmények (max. 5 g/kg)
• Ömlesztett sajt és készítményei (max. 20 g/kg)
• Desszertek (max. 1 g/kg)
• Fagylalt (max. 3 g/kg)

A trifoszfátokat ezenkívül fog- és szájápoló szerekben is használják.

Biztonság

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.

Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.