E 450 – Difoszfátok

Egyéb elnevezések

foszfátok

Leírás

A difoszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy milyen és mennyi alkálifémion van jelen a molekulában, a következő változatokat különböztetik meg: dinátrium-difoszfát E 450 i), trinátrium-difoszfát E 450 ii), tetranátrium-difoszfát E 450 iii), tetrakálium-difoszfát E 450 v), dikálcium-difoszfát E 450 vi), kálciumdihidrogén-difoszfát E 450 vii). Technológiai tulajdonságaik alapján ezeket az anyagokat különféle célokra használják.

Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A difoszfátok különlegesen erős komplexképző hatásukkal tűnnek ki, amiért főként a húsiparban illetve az ömlesztettsajt-gyártásban használják ezeket. Ezenkívül megakadályozzák a nehezen oldható kálciumtartalmú molekulák kiválását.

Előállítás

A difoszfátokat nátron-, káli- vagy kálciumlúg segítségével foszforsavból állítják elő.

Használat

A difoszfátok a többi foszfáthoz hasonlóan meghatározott élelmiszerekben, meghatározott maximális adagolás mellett engedélyezettek.

Ezeknél a termékeknél akalmazzák többek között:
• Húskészítmények (max. 5 g/kg)
• Ömlesztett sajt és készítményei (max. 20 g/kg)
• Desszertek (max. 1 g/kg)
• Fagylalt (max. 3 g/kg)
• Lisztek és lisztkeverékek (max. 2,5 ill. 20 g/kg)

Difoszfátokat alkalmaznak tisztítószerekben és papírgyártásban is.

Biztonság

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.

Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.