E 417 – taramagliszt

Az E 417 (taramagliszt) egyéb elnevezései

taragumi
tara

Az E 417 funkciója

sűrítőanyag
tömegnövelő szer

Magyarázat

A trópusi taracserje (Caesalpina spinosa) magjának egy része tartalmazza az úgynevezett taragumit; hosszú láncú szénhidrátjait egyszerű cukrok, mannóz és galaktóz alkotják. Mivel duzzadóképessége nagyon hasonló a szentjánoskenyérmag-liszthez (E 410) és a guármagliszthez (E 412) a taramaglisztet is ezekhez hasonlóan használják. Támogatja az agar-agar (E 406), a karragén (E 407) és a xantán (E 415) zseléképzését, ezért többnyire ezekkel kombinálva alkalmazzák.

A taramaglisztet előállítása

Az E 417-et a taracserje magjából készítik. A mag belsejében található egy tápanyagban gazdag réteg, amely a csírát veszi körül. Ezt a részt különválasztják a mag többi részétől, majd finomra őrlik.

Alkalmazás

A taragumi az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezett. Kivételt csupán a kezeletlen élelmiszerek jelentenek, melyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók. Nem alkalmazható továbbá szárított élelmiszerekben sem, melyek elfogyasztáskor megduzzadnak. Egyebek mellett a következő termékekben fordulhat elő:

péksütemények
dzsem, lekvár és zselé
gyümölcs- és zöldségkonzervek
édesség
fűszerkészítmények, húskészítmények pácai és bevonatai
fagylalt és tejitalok

Biztonság

ADI-érték, megengedhető napi bevitel: nincs megadva. A taramagliszt veszélytelennek számít. Emészthetetlen molekulája az emberi szervezetben vízkötő ballasztanyagként működik.

Forrás

A Bizottság 231/2012/EU rendelete (2012. március 9.) az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletében felsorolt élelmiszer-adalékok specifikációinak meghatározásáról EGT-vonatkozású szöveg.