E 340 – Kálium-foszfát

Egyéb elnevezések

Foszfátok

Leírás

A kálium-foszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy hány káliumatom van kötésben a molekulán, három változatát különböztetik meg: monokálium-foszfát (E 340 i), dikálium-foszfát (E 340 ii) és trikálium-foszfát (E 340 ii).

Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A kálium-foszfátok alkalmazása főként a nátriumszegény élelmiszerekben jelentős.

Előállítás

A kálium-foszfátokat kálium-hidroxid segítségével foszforsavból állítják elő.

Használat

A kálium-foszfátok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint a foszforsavra (E 338).

A kálium dúsításra is használható. Csak abban az esetben lehet az élelmiszert kálium forrásként feltüntetni, ha annak minden 100 g-ja, vagy 100 ml-e legalább 300 mg káliumot tartalmaz.

Ha a termékben ennek a mennyiségnek legalább a kétszerese van akkor „káliumban gazdag" jelölés alkalmazható rá. Ezen mennyiségi feltételek teljesülése esetén, a rendeletben meghatározott egészségre vonatkozó állításokat a csomagoláson föl lehet tüntetni.

Ha valamely egyéb technológiai funkciója miatt alkalmazták, akkor kálium-foszfátként kell jelölni az összetevők között.

A kálium-foszfátokat többek között konyhasó helyettesítésre használják.

Biztonság

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát-egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.

Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.