E 339 – Nátrium-foszfát

Egyéb elnevezések

foszfátok

Leírás

A nátrium-foszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Természetes körülmények között az ásványvizekben fordulnak elő. Attól függően, hogy hány nátriummolekula található benne, háromféle változatát különböztetjük meg: mononátrium-foszfát, dinátrium-foszfát és trinátrium-foszfát.

Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák: stabilizálják az élelmiszerek savfokát, és a kálcium-, magnézium-, vas- és nehézfémionok erős komplexbe kötésével segítik a stabilizáló és gélesítő anyagok működését.

Komplexképző tulajdonságuk segíti az antioxidánsok működését is. A foszfátok ezenkívül képesek a fehérjék szerkezetének meglazítására, miáltal azok képesek lesznek (nagyobb mennyiségű) víz megkötésére. A foszfátok teszik lehetővé az ömlesztett sajtok gyártását, és a húsipar is széles körben használja ezt az adalékanyagot.

Előállítás

A nátrium-foszfátokat nátrium-hidroxid segítségével foszforsavból állítják elő.

Használat

A nátrium-foszfátok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint a foszforsavra (E 338).

A nátrium-foszfátokat tisztítószerekben vízlágyító adalékként alkalmazzák, valamint a textilipar is használja.

Biztonság

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát-egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.

Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.