E 224 – Kálium-diszulfit

Egyéb elnevezések

kálium-piroszulfit, kálium-szulfit

Leírás

Az élelmiszeriparban a kén-dioxidot (E 220) vízben oldott formában (kénessav) használják. Ezenkívül alkalmazzák a kénessav sóit, a szulfitokat is, ezek közé tartozik a kálium-diszulfit is.

Előállítás

A kálium-szulfitok a kálilúg és a kénessav összekeverésekor lejátszódó reakció során keletkeznek. Az így keletkező oldatból szárítással vagy bepárlással készítenek kristályos halmazállapotú anyagot.

Használat

A kálium-szulfitok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint a kén-dioxidra.

A kálium-szulfitokat főként a borgyártás során alkalmazzák. A kénvegyületek az erjedési hibák, az elszíneződések, az utóerjedés és a savak biológiai lebomlásának megakadályozására szolgálnak. A kálium-szulfitokat a hordók tisztítására is használják, így ezen az úton a borba is belekerül. Ha a bor kéntartalma magasabb, mint 10 mg/liter, akkor ezt a bor címkéjén jelölni kell.

Biztonság

A legtöbb ember számára a kén-dioxid és a szulfitok veszélytelenek, mivel egy, a szervezetben megtalálható enzim gondoskodik a gyors lebontásukról.

Azoknál az embereknél azonban, akiknek a szervezetében kevés van ebből az enzimből, egészségügyi problémák (émelygés, hányás, hasmenés, fejfájás) jelentkezhetnek. Asztmás betegeknél a kénvegyületek asztmás rohamokat okozhatnak (szulfitasztma). Néhány esetben allergiás, illetve allergiaszerű reakciókat is megfigyeltek.

Elfogadható napi beviteli mennyiség (ADI)

0.7 mg/kg Csoport ADI, kén-dioxidban kifejezve kálcium-szulfitra, kálcium-hidrogén-szulfitra, kálcium-meta-biszulfitra, kálium-hidrogén-szulfitra, kálium-meta-biszulfitra, kálium-szulfitra, nátrium-hidrogén-szulfitra, nátrium-meta-biszulfitra, nátrium-szulfitra, nátrium-tioszulfátra és kén-dioxidra.