E 210 – Benzoesav

Leírás

A benzoesav szerves sav, az áfonyában és sok más gyümölcsben is megtalálható, emellett a mézben, a joghurtban, a savanyú tejben és a sajtban is fellelhető. Az a mennyiség azonban, amelyet ezek az élelmiszerek tartalmaznak, elhanyagolható ahhoz képest, ami tartósítószer formájában kerül a szervezetbe.

A benzoesav a savanyú élelmiszerekben gátolja az élesztők és a baktériumok növekedését. Gyakran a szorbinsavval (E 200) együtt használják, amely a penészekkel szemben is hatásos. A benzoesav antimikróbás hatását gyakran só, acetátok és szulfitok használatával erősítik, ezért sokszor alkalmazzák kénvegyületekkel együtt ecetsavas élelmiszerekben.

Előállítás

A benzoesavat kémiai reakcióval toluolból szintetizálják.

Használat

A benzoesav csak meghatározott élelmiszerekhez engedélyezett. Ide tartoznak többek között:

Alkoholmentes hordós sör; égetett szeszes italok (max. 200 mg/kg)
Csökkentett cukortartalmú dzsem, lekvár, zselé (max. 500 mg/kg)
Olíva (max. 500 mg/kg)
Aszpik(max. 500 mg/kg)
Mártások, szószok (max. 500-1.000 mg/kg)
Ízesített italok (max. 150 mg/kg)

A benzoesav és a szorbinsav kombinált alkalmazása engedélyezett, közös határérték mellett, az alábbi élelmiszerekben:
• Kandírozott vagy fényezett gyümölcsök (max. 1.000 mg/kg)
• Ecetben vagy olajban pácolt zölség (max. 2.000 mg/kg)
• Halkonzervek, szárított hal és más halkészítmények (200 – 2.000 mg/kg)
• Garnéla (max. 6.000 mg/kg)
• Rágógumi (max. 1.000 mg/kg)
• Fogyókúrás élelmiszerek (max. 1.500 mg/kg)

A benzoesavat ezen kívül kozmetikumokban és orvosi krémekben is alkalmazzák.

Biztonság

A benzoesav és a származékai allergiás vagy allergiaszerű tüneteket okozhatnak, különösen asztmában szenvedő, vagy a szalicilsavra és annak származékaira allergiás embereknél. Szalicilátok találhatók az aszpirinben (hatóanyag: acetilszalicilsav), valamint a természetben az ananászban, a narancsban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben és a citromban.

A benzoesav és a benzoátok a bélben felszívódnak, és egy bizonyos fehérjealkotó segítségével a vesében kiválasztódnak. Hosszú ideig tartó magas fogyasztás esetén (20 napon túl 25 mg/ttkg) a kísérleti alanyoknál bélrendszeri panaszokat, görcsöket és az idegrendszer károsodását figyelték meg.