E 163 – Antocián

Leírás

Az antociánok a virágok legfontosabb kék, piros és lila színezékei. Ezek adják a szőlő, a málna, a bodza, a cseresznye és a vöröskáposzta jellegzetes, erőteljes színét, de megtalálhatók a banánban, a körtében és az egresben is. Ezek adják továbbá sok kedvelt dísznövény levelének rózsaszín vagy akár sötétkék színét is.

A különböző, egymástól csak csekély mértékben különböző antociánok az úgynevezett flavonszínezékekhez tartoznak. Ezek a szekunder növényi anyagok közé tartoznak, és az emberi egészségre igen előnyös hatással vannak. Az antociánok antioxidánsként viselkednek, ennek köszönhető, hogy a mérsékelt vörösborfogyasztás egészségmegőrző hatású.

Az antocián vízoldható, a fénynek és a hőnek ellenáll. Különleges kémiai struktúrája felelős azért, hogy különféle savfoknál (pH) változik a színe. Bázikus környezetben az antocián kék, míg magasabb savfoknál pirosba csap át.

Előállítás

Az antociánt extrakcióval nyerik fekete kukoricából, gyümölcsökből, elsősorban piros szőlő héjából.

Az izolált antociánoknak általában beszédes nevük van, mert azt a növényt jelölik, amelyből származnak (például pelargonidin, petunidin vagy malvidin), technológiai jelentőségük azonban elenyésző. Leggyakrabban szőlőhéjkivonatot alkalmaznak. Ez akkor használható fel színező élelmiszerként, ha a benne lévő antocián mennyiségét célzottan nem növelték. Bár a szőlőhéjkivonatnak nincs E-száma, az összetétellistán fel kell tüntetni.

Használat

Az antocián az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül (quantum satis) általánosan engedélyezett. Kivételt csupán a kezeletlen élelmiszerek, valamint azok a termékek jelentenek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók.

E 163-at használnak a következő termékekben:
• Reggeli gabonapelyhek
• Pirosított sajt
• Dzsem és zselé
• Italok

Az antocián ezen kívül kozmetikumok és gyógyszerek színezésére is engedélyezett.