Leírás
Az alluravörös az azoszínezékek közé tartozik.
Előállítás
Az alluravöröst az úgynevezett azokapcsolás során kémiailag szintetizálják. Ennek során két nitrogénatomból létrejönnek az azoszínezékekre jellemző azocsoportok. Az alluravörös elnevezésen általában ennek a csoportnak a nátriumsóját értik. Az alluravörös kálcium- és káliumsói, valamint alumíniumlakkja is engedélyezett.
Használat
Az alluravörös meghatározott élelmiszerekben, változó adagolás mellett használható. A színezék többek között az alábbi élelmiszerekben használható:
• Brit löncshús (Luncheon Meat; max. 25 mg/kg)
• Brit reggeli virsli (Breakfast Sausages; max. 25 mg/kg)
• Vagdalthús legalább 4 % gabonatartalommal (max. 25 mg/kg)
• Pezsgőpor, italpor, szörp (max. 100 mg/kg)
• Ízesített ömlesztett sajt (max. 100 mg/kg)
• Növényi fehérjéből készült, húst és halat helyettesítő termékek (max. 100 mg/kg)
• Fagylalt, puding, desszertek (max. 150 mg/kg)
• Sütemény, kekszek, levelestészta (max. 200 mg/kg)
• Burgonya és gabonaalapú sós snack-ek (max. 200 mg/kg)
• Édességek (max. 300 mg/kg)
• Táplálékkiegészítők (max. 300 mg/kg)
A színezék ezen kívül kozmetikumokhoz is felhasználható.
Biztonság
Az alluravörös az arra érzékeny embereknél allergiaszerű reakciót válthat ki. Különösen a szalicilsavra és annak származékaira való érzékenység esetén fordulhat elő légzőszervi vagy bőrtünet.
A csomagoláson használata esetén föl kell tüntetni a következő figyelmeztető szöveget a színezék megnevezése vagy E-száma mellett: „A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”.
Az ún. szalicilátok az aszpirinben találhatóak meg (hatóanyaga az acetilsalicilsav), a természetben pedig az ananászban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben valamint a citromban fordul elő. A benzoesavra (E 210) érzékenyen reagáló személyek allergiaszerű tüneteket tapasztalhatnak az alluravörös hatására is.
Elfogadható napi beviteli mennyiség (ADI)
7 mg/kg
