fbpx

Azoszínezékek

Kémiai-szintetikus úton állítják elő ezeket, korábban kőszénkátrányból, manapság kőolajból. A megnevezésük egy meghatározott, kettős nitrogénatom kötést jelent (azocsoport), ami ezeket a színezékeket meghatározza. Az azoszínezékek színstabilok, fényesek és nagyon sokféleképpen keverhetőek. A kívánt színárnyalatot pontosan be lehet állítani velük. 

Az azoszínezékek előállításával kezdte meg a felemelkedését a 19. század végén a német festék- és vegyipar. A kis sufniüzemek világméretű vállalkozásokká váltak. Ők festették az összes textíliát, és leváltották a tradicionális növényi festékeket. “Mellékesen” az azoszínezékeket elkezdték az élelmiszeriparban is használni.

Csak évek múlva fedezték föl, hogy sok azoszínezék az egészségre ártalmas, mindenekelőtt rákkeltő. Hosszú ideig tartott, amíg az élelmiszeriparban meggátolták féktelen használatukat. Jól ismert a vajsárga esete: már 1930-ban nyilvánvalóvá vált, hogy erősen rákkeltő, de egészen az 1950-es évekig színezték vele sárgára a vajakat és margarinokat.

Mára a legtöbb egykori azoszínezék használatát megtiltották az élelmiszeriparban. Azok, amelyek manapság – főleg édességek színezésére – engedélyezettek, a veszélytelenek közé számítanak. Sok közülük vízben oldódó, és az elfogyasztás után gyorsan távozik az emberi szervezetből. Ennek ellenére néhány azoszínezéknek továbbra is rossz híre van. Gyanakodnak, hogy ezek allergiát és pszeudoallergiát okoznak. A hiperaktivitásos szindróma (Zappelphillip) kialakulásában is részük lehet.

Az 1333/2008/EK rendelet értelmében  a  Narancssárga S (E 110), Kinolinsárga (E 104), Azorubin (E 122), Alluravörös (E 129), Tartrazin (E 102), Neukockin (E 124) színezékek esetében az élelmiszer csomagolásán a következő feliratot kell föltüntetni:  a színezék(ek) megnevezése vagy E-száma: “A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”.

    Iratkozz fel híreinkre!

    Tippek, tesztek, programok

    Megszakítás