Különösen alattomosak az Aspergillus-gombák által termelt aflatoxinok, amelyek megint csak több különböző anyagot foglalnak össze.

Az aflatoxin B1 rendelkezik a legerősebb ismert rákkeltő hatással. Állatkísérletekben patkányokkal etetve már napi 10 mikrogramm/testsúlykg hatásosnak bizonyult; míg az erős „kémiai”méregből, mint a Dimethylnitrosamin napi 750 mikrogramm/kg -ot kell megetetni a kísérleti állatokkal, hogy rákos daganatot okozzanak.

Mikotoxintermelő gombákkal fertőzött lehet mindenekelőtt a földimogyoró és más mogyoró, a barackmag, a mák, a szezám és a gabonák. A fertőzött növények aránya rendszerint csekély: abból lehet kiindulni, hogy 10.000 földimogyoróból átlagosan egy fertőzött szemet lehet találni.

A mikotoxin-terhelés a háztartásokban előforduló gyümölcs, sajt, sütemény, hús penészedésekor a legjelentősebb. Ezek az élelmiszerek fogyasztásra alkalmatlanok, mert a legtöbb mikotoxin és főleg a rákkeltő aflatoxinok a sütés vagy főzés magas hőmérsékletén sem bomlanak el.

Takarmányok által is kerülhet mikotoxin az állati eredetű termékekbe (pl. tejbe). Általában ez a probléma a hazai takarmányokat kevéssé érinti, mivel a közép-európai klímafeltételek nem ösztönzik a penészgombák aflatoxin termelését.

Élelmiszerek esetében törvényi előírások határozzák meg a megengedett legmagasabb aflatoxin értékeket; a tej esetében ez különösen szigorú: egyértelműen jóval a többi termékre vonatkozó, általános határérték alatti.

Magyarországon az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről szóló 17/1999 (VI.16) EüM rendelet határozza meg az egyes élelmiszerekben előforduló toxinok határétékeit

A gyakorlatban az alapanyagok toxintartalmát az elsődleges feldolgozást végző élelmiszergyártók rendszeresen ellenőrzik.

Az utóbbi időben a takarmányok és növényi termékek aflatoxin-szennyezettsége erősen csökkent.