| Gulyás Emese
Erdőkert, közösségi mezőgazdálkodás és világbéke egyben
Frank Wesemann-nal, a Brandenburg-közeli Waldgarten gazdájával beszélgettünk, aki kertész, magmentő és egy jobb világban rendületlenül hívő, elhivatott aktivista is.
A Waldgarten gazdája két éve kezdett a közösségi mezőgazdálkodásba, de már 15 éve üzemelteti a gazdaságát. Jelenleg két városi közösségnek szállít, emellett a közeli piacon is értékesíti terményeit. Családjával együtt él a gazdaság területén, és náluk vendégeskedik négy gyakornok is, akik Frank fortélyait igyekeznek ellesni.
Hogyan működik nálatok a közösségi mezőgazdálkodás?
Demeter minősített, és a permakultúra alapelveit követő ökogazdaság vagyunk. A közelmúltig leginkább piacon árultuk a termékeinket, de két éve belekóstoltunk a közösségi mezőgazdálkodásba is. Szeretnénk, ha nem csak zöldségeket, hanem gyümölcsöket is szállíthatnánk a tagjainknak, méghozzá a erdőkert rendszerben nevelt fákról.
Hány tagotok van?
A terület öt hektár fölött van valamivel. Ezzel körülbelül 200 embert tudunk most ellátni.
És mi az a erőkert?
Egy igazi erdőhöz hasonló felépítésű fás területet hozunk létre. A lombkorona szinten hasznos gyümölcsfák vannak, a cserjeszinten bogyósok, lejjebb virágok, fűszernövények, zöldségek, a talaj nitrogéntartalmát megkötő dolgok. Időnként tisztásokat hagyunk, hogy bejusson a fény. Az erdőkert egy viszonylag produktív, de nem túl munkaintenzív módszer.
Az erdőkert széle
Miért kezdted el az erdőkertes gazdálkodást?
15 éve ültetek fákat. Tetszik, hogy a fák sokáig adnak. 15 évesen adják a legtöbbet, de sokan közülük még negyvenévesen is teremnek. A dió- vagy a gesztenyefa akár 200 évig is elél.
Ezek szerint hosszú távra gondolkodsz.
Ha jó ütemben terjednek az erdőkertek, és egyre több lesz belőlük, annak a klímaváltozás megfékezése szempontjából is lehet szerepe, ugyanis a fák sokkal több szén-dioxidot kötnek meg. Úgy képzelem, hogy lépésről lépésre haladva az egész országot beterítik az erőkertek.
Említetted, hogy a permakultúra alapeveit követitek. Melyek ezek?
A permakultúra egy összetett dolog, de a három alapelv a legfontosabb. Vigyázok a Földre: a növényekre, az állatokra, az összes élőlényre és élettelen dologra, a földre, a vízre, a levegőre. Igyekszem előmozdítani az önfenntartást és a közösségi felelősségvállalást. Végül, igyekszem unoka-barát módon működtetni a gazdaságot: csak annyi erőforrást elvenni, hogy az unokáim unokáinak is maradjon.
Permakultúra közelről
Azért a közösségi mezőgazdálkodásban kiszállított termények nagyrésze zöldség, nem?
A gazdálkodást és a piacozást is először zöldségekkel kezdtem, mert azoknál viszonylag gyorsan megtérül a befektetés, és már rövid idő alatt jövedelmet termelnek. Ma is ez a kiszállított dobozok alapja. Egyébként mindenféle vad dologgal is kísérletezem. Például vadgyümölcsökkel, vadsalátával és medvehagymával is.
A gazdaságban sétálva rengetegféle paradicsomot láttuk. Ez valami szenvedély?
Hetvenféle paradicsomot termelek. Mind különböző forma, szín, illat. Fontosnak tartom, hogy előremozdítsuk a biológiai sokféleség ügyét. Van is egy közös kísérleti projektünk a berlini Humboldt Egyetemmel.
A gazdasággal is népszerűsítjük a különböző magokat, hogy minél többféle terményt próbáljunk ki. Együttműködünk a brandenburgi Magbankkal is, hogy minél több magot aktív használat során, a gazdaságokban őrizhessünk meg. Ez a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is lényeges, de élelmiszerbiztonsági szempontból is jobb annál, mintha pár nagy cég kevés fajtával kontrollálná a vetőmagpiacot.
Paradicsomok…
…és paradicsomok
Milyen eljárásokat használtok?
A növényvédelemben fontos a növénytársítás. Egyébként a gazdaság minimális szinten gépesített. A legtöbb dolgot emberi erővel csináljuk. Tavaly befogtunk lovakat is, de az egyik sajnos nem jól viselte a munkát és makrancoskodott. Most mind kint vannak a legelőn és egy tréner segítségével próbáljuk őket „megjavítani”, felkészíteni a munkára.
A projektet az Európai Bizottság támogatta. Az oldalon megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.