fbpx

| Domokos Kata

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Épp elájul, aki a pólódat varrta

Zara, Tesco (F&F), H&M, Armani – egy átfogó kutatás megmutatta, mennyire érdekli a világ 50 legnagyobb ruházati cégét az, hogy a termékeiket varró, ázsiai gyárakban dolgoztatott százezrek keresete elérje a létminimumot.

2015 elején nagy vihart kavart a médiában az a norvég valóságshow, amelyben három fiatal divatbloggert egy kambodzsai ruhakészítő üzembe küldenek. A világ egyik leggazdagabb országából érkezve szembesülnek azzal, milyen körülmények között, mennyi pénzért dolgoznak azok, akik a legnépszerűbb világmárkák ruháit varrják. A „Sweatshop – halálos divat” néven futó show fiatal norvég szereplői az ötödik rész végére könnyeikkel küszködve beszélnek a ruhaipari munkások nyomorúságos életéről. A műsor a húszéves Ludvig Hambro szavaival zárul: „Mi azért lehetünk gazdagok, mert ők szegények, ez az igazság. Azért vagyunk gazdagok, mert összesen 10 euróért vehetünk pólót a H&M-nél”.

A norvég sorozatban a divatbloggerek szembesülnek a szomorú valósággal

A globális ruhaipar, benne olyan kikerülhetetlen világmárkák, mint a H&M, a Zara, a Mango vagy a Tesco sajátmárkája, az F&F milliók életkörülményeit határozzák meg. A beszállítóik gyáraiban dolgozó munkások (80 százalékban nők) többsége nem keres napi 6 eurónál többet. A kép tényleg siralmas, ha az arányokat nézzük: a legnagyobb ruhagyártó országokban (Kína, India, Banglades, Kambodzsa, Srí Lanka, Indonézia, Malajzia) államilag megszabott minimálbér meg sem közelíti a szakszervezeteket és munkajogi aktivistákat tömörítő világszervezet, az Asia Floor Wage Alliance által 2013-ban kikalkulált létminimumot. A legrosszabb a helyzet Bangladesben és Srí Lankán, ahol a minimálbér a létminimum összegének mindössze 19%-a, de ez az arány a „legjobban” teljesítő Malájziában is csak 54%. Ráadásul a két szám közti különbség az Asia Floor Wage Alliance 2013-as adatai szerint egyre csak nő.

A norvég dokumentumfilmsorozat, angol feliratozással az Aftenposten oldalán érhető el.

Mindenki másra mutogat

A ruhaipari óriások részéről évtizedek óta megy a hitegetés: a munkásoknak ígérik, hogy bérük egyszer csak eléri majd a létminimumot, de előbb ki kell dolgozni ennek hátterét, hogy közben a cégeket se érje veszteség. A szereplők egymásra mutogatnak: a cégóriások szerint a beszállítóikon és a helyi kormányzati akaraton múlik, hogy a munkások bére megüsse a megfelelő szintet.

A beszállítók viszont azt mondják, nem emelhetik a béreket, mert árat nem emelhetnek, s így elveszne a nyereség. A kormányok azzal érvelnek, megemelnék a kötelező minimálbért, a cégek fognák magukat, és más, „kedvezőbb” feltételeket nyújtó országokban gyártatnák le termékeiket. A gyártó országok egymással versenyeznek a „kedvező feltételek” biztosításában: korlátozzák vagy ellehetetlenítik a szakszervezetek működését, alacsonyan tartják a minimálbért, amit véletlenül sem igazítanak az inflációhoz. Ezzel máris legalizálják a szégyentelenül alacsony béreket.

Minimálbér vagy létminimum?

A létminimumhoz szükséges bér minden embert megillető alapvető jog, amit az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata a következőképpen határoz meg:

Mindenkinek, aki dolgozik, joga van olyan méltányos és kielégítő bérezéshez, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít, és amelyet szükség esetén a szociális védelem egyéb eszközei egészítenek ki.

De a fogyasztók felé mindenki jó képet vág

A cégek a vásárlókat eközben biztosítják arról, hogy ruháik etikus módon készülnek, aggodalomra semmi ok, minden tőlük telhetőt elkövetnek a munkások jólétéért.

A valóság mindenközben az, hogy a létminimum alatt élők a mindennapos túlórázások miatt kimerültek, nem jutnak elég élelemhez, egészségügyi ellátáshoz, nem védi őket szociális háló, nem járathatják iskolába gyerekeiket, nyomorúságos körülmények között élnek, és fényévekre állnak attól, hogy részt vegyenek a kulturális életben, beleszólhassanak a politikába. Alultáplált asszonyok Banglades gyáraiban, tömeges ájulások a kambodzsai ruhaüzemekben, tüntetések Ázsia-szerte – néha a nyugati vásárlókhoz is eljutnak a hírek, a témáról valóságshow készül, ám a rendszer nem változik.

Ázsiai és európai civilek felmérték a helyzetet

Az ázsiai szakszervezetek vezetésével működő Asia Floor Wage Alliance és az európai Clean Clothes Campaign által 2014-ben közzétett kutatásból kiderül, mennyit tesz Európa 50 legnépszerűbb ruhaipari óriása, hogy a ruháikat készítő munkásai emberi körülmények között élhessenek.

A cégek számára kiküldött kérdések, és a tőlük kapott reakciók nyomán a felmérés négy kategóriában pontozta az adott cég elkötelezettségét, ez alapján állt fel a végső sorrend.

1. Belső szabályok
Szabályokkal egyértelműen biztosítja-e a szervezetén belül a munkások egyesülési és önszerveződési jogait; tart-e alkalmazottainak képzéseket e jogokról; van-e hiteles és bejáratott mechanizmusa a panasztételnek; azon van-e, hogy a minimálisra csökkentse a rövidtávú munkaszerződéseket.
2. Beszerzések
Beszerzési stratégiájában igyekszik-e biztosítani, hogy az alacsony felvásárlási ár ne vezessen a munkások kizsákmányolásához, például tisztában van-e azzal, mennyi a létminimum abban az országban, ahol a ruháit gyártatja, és előnyben részesíti-e azokat a gyárakat, ahol a bér biztosított.
3. Átlátható ellátási lánc
Igyekszik-e hosszú távú együttműködést kiépíteni az ellátási lánc szereplőivel: más márkák tulajdonosaival, a gyártókkal, a helyi, országos és nemzetközi szakszervezetekkel, munkavállalói szervezetekkel és a helyi kormányokkal. Igyekszik-e átláthatóvá tenni működését például azzal, hogy közzéteszi beszállítóinak nevét.
4. Alapos és megvalósítható stratégia
Van-e átfogó stratégiája és önmaga által megszabott határideje a létminimum biztosítására. Konzultál-e ez ügyben a szakszervezetekkel és munkáscsoportokkal. Van-e olyan mintaprojektje, amelyekben valós keresetnövelést értek el.

A legmenőbb márkák még arra is tesznek, hogy tájékoztassák a fogyasztóikat

15 vállalat egyáltalán nem volt hajlandó részt venni a civilszervezetek kutatásában, és nem reagáltak a megkeresésre. A világ 50 legnagyobb márkája közül meglepő módon olyan magasra pozícionált nevek, mint az Armani, a Benetton-termékek mellett a Sisley-t és a Playlife-ot is gyártó Benetton-csoport, a Celio, a Desigual, a Mexx, a Replay (márkái a Replay, Replay & Sons, Red Seal, We are replay, White Seal), a S.Oliver, a Tod’s (Tod’s, Hogan, Fay, Roger Vivier), a Vuitton (Louis Vuitton), továbbá a Diesel, a Hugo Boss, az angliai Asda, a német Kik, a Levi Strauss & Co. (Levi’s, Dockers, Denizen, Signature by Levi Strauss & Co.), az LPP S.A. (Reserved, House, Sinsay, Mohito, Cropp, Promostars) nem válaszolt a feltett kérdésekre.

Szinte semmit nem tesznek hipermarketek és az ismertebb divatláncok

Az Aldi, a világ második legnagyobb kiskereskedelmi cégcsoportja, a Carrefour, a Charles Vogële, a Decathlon (Artengo, B’twin, Caperlan, Decathlon, Domyos, Equarea, Flx, Fouganza, Inesis, Kalenji, Kipsta, Nabaiji, Newfeel, Novadry, Oxelo, Quechua, Rockrider, Simond, Solognac, Stratermic, Tribord, Wed’ze), az Esprit, a Gucci, az IC Companys (Peak Performance, Tiger of Sweden, By Malene Birger, Soaked in Luxury, InWear, Part Two, Saint Tropez, Designers Remix, Matinique), a Mango (Mango, H.E. by Mango, Mango Kids, Violeta), az Orsay, a Pimkie, a Pentland (Berghaus, Boxfresh, Brasher, Canterbury, Ellesse, Kangaroos, Mitre, Prostar, Red or Dead, Speedo), a Promod, a VF Corporation (7 For All Mankind, Ella Moss, Bulwark, Lee, Rustler, Majestic, Nautica, JanSport, Wrangler, Eagle Creek, The North Face, SmartWool, Riders By Lee, Reef, Kipling, Red Kap, Horace Small, Splendid, Timberland, Lucy, Napapijri, Eastpak, Vans), a Versace és a WE Fashion (WE, Blue Ridge). Ezek a cégek keveset vagy semmit nem tesznek azért, hogy munkásaik létminimuma biztosított legyen.

Legalább beismerik, hogy van tennivalójuk

Az Asics, a Bestseller (Jack & Jones, Vero Moda, Only, Name It, Pieces, Selected, Outfitters Nation, Object Collectors Item, Vila Clothes, Junarose és Mamalicious), a C&A (Yessica, Yessica Pure, Your Sixth Sense, Angelo Litrico, Westbury, Canda, Clockhouse, Baby Club, Palomino, Here & There, Rodeo Sport), a Gap (Gap, Banana Republic, Old Navy, Piperlime, Athleta, Intermix), a G-Star, a Lidl, a New Balance (New Balance, Aravon, Warrior, Brine, PF Flyers, Dunham, Cobb Hill), a Nike (Nike, Nike Golf, Jordan, Hurley, Converse), a Next, a Takko Fashion (Colours of the World, Flame, Crazy World, Maxi Blue, Chapter, Southern, Crash One, Dognose, Dopodopo) és a Tesco (F&F) elfogadják ugyan, hogy szükséges lenne a létminimum biztosítása, ám eddig igen keveset tettek érte.

160 dolláros minimumbérért tüntetnek a kambodzsai munkások 2013-ban, Fotó: Clean Clothes Campaign

Látszik némi igyekezet

Beszélnek róla, ám a létminimum biztosításáért tett lépések eddig kevéssé volt meggyőzőek az Adidas, Reebok, TaylorMade és Rockport márkákat gyártó Adidas-csoport, a H&M (H&M, Cos, Monki, Weekday, Cheap Monday, & Other Stories), a Primark (Primark, Atmosphere, Cedarwood State, B&W, Denim Co., Love to Lounge, Young Dimension, No Secret, Ocean Club, Secret Possessions), a Puma (Puma, Cobra Golf, Tretorn) és a New Look részéről.

Haladnak a jó úton

Mindössze négyen – a Zara, Bershka, Stradivarius, Pull & Bear, Massimo Dutti, Oysho, Zara Home, Lefties és Uterqüe márkákat gyártó Inditex, a Marks & Spencer (M&S Collection, Limited Collection, Per Una, North Coast, Portfolio, Indigo Collection, Autograph, Classic, Blue Harbour, Collezione, Savile Row Inspired, Big & Tall), a Switcher (Switcher, Whale) és a Tchibo (TCM – Tchibo Certified Merchandise) már tett lépéseket munkásai bérének emelésére, de van még min javítaniuk. Az értékelésnél felállított negyven pontos skálán még e négy legjobban teljesítő cég sem ért el 19 pontnál többet.

Nemlétező jófejek

Ez lenne az a csoport, amelynek tagjai béremelésekkel jelentős lépéseket tettek a létminimum biztosítására. Megrázó, hogy a világ 50 vezető ruhaipari óriása közül egy sem üti meg ezt a mércét.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás