Egy celebbel sok mindent el lehet adni, de fordítva is igaz: egy celeb is sok mindent el is tud adni, ha akar. Nincs ez másképp a River Cottage sorozat népszerű sztárja, Hugh Fearnley-Whittingstall esetében sem. Számos országos és európai sikerű kezdeményezést indított el, többek között az EU halászati reformjáért folytatott Fish fight kampányt, amelyről korábban a TudatosVásárló.hu is beszámolt.

Nem kevés sikerrel járt a 2010-ben gründolt „földmegosztás” (Landshare) programja sem, amelynek keretében egy internetes felületen bárki regisztrálhat, aki szeretné felajánlani a földjét vagy kertjét megművelésre. Ugyanitt kertészkedni, gazdálkodni vágyók kereshetnek maguknak megfelelő helyet a kibontakozásra. Természetesen a siker nem maradt el, cirka 3 év alatt több mint 70 ezren regisztráltak az oldalra föld/kerttulajdonosként vagy kertészkedni vágyóként a Nagy-Britannia miden szegletéből.

Persze szeretjük Hugh-t, de azért ő se tudhat mindent. Az alapötlet ugyanis egy dél-angliai kisvárosból, Totnes-ből származik. Totnes a zöldek amolyan zarándokhelyének is számít, hiszen az Átalakuló városok mozgalom bölcsője, számos, később az egész országra kiterjedő mozgalom elindítója volt.

A „kertmegosztás” (gardenshare) programot 2010-ben indította el egy lelkes helyi lakos, Lou Brown. A célja az volt, hogy összehozza azokat, akik szívesen kertészkednének, de nem kertes házban laknak, olyanokkal, akik valamilyen oknál fogva nem tudják megművelni a kertjüket. Az utóbbiak lehetnek kertes házban élő idős emberek, vagy sokgyerekes szülők, akik a napi pörgés mellett a hátuk közepére se kívánják a kert rendezését.

A közel nyolcezer fős kisvárosban mintegy 30 ilyen kertmegosztó „kapcsolat” alakult ki az elmúlt években, és többnyire egy szezonon túlmutató, hosszú távú „egymásra találásról” van szó. A szervezők összehozzák az érdeklődőket, de innentől rájuk bízzák az együttműködést. Így a két fél egymás között dönti el, hogy a kert mekkora részét adja/veszi át művelésre, és mindezt milyen ellenszolgáltatásért.

Van, ahol a tulajdonos megkapja a termés egy részét, de van, ahol egyszerűen csak örül, hogy egy gonddal kevesebb, és nem alakul ki különösebb kapcsolat a két fél között. Mások pedig – főleg egyedülálló idősek – örülnek, hogy van társaságuk, számukra ez a legfőbb fizetség – avat be a részletekbe Frances Northrop,  a program koordinátora. Egyelőre a kertfelajánlók listája hosszabb, mint a kertészkedőké, mivel a fiatalok közül egyre kevesebben vágynak arra, hogy a földet túrják, még ha csak egy zsebkendőnyi kertről is van szó.

A totnes-i program hatására (Vagy a Hugh kampányáé az érdem? Ki tudja… ), Nagy-Britanniában ma már számos helyen találkozhatunk a kertmegosztó rendszerrel. A siker kulcsa talán abban rejlik, hogy nem igényel különösebb beruházást, viszont annál inkább szervező, emberismerő képességet. 

Íme néhány tanács a totnes-i szervezőktől a kertmegosztó rendszer elindításához:

• Toborozz kerttulajdonosokat a lakóhelyed környékén – plakát, szórólap, cikk a helyi újságban.
• Készíts interjút a kerttulajdonosokkal telefonon, de még jobb, ha egy személyesen látogatás keretében ismered meg őket. Ha van lehetőséged, készíts fotót a kertről, hasznos lehet az érdeklődő kertészek számára. Tisztázzátok a tulajdonos elképzeléseit, igényeit, és hogy mire számíthat ebben a rendszerben pl. milyen időközönként, mikor juthat be a „kertész”, mennyi termésre tart igényt. A szervezők javasolják, hogy tulajdonos a termés kb. ¼-ét, 1/5-ét kapja. (Részletes kérdőívre példa itt) Érdemes már az elején tisztázni a rendszer lényegét: vagyis itt az a cél, hogy az érdeklődő „kertészek” földhöz jussanak, amin saját maguknak termelhetnek. Tehát ők nem kertészek, a szó hivatalos formájában, ezért nem lehet minden kerti munkára befogni a rózsametszéstől, a lugas építésen át a fűnyírásig. Persze ha jófejségből megteszik ezt is, örülhet neki a tulaj, de ez nem lehet elvárás.
• Toborozz kertészkedni vágyókat a lakóhelyed környékén – plakát, szórólap, cikk a helyi újságban.
• Szervezz személyes találkozót az érdeklődőkkel, és próbáld alaposan feltérképezni a motivációjukat, elképzeléseiket. (Részletes kérdőívre példa itt) Győződj meg róla, hogy valóban komoly, elkötelezett érdeklődővel van dolgod. Érdemes az elején tisztázni, hogy a kertészkedés az ő felelőssége, neked csak összekötő szereped van ebben a rendszerben.
• Válaszd ki és kösd össze a megfelelő kerttulajdonost a megfelelő kertésszel. Itt nagyon fontos a megérzés, hogy milyen személyiségű emberek illenek össze, de az igényekről se feledkezz meg. Pl. ha valaki csak hétvégén ér ár kertészkedni, ne ajánld ki olyan kertbe, ahol a tulajdonos a hétvégét családi körben szeretné tölteni. 
• Írasd alá mindkét féllel a szerződést (ezt elég az első találkozásuk után megtenni), amelyben pár alapkritérium le van írva pl. vegetációs időszakban minimum milyen gyakorisággal kell rendeznie a kertet, tiszteletben tartja a tulajdonos személyes terét.
• Hívd fel a kerttulajdonost, és röviden mutasd be a hozzá kiajánlott kertészt. Ha szükséges, adj némi instrukciót a gördülékenyebb kapcsolatindításhoz.
• Add meg a kertésznek a tulajdonos elérhetőségét, egyeztethessék az első találkozás időpontját. Ha igény van rá bármelyik fél részéről, érdemes elmenned az első találkozásra, hogy bemutasd őket egymásnak.
• Az első találkozásuk után hívd fel őket, érdeklődj, sikerült a bemutatkozás.
• Időnként hívd fel mindkét felet, és érdeklődj, hogy mennek a dolgok.
• A vegetációs időszak végén küldd el nekik az értékelő kérdőívet, amelyben megírhatják a tapasztalataikat.

Ismersz hasonló magyarországi kezdeményezést? Írd meg nekünk a szerk@tudatosvasarlo.hu címre.

Kép: Gardenshare

A cikk a Grundtvig „Egész életen át tartó tanulás” program keretében valósult meg.