Az összesen 1.100 fős mintavétel a fővárosra (300 megkérdezett) és nyolc nagyvárosra (100-100 fiatal) terjedt ki. A kérdőívet kitöltők egynegyede középiskolás, háromnegyede helyi felsőoktatási intézményben tanuló diák volt.

Kérdőívünk elején a diákokra jellemző általános értékrendről próbáltunk képet kapni. A fiatalok többsége – mint az várható volt – úgy vélte, életükben az ifjúság helyzete bír a legnagyobb fontossággal. Ezt követte a környezet állapota, majd a munkanélküliség problémája. A gazdasági helyzet került a negyedik helyre, majd szorosan utána a belpolitikai történések. Az értékrend végén jelentős pontszámmal „lemaradva” jelentek meg a nyugdíjasok, végül a rangsort az EU-csatlakozás zárta. A második hely azt sejteti, hogy a fiatalok – legalábbis elméleti szinten – tisztában vannak a környezetvédelem fontosságával, az ép környezet és az életminőség összefüggéseivel. Köztudott, hogy a fogyasztás motorja a reklám.

A „Szerinted általában igazat mondanak-e a reklámok?” c. véleménynyilvánító kérdéshez – az árnyalt válaszadás reményében – négy lehetséges variációt jelöltünk meg. A vártnál is lehangolóbb, hogy a megkérdezettek szerint a reklámoknak mindössze 1%-a igazmondó, s ehhez képest 19% azok aránya, akik úgy vélik, a reklámok egyértelműen nem mondanak igazat. Egy másik kérdéssel azt próbáltuk megtudni, hogy a korosztály vásárlói döntéseit mennyiben befolyásolják a reklámok. A kérdező biztosok szerint a diákok ennél a kérdésnél gondolkodtak a legtovább. A válaszok 68%-a ezt a válaszadói bizonytalanságot tükrözi (34%-uk szerint a reklám általi befolyásoltság nála „nem jellemző”, 34% szerint viszont „elképzelhető, hogy befolyásolja”). Az egyértelmű reklámbefolyásoltságot a fiatalok 8%-a ismerte el, míg az „egyáltalán nem” 24%-os arányt képvisel. Ez utóbbi magatartási forma a gondolkodva vásárló (tudatos) fogyasztói rétegre jellemző. A felmérés szerint minden negyedik fiatal ilyen. Egy ezt követő kérdés értékelése világosan jelezte, hogy különbség van az elmélet (környezetvédelmi értékrend a második helyen) és a jellemző viselkedési forma között.

„Általában hogyan viselkedsz, ha a boltban nem találod az italt a keresett betétes csomagolásban?”

Közömbös a csomagolás

A reakciókkal kapcsolatban – ismerve kereskedő-fogyasztó viszonyát, a magyar fogyasztóvédelem hiányosságait – nem lehettek illúzióink. Nem is csalatkoztunk. Itt a válaszadók 22%-a azt jelölte be, hogy számára közömbös a csomagolás, 52%-uk pedig szó nélkül megvenné az italt eldobható csomagolásban. A kérdezettek 9%-a úgy gondolta, hogy reklamálna az alkalmazottnál, és csupán 17%-uk döntene úgy, hogy a betétes csomagolást keresve inkább továbbmegy egy másik boltba. Egy biztos: a csomagolóanyagokkal kapcsolatos helyzet, a környezet állapota és a jellemző fogyasztói magatartás között szoros összefüggés van – ami súlyosan veti fel a reklámipar, a csomagolóipar, a kereskedelem és a jogi szabályozást illetően a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felelősségét.

A fiatalok 71%-a nem az eldobható csomagolások, hanem a betétes (többutas) csomagolási rendszerek fejlesztését tartja kívánatosnak. Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy mennyire nevezhető környezet- vagy fogyasztóbarátnak az a politika, amelynek igyekezete tíz éve a többutas csomagolások eltüntetésére irányul. Álságos az iparnak és a kereskedelemnek az a hivatkozása, hogy a betétes rendszereket a fogyasztók nem szeretik, az ő kívánságukra váltják azokat le eldobható csomagolásra. Ezzel összecseng egy másik kérdésre adott jellemző válasz is, ahol a betétdíjas rendszerek visszaszorulásának fő okaként az ipar és a kereskedelem magatartását jelölték meg első helyen.

„Hajlandó lennél-e az általad termelt háztartási hulladékot rendszeresen különgyűjteni?” — szólt az a kérdés, amelyik a fiatalok fogyasztási hulladékokért érzett felelősségét firtatta. A kérdésre pont a fele válaszolt „valószínűleg igennel”, 29%-uk pedig teljesen biztos volt benne. Ez azt jelzi, hogy a fiatalok túlnyomó többsége tisztában van a szelektív gyűjtés fontosságával, és alapvetően meg is van bennük a szándék a közreműködésre. Egyéb megerősítő információk hiányában, illetve rosszul kiépített gyűjtős rendszer esetében ez a hajlandóság később valószínűleg csökken, és megerősödhet a különgyűjtést elutasítók (most 11%-os) aránya.

A kérdőív utolsó feladataként a válaszadóknak a felsorolt lehetőségek fontosság szerinti összerakásával egy „saját hulladékgazdálkodási koncepciót” kellett felállítani. A válaszok alapján a vizsgált csoportok tudják (vagy érzik) a hulladékokkal kapcsolatos helyes ökológiai sorrendet. A kérdezettek majdnem felénél a megelőzés került az első helyre, amit az újrahasznosítás, a szelektív gyűjtés, majd a lerakókban történő ártalmatlanítás követett. A legkevesebb összpontszámot a hulladékégetés kapta (bizonyára nem véletlenül).

forrás: Fogyasztóvédelem, 2004. március, dr. Kalas György, alelnök, Hulladék Munkaszövetség