| Bán Dávid
Elméleti zöldség
Az európaiak tudják, hogy meg kell óvni a környezetet, de kevés az egyéni kezdeményezés. Mitől lesz kedvünk változtatni?
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) prognózisa szerint az évtized végéig még jelentősen növekszik az emberiség fogyasztási kedve. A háztartások energiafogyasztása 2002-es szinthez képest akár 35%-kal is nőhet 2020-ra. Ennek leginkább az egyre nagyobb lakásméretek, a több elektronikai felszerelés és az intenzívebb hűtő- és fűtőrendszerek elterjedése lehet az oka.
A háztartások hulladékmennyisége 1995 és 2020 között előreláthatóan majdnem a felével, 43%-kal növekszik. Igaz, a káros hatások valamennyire csökkenthetők a szelektív gyűjtés elterjesztésével, de ettől még nem lesz kevesebb a hulladék. Egy ember így is 640 kiló szemetet fog termelni évente.
A víz- és az élelmiszerfogyasztás terén sem kedvezőbbek a kilátások. Az egyre erőteljesebben terjedő bio- és egészséges élelmiszerek mellett növekszik az általános igény az egzotikus, távoli tájakról érkezett csemegék iránt is.
Emellett soha nem látott méretet öltött a turizmus, illetve az ebből, valamint a napi helyváltoztatásból eredő közlekedés mértéke. Utazási szokásaink is változnak: egyrészt egyre többen váltanak jegyet repülőutakra, látványosan növekszik a kontinensek közötti járatok kihasználtsága is. Másrészt sokan döntenek a rövidebb, de gyakoribb kikapcsolódás mellett, ami ismét több utazással, és károsanyag-kibocsátással jár.
Az európaiak hozzáállása
A Eurobarometer fogyasztási szokásokat vizsgáló 2008-as kutatásából kiderül, hogy szinte mindenki fontosnak tartja a környezetvédelmet. 80%-unk gondolja azt, hogy az életminőség függ a környezet állapotától. Ennél is több válaszadó mondta azt, hogy környezetvédelem nagyban függ az egyéni hozzáállástól, cselekvéstől. Azonban jóval alacsonyabb az aktívan cselekvő polgárok aránya. A megkérdezettek kevesebb, mint kétharmada tesz legalább egy dolgot a környezet megóvása érdekében, és ez leginkább a szelektív hulladékgyűjtésben merül ki.
A vásárlási szokásain, az autóhasználatán például a legtöbb európai nem kíván változtatni. Úgy gondolja, ezektől függetlenül kell megoldani a környezetvédelem kérdését.
Mindösszesen a megkérdezettek 3%-a cselekszik aktívan, tudatosan. A hasznosítható ismeretek és az aktív részvétel inkább kontinensünk északi és nyugati országaira jellemző, ez az arány lényegesen rosszabb keleten és délen.
Tanulmányok szerint nem egyszerű megváltoztatni fogyasztási szokásainkat. Leginkább a kisközösségi motivációs erőknek, modelleknek, a kulturális befolyásnak, illetve a közvetlenül érzett negatív hatásoknak lehet ösztönző ereje. Általában azonban csak az utolsó pillanatban, amikor már saját megszokott életkörülményünk kezd érezhetően romlani (például a levegő- vagy környezetszennyezéssel elszaporodó légúti megbetegedések hatására), akkor szánjuk rá magunkat a cselekvésre.
A cikk a Corvinus Egyetemen 2009-ben tartott Fenntartható Fogyasztás Konferencián Hofmeister Ágnes, Kelemen Katalin,Piskóti Marianan előadásában elhangzott előadás összefoglalója.
A cikk az EEA and Norway Grants támogatásával, a HU0056 kódszámú, Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció projekt keretében jelent meg.
Kép [cc] stringberd