Ahhoz, hogy olcsóbban jussunk hitelhez, különböző „garanciákat” adhatunk a banknak. Ezzel könnyítjük a banknak az eljárást arra az esetre, ha nem fizetnénk. Ilyenkor vagyontárgyaink biztosítékként is szolgálnak, vagyis előre hozzájárulunk, hogy nemfizetés esetén átengedjük ezeket a banknak.

Áruvásárlási hitel esetén a megvett TV vagy laptop nem csökkenti a kockázatot, mert azok sorsa nem „nyomonkövethető” (ki tudja, mi történik vele másnap). Ennek megfelelően e hitelek THM-je megközelíti a személyi kölcsönökét.

Az autó ezzel szemben jelent némi garanciát: ha a törzskönyvet a bank „magánál tartja”, akkor nem tudjuk eladni az autót a bank tudta nélkül. Ha tehát nem fizetek, a bank „elveheti” tőlem az autót, majd eladhatja, és megkapja a pénzét.

Ez valamelyest csökkenti a bank kockázatait – így a THM is csökken (kb. 20-25%). Ez esetben a gondot az autóknál az első időszakban jellemző radikális értékcsökkenés jelenti, hiszen a banknak arra kell ügyelnie, hogy az adósság minden pillanatban alacsonyabb legyen, mint az autó (várható) értéke.

Ökölszabály szerint 3 év alatt az autó értéke megfeleződik, majd az értékcsökkenés lassul.

Ezzel szemben a tartozás összege a klasszikus (annuitásos, azaz minden hónapban azonos törlesztőrészletű) hitelek esetében épp ellentétesen viselkedik: eleinte alig csökken a tartozás összege, majd a futamidő végén radikálisan csökken.

Ezt az ellentmondást a magas kezdő befizetéssel lehet feloldani.

Biztosítás nekünk és a banknak

Ekkor már a bank „csak” arra az esetre kér biztosítékot, ha az autó „megsemmisül” (ellopják, összetörik). Ezért teszik „kötelezővé” a CASCO biztosítást, hiszen a biztosító ilyen vis major helyzetekben kifizeti az autó árát.

Rosszul megválasztott hitel esetében azonban a biztosító kártérítése fölött marad tartozásunk, amit az ügyfélnek kell visszafizetnie – függetlenül attól, hogy már autója sincs. A minimális kezdőrészlet, és a korábban elérhető CHF alapú autóhitelek miatt napjainkban számtalan ilyen esettel találkozunk.

Ma forint és euró alapon érhetők el autóhitelek, és a minimális önerő is 20-40%. Mindezzel együtt is előállhat olyan helyzet, hogy az autóm kevesebbet ér, mint a rajta lévő hitel.

Ne feledjük azt se, hogy a bank számára sokkal kevesebbet ér az autó, mint amennyiért egyébként eladható lenne: a bank számára ugyanis nyűg és költség annak eladása. Kerüljük el az ilyen helyzetet gondos tervezéssel és megfelelő értékű autó megvásárlásával.

Általánosságban elmondható, hogy a magyar háztartások 1-2 kategóriával nagyobb autóval rendelkeznek, mint amekkorát pénztárcájuk megengedne. Ehhez természetesen a „csalóka látszatot keltő” (alacsony kezdőrészletű, CHF alapú, extrém hosszú futamidejű) hitelezési politika is hozzásegítette a hitelekben járatlan fogyasztókat.

Alapszabályként elmondható, hogy ha az autó nem „termel” (azaz nem munkára, vagy jövedelemszerzésre használjuk), akkor nem érdemes hitelre vásárolni. Mindemellett az ára ne haladja meg azt az értéket, ami nekünk „nem fáj”, ha megsemmisül (pl. ellopják), hiszen ez esetben Casco nélkül is képesek vagyunk „másnap” pótolni a járművet – ami nem szükségszerűen a Casco elhagyását jelenti.

Az autó javasolt értéke tehát a tartalékoktól, havi megtakarításoktól és a havi megélhetés összegétől is függ. Ökölszabályként: a család fél éves – éves megélhetésének megfelelő vételárú autó nem veszélyezteti a háztartás fizetőképességét.

Aki pedig pénzügyi szemlélettel választ magának járművet, az kb. 2-3 éves autót vásárol (a listaár kb. feléért), majd márkától-típustól függően 6-8 évesen túlad rajta (a listaár kb. negyedéért). Ez időszak alatt ugyanis kevesebb pénzünk áll benne, kiegyensúlyozott az értékcsökkenés, és még a szerviz-számlák sem megterhelők.

Ilyen módon az autó-hitel csak korlátozottan ajánlott: azoknak, akik jövedelemszerzésre használják, illetve speciális esetekben, a likviditás, a mindenkori fizetőképességünk megtartására, vagyis, hogy egy rövid átmeneti időre maradjon tartalék pénzünk, de az autó értékének csak egy kisebb részére.

Sorozatunkban a családi pénzügyi tervezésről olvashatsz praktikus információkat. A cikksorozat szerzője a magánpénzügyek szakértője.

Kép [cc] bear66

***