
| Perényi Zsófia
Együtt gazdálkodni a természettel: a permakultúra
A permakultúra a biogazdálkodás „kemény” vonala, amely a természetes folyamatokhoz való alkalmazkodást, azok kiaknázását tűzi ki legfőbb céljaként.
A konvencionálistól eltérő mezőgazdálkodási módok megjelenése
megerősíti azt a felismerést, hogy az eddig előnyben részesített intenzív
gazdálkodási rendszerek nem tudnak alkalmazkodni az emberiség fokozódó
igényeihez. Ésszerűtlen alkalmazásuk a Föld kizsákmányolásához, az
ökoszisztémák veszélyeztetésével rosszabb esetben ezek összeomlásához
vezet.
A biogazdálkodás természethez legközelebb álló ága a
permakultúra (permaculture), amely az ausztrál Bill Mollisontól származik. A
permakultúra atyja az 1970-es években fogalmazta meg a gazdálkodási mód
alapelveit, gyakorlati kérdéseit. A kifejezés a „permanent” és az „agriculture”
angol szavakból áll össze; az állandó mezőgazdaságra, vagyis a fenntartható,
évelő növényeket előtérbe helyező gazdálkodásra utal. Az elképzelés olyan
gondolkodásmódot tükröz, amelynek középpontjában a Földünkről és az
emberiségről való gondoskodás, valamint a népességnövekedés hatására kialakuló
problémák megoldása áll.
A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság
minden egyes elemét – növények, állatok, épületek, táj és ember – egy közös
rendszerbe foglalja össze, a közöttük lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg,
használja ki. Így maguk a természetes folyamatok léphetnek az egyébként sokszor
energiaigényes, költséges tevékenységek helyébe: például a gyümölcsösben,
zöldségesben kapirgáló tyúkok amellett, hogy összeszedik a kártevőket és a gyomok
magvakit, trágyájukkal javítják a talaj minőségét, így szükségtelenné teszik a
gazda munkáját és a vegyszerhasználatot. A gazdaságok jellemzően önellátásra
törekszenek, terményeik köre igen széles, de ezekkel leginkább csak a
termelőket felkeresve ismerkedhetünk meg.
Első könyveinek megjelenése után, az 1980-as évektől Bill
Mollison tanfolyamokon adta tovább tudását és tapasztalatait az érdeklődőknek,
akik kétéves gyakorlat után maguk is oktatókká, tervezőkké válhattak. Ennek
köszönhetően a permakultúra világszerte elterjedt, különösen sikeressé válva az
elszegényedett országokban, ahol a természetes folyamatokat kihasználó
gazdálkodás amellett, hogy kiküszöböli az éghajlati és domborzati problémákat,
csökkenti a környezetszennyezést, egészséges élelmiszert biztosít, és erősíti a
helyi közösségeket. Napjainkban Ausztráliában és az Egyesült Államokban
permakultúra intézetek, bemutató gazdaságok tucatjai foglalkoznak kutatásokkal,
tanfolyamok szervezésével.
Magyarországon a permakultúra még nem igazán terjedt el,
leginkább az ökofalvak kertjeiben találkozhatunk egy-egy megvalósult
részletével (gyümölcsös, ártéri gazdálkodás, tanfolyamok szervezése…). 2007-ben
alakult meg a Magyar Permakultúra
Szövetség, amelynek tagjai segítik az érdeklődőket az eligazodásban, találkozókat
és tanfolyamot szerveznek, cikkeket írnak, levelezési listát vezetnek. A
mozgalom egyik hazai úttörőjének, Baji Bélának köszönhetően előreláthatólag
idén megjelenik a témával foglalkozó első magyar nyelvű könyv, amelyből
megismerhetjük a permakultúra történetét, a tervezés alapjait, valamint a
szerző saját, tápiószelei gazdaságában az utóbbi évek során felhalmozódott
tapasztalatait.
Kép [cc] cicadas