fbpx

| Pat Thomas

Egy csipet só I. – Finomított és jódozott

Az Ecologist cikke arról, hogy a só finomítása miért szükségtelen, sőt helytelen. A jódozásnak pedig kockázatai is vannak. (tovább…)




Volt idő, amikor a só ára az aranyéval vetekedett. Ez
valóban jogos is volt, hiszen só nélkül megszűnne az élet. Nem működnének az
izmaink, gyengülne a gondolkodási képességünk, cserbenhagyna a memóriánk, és a
szívünk megszűnne dobogni. Ennek ellenére a sónak manapság csak a mumus szerepe
jut az ételek világában.

Mint ahogy nevetséges étkezési hóbortjaink sokasága, ez a
vád is rossz alapokon nyugszik. Sok múlik azon is, hogyan definiáljuk magát a sót.

Vásárlóként alapvetően háromféle sót tudunk beszerezni:
közönséges asztali sót, tengeri sót és kősót. Ezen a három kategórián belül még
rengeteg változatot találhatunk a forrástól és a kémiai összetételtől függően.

Talán segít megérteni a problémát, ha a sóról is
hasonlóképpen gondolkozunk, mint a cukorról. A finomítatlan cukorral
ellentétben a finomított cukor
nem tartalmaz nyomelemeket (nagyon kis mennyiségben előforduló létfontosságú és
nem létfontosságú ásványokat) és kofaktorokat, amelyek nagyon fontosak az
egészség szempontjából. Ezek a nyomelemek és kofaktorok segítenek a szervezetnek
a cukor lebontásában. Nélkülük a cukor csak kalória lenne.

 

Az egészségtelen fűszer

A só ilyen szempontból nagyon hasonló a cukorhoz. A földből
bányászott vagy tengerből kivont finomítatlan só a nyomelemek széles
választékát tartalmazza, gyakran ugyanolyan arányban, ahogy az emberi vérben is
előfordulnak. Ezek közé tartozik a magnézium és a kálium, amelyek
elengedhetetlenek az egészség fenntartása és a nátrium felhasználása
szempontjából.

A kálium és a magnézium a nátriummal együtt szabályozzák a
vízháztartást, valamint az idegi és izom ingerületeket. Minél több nátriumot
fogyasztunk, annál több káliumra és magnéziumra van szükségünk az egyensúly
fenntartásához. Utóbbiakból kevesen juttatnak megfelelő mennyiséget a
szervezetükbe, miközben a sóval együtt nagy mennyiségű nátriumot fogyasztunk.

A finomított, ipari asztali sóból viszont kivonják ezeket a
nyomelemeket. Csupán a tiszta nátrium-klorid marad, amelyhez tapadást gátló
adalékanyagot és esetenként jódot adnak.

A háztartásokban használt só végső formája – ahogy sok más terméknél
– azon múlik, hogy mi a legnyereségesebb az ipar számára. A sónak csak mintegy
7%-a jut az ételekbe, a fennmaradó 93%-ot az ipar használja fel tiszta
nátrium-kloridként robbanóanyagok, klórgáz, szódabikarbóna, műtrágya és
műanyagok gyártásában.

 

Jódozás

Az asztali só jódozása valós probléma. 1995-ben a World
Health Assembly (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO közgyűlése) elfogadta az
univerzális – emberek és haszonállatok által fogyasztott – só jódozásáról szóló
határozatot. Ennek célja a jódhiány okozta betegségek, például a golyva, a
kretenizmus, a felnőttkori mixödéma vagy gyermekkori idegi rendellenességek
megelőzése. Ennek eredményeként az országok elvárják, hogy minden só hozzáadott
jódot tartalmazzon (kivéve a kóser sót, amelyben semmiféle adalékanyag nem
található).

A baj az, hogy a só jódozása ugyan segít a fenti betegségek
megelőzésében, de ez a módszer leginkább az alultápláltak és éhezők esetében
hasznos. A kiegyensúlyozott táplálkozást folytató embereket nem veszélyezteti a
jódhiány kialakulása, mivel a jód megtalálható a tengeri halakban, a
kagylókban, a rákfélékben, a tojásban, a gabonafélékben, a hüvelyesekben és a
jódozott sóval etetett tehenek tejében. Bizonyos élelmiszer-adalékanyagok is
tartalmaznak jódot.

Emellett rejtett jódforrásaink is vannak. Ilyenek a
köptetőszerek, fertőtlenítőszerek és bizonyos gyógyszerek, úgymint szulfonamid,
lítium, dopamin, szteroidok, aszpirin valamint egyes szívgyógyszerek és
antidiabetikumok. A természetes étrend-kiegészítőknek, mint például a tengeri
moszatnak és a hínárnak is magas a jódtartalma. Ennek következtében többségünk
túl sok jódot fogyaszt.

A jódozott sóval kikényszerített „gyógykezelés” miatt
rendkívül megemelkedett a jódbevitelünk, és a nyugati országokban megjelent a
jódtúladagolás veszélye. Az emberi szervezetben található jód 75%-a a
pajzsmirigyben raktározódik, és az anyagcserét szabályozó hormonok termelésében
van szerepe. Túl sok jód fogyasztása esetén veszélyesen ingadozóvá válhat
ezeknek a hormonoknak a szintje, ami anyagcsere- és immunzavarhoz vezethet.

Galíciában, Spanyolország északnyugati részén, ahol kötelező
jódozni a sót, a szokványosnál gyakoribb a pajzsmirigy-túlműködés előfordulása,
különösen a nők körében. Japánban és az Egyesült Államokban, ahol legnagyobb a
jódozott só bevitele, a túl sok jód felelős számos egészségügyi problémáért,
mint többek között a pajzsmirigy-gyulladás és -túlműködés.

Ez megemelkedett pulzusszámot és vérnyomást,
szívritmus-zavart, kézremegést, túlzott izzadást, idegességet és szorongást,
illetve álmatlanságot okozhat.

 

Cikkünk második részében arra adunk választ, hogy mire
figyeljünk a termék kiválasztásakor, hogyan értelmezzük a termékcímkék
feliratait.

 

Megjelent a The Ecologist 2009.
májusi számában
. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította
Nádor Judit.

Kép [cc] daniel

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás