fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Civil mozgalom kétkeréken

| Török Katalin

Ez a cikk már 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Az április 22-ei kerékpáros felvonuláson tízezren tekertek boldogan keresztül a belvároson, egy tisztább, élhetőbb, biciklisbarát városért. Szeptember 22-én ismét lesz Critical Mass, várhatóan még több résztvevővel. Kürti Gábort, az esemény egyik szervezőjét kérdeztük a felvonulásról és a mögötte szerveződő civil mozgalomról.

A Critical Mass felvonulás nem magyar találmány, a világ számos nagyvárosában rendeznek névrokon biciklis felvonulásokat, sőt néhány városban illegális tüntetéseket. Az esemény magyarországi meghonosítása nyomán azonban létrejött egy, a városi kerékpáros ügyet felkaroló mozgalom. Civil szervezetek, futárszolgálatok és magánemberek közös erőfeszítéseinek köszönhetően a mára félévente megrendezett Critical Mass tüntetés jelentős sikereket elkönyvelő érdekérvényesítő mozgalommá nőtte ki magát. Kürti Gábort, a Hajtás Pajtás Futárszolgálat vezetőjét kérdeztük a a felvonulásról és a mozgalomról.

Az interjú első részében a felvonulás történetéről és a szeptember 22-ei Critical Massről, a második részben pedig a biciklis aktivizmusról, a Critical Mass nyomán kialakult városi kerékpáros mozgalomról olvashatsz.

Hogy indult a Critical Mass Magyarországon, kik voltak a kezdeményezők? Van-e kapcsolat a CM és a kisebb budapesti kerékpáros tekerések között?
Az első felvonulásokat a Városi Biciklizés Barátai Egyesület szervezte. Fénykorában 2-300 ember is elment a havonta rendezett utakra. Ezek után az első nagy felvonulás az 1999-es Off Pedálszemle volt 1500 résztvevővel, majd újra kisebb, részben illegális akciók biciklisfutárok és a Rügyecskék Alapítvány szervezésében, illetve a 4-500 fős látványos Fekete Tekerések következtek. Az első Critical Mass Budapest tavaly a – zökkenőmentes autóforgalom biztosítása miatt újra vasárnapra tolt – fővárosi autómentes napon, bosszankodó biciklisfutárok, és biciklis szervezetek hirtelen ötletéből nőtt ki. A váratlan sikeren – 4000 résztvevő – felbátorodva idén tavasszal a Föld Napján már 10.000-es akciót szerveztünk az időközben csatlakozott környezetvédő csoportokkal együtt. A korábbi kisebb felvonulások szervezői szinte egytől egyig benne vannak a Critical Mass szervezőcsapatában.

Vannak külföldi városok, ahol illegálisan szervezik a CM-eket, és rendszeresen összetűzésbe keverednek a rendőrökkel. Ehhez képest Budapesten engedéllyel, rendőri biztosítással zajlanak a CM-ek. Milyen a kapcsolatotok a hatóságokkal? Mi volt a döntés hátterében, hogy inkább a törvényes utat választjátok a rendezvényhez?
Nem akartunk mindenáron balhét. Az első CM előkészítésekor “nincs veszítenivalónk” alapon kértünk engedélyt, de ha nem kaptunk volna, akkor is megcsináljuk. Valószínűleg negyedannyian lettünk volna, és a támogatók sem vállalták volna fel az ügyet, így sokkal kevesebb embert értünk volna el. Ma már nem így van. Ha nem kapnánk engedélyt, az óriási visszhangot váltana ki, és talán még az eddigieknél is nagyobb tömeget mozgósítana. De erről szó sincs. A rendőrség már nem olyan, mint a nyolcvanas években. Profik, megmondják mik a szabályok (világítás, hol menjünk, hogyan, hány rendező legyen), de barátságosak, és fel sem merül, hogy kitolásból, vagy mert valamelyikük éppen nem szimpatizál velünk, betiltsák. Mindig megbeszéljük, mit lehetne még jobban jövőre, aztán kezet fogunk és elköszönünk. Ahogy elnézem őket munka közben, talán még valami külön tömegpszichológiai tréninget is tarthatnak náluk, mert a legtöbbjük szakemberként bánik az emberekkel.

Az áprilisi Critical Mass-en 10 000-en vettek részt, milyen érzés volt szervezőként elérni ezt a mérföldkövet? Úgy éreztétek, hogy elértétek a célotokat, vagy ez csak a kezdet?
“Fővezérként” borzalmas egy ilyen felvonulás. Tudod ugyan, hogy miért küzdesz, és hogy az mennyire jó, de azt is, hogy mennyi dugóban rekedt embernek okozol bosszúságot. Köztük vannak, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy milyen lesz jövőre a városa, csak azt látja éppen, hogy tök fáradtan ül a szokásosnál is nagyobb dugóban, és hülyegyerekek kerekeznek előtte. Ennek a felelőssége nagyon nagy. Ugyanakkor látsz 10 000 fülig érő szájú embert, akik mintha a 10 évvel későbbi Budapestről jöttek volna egy időgéppel. Aggódsz a sínre tekerő vagány srácokért, és a villamosukat 40 perce váró városlakókért. Nagyon kettős érzés. Persze a legtöbb ember annyira ledöbben, hogy még mérgelődni is elfelejt. 8-10 várakozó utas egymás mellett pacsira tartja a kezét, japán turistákkal teli buszt látsz minden ülésen térdelő integető, fényképező turistákkal, zöldségestől jövő nyugdíjas néni banánt osztogat a bringásoknak, tapsoló, mobillal fényképező járókelők, tárt ablakokban integető lakók, dudáló autósok, szitkozódó emberek. Dolgozd fel, ha tudod. Nagyon nagy segítség idén, hogy nem egyedül egy pár civil, hanem felelős politikusok (Gazdasági Minisztérium és a Főváros) is vállalják az úttörő szerepet, a maguk jól működő, rengeteg embert elérő propagandagépezetükkel. Így nekünk is jobb és a városlakóknak is. Sokkal több embert tudunk majd informálni az akció előtt, ami miatt a hangulat is jobb lesz. Persze nem a biciklisták között, mert ez semmihez sem hasonlítható kétórás eufória.
Bármilyen furcsa azonban, már nem a biciklis tömeg dagasztása a fő cél, hanem az igazi autómentes nap. Egy olyan, ahol mindenki otthon felejti a slusszkulcsot, és kipróbálja a tömegközlekedést vagy a biciklizést. Ha szlogent kellene kitalálnom, ez lenne: ma próbáld ki! Van merre menni. Az Unió fővárosában, Brüsszelben ilyenkor teljes autóbeindítási tilalom van, persze még csak vasárnap. Az autópályán beérkezőket óriási ideiglenes parkolókba terelik, a városban csak a tömegközlekedés, a taxik járhatnak. Az élet viszont  nem áll meg, minden utcát ellepnek a focizó gyerekek, bicikliző vagy sétáló lakók. Ilyenkor senki sem akar kimenekülni a városból kirándulni, sőt inkább megtelnek a szállodák. Az autómentes napi célunk valami ilyesmi. Kíváncsi vagyok, mikor érjük el, és kik lesznek a szövetségeseink.

A szeptember 22-ei CM-en hány résztvevőre számítotok?
Lehetetlen megbecsülni. Azt tudjuk a web statisztikából, hogy hányan töltötték le a szórólapokat, de hogy ezret, vagy egyet nyomtattak, azt nem. Az érdeklődésből és a criticalmass.hu már most napi 2500-as látogatottságából, illetve a médiaérdeklődésből ítélve rengetegen. Ha szakad az eső, akkor kétezren. Jó időben ötezer alatt csalódottak lennénk, de akár a három-négyszerese is lehet a létszám.

(Folytatjuk)

Az interjú második részében a biciklis aktivizmusról, a Critical Mass nyomán kialakult városi kerékpáros mozgalomról olvashatsz.

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek