Jelenleg az unió dokumentumai korunk kihívásaira
hivatkoznak:

Munkahelyteremtés: A nemzetközi gazdasági válság növekvő
munkanélküliséget hozott. Szerintünk Európa vidéki területei számára a helyi
piacokra termelő kis- és családi gazdaságok, a falusi turizmusban szolgáltatók
segítése a vidéki munkanélküliség kezelésének eddig kiaknázatlan lehetőségét
jelentené. A vidéki népesség gazdasági aktivitásának megtartása, ill. növelése
a szociális és egészségügyi költségek csökkentése szempontjából is fontos. A
kisléptékű élelmiszertermelés munkahelyteremtési potenciálját önfoglalkoztatási
jelentőségén túl a nők, az idősek, idénymunkások munkaerőpiacra való
bevonásának lehetősége is fokozza. A tőkeintenzív nagyüzemi, ipari jellegű
termelés előtérbe helyezése a munkahelyteremtés ellen hat.

Klímavédelem: A globális klímaváltozásra kisléptékű,
változatos, lokalizált élelmiszer-rendszerekre épülő európai ökoszociális
agrár-élelmiszerrendszerek támogatása a megoldás, közülük is kiemelhető az
ökológiai gazdálkodás.  Ajánlásaink az
üvegházgáz-kibocsátás radikális csökkentésének lehetőségét tárják fel, a
helyben termelt, feldolgozott és értékesített élelmiszer térnyerésén, és a szállítási
szükséglet ebből következő lefaragásán keresztül. A klímaváltozáshoz való
alkalmazkodás tekintetében, a FAO által megrendelt nemzetközi felmérés tapasztalatai szerint a
tájjellegű, hagyományos, ellenálló fajták, a mozaikos térszerkezetű, kisléptékű
családi gazdaságok rendszere jobb eredményeket ígér e kihívás szempontjából.
Mindez a tagországok kulturális sokszínűségének és hagyományainak megőrzését is
szolgálja.

Élelmezésbiztonság: Elérhető árú, hosszú távon biztosítható
biztonságos élelmiszer a helyi lakosságnak – véleményünk szerint a
mezőgazdaságnak elsősorban a helyi lakosság élelmiszerellátását kell
környezetbarát módon céloznia. Az intenzív nagyüzemi gazdálkodás ez ellen hat,
rövid idő alatt terméketlenné teszi a talajt, elszennyezi a vizeket, az
élelmiszerek beltartalma silány és vegyszer szermaradékokkal terhelt. A Föld
növekvő népességét nem az európai mezőgazdaság világpiacra irányuló
tömegtermelésének kell ellátnia. Ehelyett olyan szabályozási, támogatási
rendszerek, továbbá kereskedelmi megállapodások létrehozására kell törekedni,
melyek az érintett országok mezőgazdaságának fenntartható, a helyi szokások és
tudás figyelembevételével folytatott fejlesztését támogatják.

Élelmiszerbiztonság: A hagyomány és rugalmasság elvének
érvényesülésével;  a más szabályozási
környezetből érkező import-élelmiszerek szigorú ellenőrzésével, tagországi
élelmiszer-önrendelkezéssel.

 

Az új Közös Agrárpolitikával kapcsolatos alapelveink:

A kis- és családi gazdaságok, fenntartható gazdálkodás
megtartása és fejlesztése, mely a helyi élelmiszerszükségletre termel, és
szolgálja a környezet, a népegészségügy és az élő vidéki táj szempontjait.
Ehhez az szükséges, hogy a gazdálkodók tisztes megélhetésre tehessenek szert a
terményük eladásából, a stabil és méltányos árak révén. Ez az előfeltétele
annak, hogy a gazdálkodás gazdaságilag vonzó legyen, különösen a fiatal
nemzedék számára.

Közpénzből nyújtott közvetlen támogatást csak olyan
termelési módok és gazdaságok kapjanak, melyek foglalkoztatási és környezeti
szempontból kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Javasoljuk rossz környezeti és
szociális teljesítményt nyújtó intenzív mezőgazdasági módszerek közvetlen
támogatásának radikális és gyors csökkentését, és az így felszabaduló források
átcsoportosítását a magas környezeti és szociális teljesítményt nyújtó
agrár-környezetgazdálkodási (ezen belül főként a biotermesztési) rendszerek
támogatására.  Elutasítjuk a nagyüzemi
intenzív gazdálkodás  energiacélú
termesztésének támogatását.

Az élelmiszertermelés, feldolgozás és értékesítés a lehető
leginkább helyi szinten történjen, és a multinacionális kereskedelem és
feldolgozócégek piactorzító túlsúlyát az élelmiszerláncban meg kell szüntetni.
A helyi élelmiszertermékek súlyának növelése az élelmiszerbiztonságot is
növelné.

A Közös Agrárpolitika komplex szemléletben készüljön el,
melynek alapvető céljai között egyforma súllyal kell szerepelnie a természeti
erőforrások (termőföld, vízkincs, biodiverzitás stb.) megőrzését és
gyarapítását, az elpusztított vagy súlyosan károsított élőhelyek
rehabilitációját szolgáló földhasználat kialakításának; a vidéki területek
népességmegtartó képességét szolgáló helyi gazdasági rendszerek kiépítésének;
valamint az e célokat támogató oktatási, tájékoztatási, tudatformálási,
közösségfejlesztési, a vidéki térségekben elérhető életszínvonal emelését
szolgáló fejlesztéseknek. Ezért a készülő KAP-ot az egyéb szakterületi
szabályozási eszközök figyelembe vételével kell elkészíteni, illetve elveit e
kapcsolódó szakterületi szabályozásokban is alkalmazni kell.

 

A fenti elvek érvényesítéséhez az alábbi eszközöket tartjuk
szükségesnek:

Kínálatszabályozás és piacszabályozás, és olyan eszközök,
melyek átláthatóvá teszik az élelmiszerláncot és behatárolják a feldolgozóipar
és kereskedelem profitrését. Garantált minimum termelői árakat kell bevezetni
az esetleges klimatikus okokból előálló termény-túlkínálat kezelésére.

A túl alacsony árú import elleni védekezés jogának
kiharcolása a Kereskedelmi Világszervezetben, különös tekintettel az állati
takarmányra.

Az EU-ba érkező termékekkel szemben legalább a nálunk
hatályos szintet kell elvárni a vegyszer- és gyógyszer használat, az állatjólét
és a társadalmi igazságosság terén (diszkrimináció-mentesség, szabályozott
gyermekmunka, a munkavégzés szociális körülményei stb.

A közvetlen kifizetések csak kiemelkedő környezeti, ill.
foglalkoztatási (a gazdaságban foglalkoztatott egységnyi területre eső munkaerő
száma alapján számított) teljesítményű gazdaságoknak járjanak, melyet a
tagállam önállóan határozhat meg. A kedvezőtlen környezeti adottságú,
átlagosnál nagyobb termelési költségű területeken is legyenek extra
kifizetések.

Kutatás-fejlesztés szerepe a mezőgazdaságban. Támogatjuk,
hogy ez a terület jusson  több forráshoz,
de az innováció ne vegyszerkutatásokat, nanotechnológiát és GMO-t jelentsen,
hanem a helyi, változatos, kisléptékű, és ezáltal a kihívások – szárazság,
változékony klíma és energiaválság – felé sokkal ellenállóbb üzemszerkezet és
feldolgozás támogatását számukra megfelelő, kisléptékű innovációval. A meglévő
fajtaváltozatosságot gondozó mezőgazdasági génbankok közösségi tulajdonban való
fenntartására, fejlesztésére is több forrást kell juttatni. A szabályozás
átalakításával ösztönözni kell a hagyományos tájfajták köztermesztésbe és
közfogyasztásba vonását. Nagyon fontos, hogy a hagyományos  tudás és helyi gazdálkodási gyakorlat felértékelődése,
helyi közösségek bevonása álljon ennek a tevékenységnek a középpontjában, mint
ahogy az IAASTD jelentés is leszögezi.

Megújuló energia felhasználásának támogatása: ne kapjon
támogatást a nagyüzemi, monokultúrás rendszerben termesztett gabona vagy
olajosnövények bioüzemanyaggá (bioetanol, ill. -dízel) alakítása és
felhasználása, valamint a biomassza nagyléptékű (ültetvényekről, ill.
természetszerű erdőkből származó lágy vagy fásszárúak erőművi)  tüzelése. E módszerek energetikailag, a
szén-dioxid mérleget és a biodiverzitásra gyakorolt hatásukat tekintve is
inkább károsak, mint hasznosak. A klímavédelem (szén-dioxid megkötés, talaj
széntartalmának megőrzése) és a biodiverzitás védelme szempontjából egyaránt
előnyösebbnek tartjuk az élelmiszertermelésre nem alkalmas területek őshonos
erdőkkel való visszaerdősítését. Ösztönözni kell a komposztált állati és a
zöldtrágya alkalmazását, mellyel egyrészt a mezőgazdasági körfolyamatok
helyreállítása elősegíthető, másrészt az energiaigényes, magas üvegház-gáz
kibocsátású műtrágya gyártása kiváltható. A megújuló energiák tekintetében, a
nem- mezőgazdasági jellegű, ill. a kisléptékű mezőgazdasági energiahasznosítási
beruházások támogatása lenne szükséges (kisléptékű nap-, geotermikus,
szélenergia és biomassza-hasznosítás).

Helyi élelmiszerrendszerek, közvetlen értékesítés támogatása
során a vidékfejlesztési programokban:  a
vidéki foglalkoztatás és a helyi élelmiszergazdaság fejlődését támogató
intézkedések kerüljenek előtérbe: támogatni kell a termelők összefogását,
kisléptékű feldolgozóüzemek, falusi vendégasztal és közvetlen értékesítési
lehetőségek kiépítését, elősegíteni a meglévők gazdálkodói kézbe adását. A
fiatal gazdálkodók földhöz jutását és elindulását segítő intézkedéseknek
szintén kiemelt szerepet kell juttatni.

A tagállamoknak önrendelkezési jogot kell biztosítani a
földpiaci szabályaik megalkotásában. Ennek célja, hogy az állam a területét
alkotó föld tulajdonát és használatát a köz érdekeinek megfelelően tudja  szabályozni.

A vidékfejlesztési programok tekintetében, támogatjuk a valódi
agrár-környezetvédelemre és a vidékfejlesztésre juttatandó támogatások
arányának erőteljes növelését.

Támogatni kell a vidéki kis- és középvállalkozásokat (falusi
turizmus, szolgáltatások, egyéb nem mezőgazdasági vállalkozások).

A génmódosított szervezetek köztermesztésben,
élelmiszerekben és takarmányokban való felhasználását, és az ezeket tartalmazó
termények importját be kell tiltani.

 

A csatlakozott szervezetek listáját megtekintheted a SZÖVET honlapján
>>>