Koporsó nélkül, fa gyökerei között, folyóba szórva: a világban számtalan elfogadott és működő módja van, Magyarországon nehezen terjed a környezetbarát temetkezés.

 

Egyszerűen semmivel

„Csak tekerjenek egy lepedőbe, olyan legyek, mint egy kis burrito. Tegyenek a sírba és dobjanak rám egy kis füvet meg földet” – idézi a Washington Post nemrég megjelent cikkében a kubai származású Jay Castañót. A 65 éves iskolai adminisztrátor jó előre úgy rendelkezett, hogy halála után a rokonok és barátok gyűljenek össze sírjánál, hangozzék el néhány kedves szó, majd testét úgy, ahogy van, adják vissza az anyaföldnek. Se hamvasztás, se balzsamozás, se urna, se koporsó, se sírkő. Végakaratával nincs egyedül, egyike azoknak az amerikaiaknak, akik halálukban is tudatosak akarnak maradni. Egy évekkel ezelőtt végzett felmérés szerint ők – Amerikában – nincsenek is kevesen: a megkérdezettek 43%-a gondolkodna környezetbarát temetkezésben.

 

Hazai lehetőségek: nem könnyítés, szigorítás

Magyarországon lehetetlen lenne teljesíteni Castaño végakaratát: itthon csak a hamvasztás vagy a koporsós temetés választható. Pedig a koporsó nélküli földbe temetés valóban a leginkább környezetkímélő megoldásnak tűnik. A hamvasztás 1000 Celsius-fok körül zajlik, ami rendkívül nagy energiafogyasztással jár. Brit adatok szerint egy holttest elhamvasztása megközelítőleg megegyezik egy ember átlagos havi háztartásienergia-felhasználásával. Ráadásul, amire nem sokan gondolnak, az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mellett a fogtömések miatt a hamvasztásból eredő, a természetbe kerülő higanyszennyezés is jelentős. Magyarországon a holttestet a jogszabály szerint egy vékony hamvasztó koporsóban égetik el, amely kezeletlen fából készül – ennyi a járulékosan elégő anyag. A koporsós temetés során nincs energiafelhasználás és légszennyezés, az esetek többségében viszont pácolt, lakkozott koporsó kerül a földbe, fém fogantyúval. A jogszabály szerint a koporsót csak vizes bázisú vegyszerrel kezelhetnék, és elvileg a koporsóbélésnek is lebomlónak kell lennie, de mindez valójában a gyártó lelkiismeretére van bízva, a gyászolók nyilvánvalóan nem ellenőrzik.

 

Környezetbarát a temetkezési törvény

Megkerestük a legváltozatosabb zöld megoldásokat kínáló hazai temetkezési céget. Gőcze Edit, a Lélekhajó Temetkezési Iroda kegyeleti szakértője elmondta, hogy bár ők is számos alternatív megoldást kínálnak, a lehetőségek Magyarországon sajnos kevéssé ismertek. Ráadásul a szakma sincs tisztában azzal, hogy a hagyományos urnán kívül más kellékek is léteznek, és ez akadályozza a zöld temetések elterjedését. A szakember elmondta, az évek során a hozzátartozók egyetlen egyszer kértek tőlük nyersfa koporsós temetést; a család csak igen szűk kínálatból volt kénytelen megtalálni a megfelelőt. Pedig a temetkezési törvény környezetbarát: csak olyan „koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet”.

 

Az igény pedig itthon is egyre nagyobb arra, hogy a hozzátartozók a temetőn kívül helyezzék el a hamvakat, részben azért, hogy a családot megkíméljék a temetés, illetve a 25 évenként megváltandó sírhely költségeitől, de az is sokszor szempont, hogy a távol élő rokonok nem tudják vállalni a sír gondozását – mondja Gőcze Edit.

 

Vissza a természetbe: szétszórás

A sírhely alternatívája lehet, ha a hamvakat szétszórják, ami szinte bárhol megoldható: a természetben, templomkertben, temetőben, sárkányrepülőről, repülőről, hőlégballonról. „Sokan azért nem gondolkodnak az ilyen temetésben, mert úgy hiszik, hogy a hamvak fertőzőek lehetnek, szennyezik a környezetet. Mivel a hamvasztás ezer fok körül történik, a hamvak természetben való elhelyezése teljesen biztonságos” – magyarázza a szakember. Egyre népszerűbb a hajós temetés, amely meglepő módon olcsóbb is, mint a legolcsóbb temetői elhelyezés. Ilyenkor a hagyományos urna helyett – amely általában mázas kerámia esetleg fém, fa, esetleg márvány – papírból, kukoricakeményítőből, speciális zselatin anyagból, esetleg kősóból vagy homokból készült, természetes úton lebomló urnát használnak.

 

Fotó: (cc) Costel Slincu, Flickr

 

Aki temetőn kívül szeretné elhelyezni, a temetkezési szolgáltatótól kérheti ki a hamvakat. Tavalyi szigorítás, hogy regisztrálni kell, hova kerülnek a hamvak, majd később bejelenteni bármiféle változást. Előírás az is, hogy a szóráshoz valamennyi családtag hozzájárulása, vagy az elhunyt előzetes rendelkezése szükséges. A hozzátartozók dönthetnek úgy, hogy ők maguk szórják szét a hamvakat, akár otthon a kertben. A vízbeszóráshoz, például az elhunyt kedvenc horgásztavánál, be kell szerezni a víz kezelőjének hozzájárulását. A vadvizekbe, például a Balatonba, Dunába, Tiszába, a szórás a vízügyi hatóság engedélyéhez kötött.

 

Emlékerdő

Egyelőre még csak egy helyen, de Magyarországon is létezik egy olyan temetkezési emlékhely, amely alternatívája lehet a hagyományos sírkerteknek, temetőknek. A Tata melletti Emlékerdőben az elhunytak hamvai egy természetes úton lebomló, komposztálódó urnában az előzetesen kiválasztott erdei emlékfa gyökereinél kerülnek a földbe. A fánál lezajló temetési szertartás után az elhunyt neve, születési és elhalálozási ideje egy emléktáblán a fára kerül, s ha esetleg elpusztulna a növény, lehetőség van holtfaként meghagyni, vagy egy facsemetét ültetni a helyére. Az emlékerdőben nem kell számolni a sír újraváltásának költségével, hiszen a hamvak elhelyezése örökre szól, ezen felül a sírkőállítás és sírgondozás költsége sem ró további terhet a hozzátartozókra. A cég elmondása szerint tervben van egy budapesti terület kialakítása is.

 

 

 

Fotó: (cc) yooperann, Flickr