• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Zöld esküvő: ahány pár, annyi szokás

2007.08.10. /
Életünk legszebb napjaként emlegetik – az biztos, hogy az egyik legköltségesebb. Ám ha figyelünk, sok esküvői mozzanatba vihetünk tudatos, zöld elemeket.

Napjainkra az esküvőszervezés komoly iparággá vált, magazinokkal, országos és nemzetközi szintű szakkiállításokkal, komplex szolgáltatásokkal: van például esküvő-kézikönyv is, négyezerért.

Hajdan közösségi hagyományok szabályozták a szertartás részleteit - a néprajz és az antropológia szépen leírja, bemutatva, hogy a bevételt és a kiadást egyensúlyozta a csoportszellem: a lagzi költségei megtérültek a menyasszonytáncban, a hozományban, a nászajándékokban. Ma cseppfolyósabb a folyamat: az alsó hangon néhány tízezres, puritán anyakönyvvezetői „ügylettől" a csillagos egeket verdeső, többmilliós kiadásokkal járó, pompázatos eseményig bármi elképzelhető. Csak a résztvevők pénztárcája és vélt, illetve valós elvárásai határozzák meg, milyen is legyen az esküvő. Sőt: az eljegyzés, a legény- és a leánybúcsú megannyi „előrendezvénye" a nagy alkalomnak...

Nem mindegy, kinek esküszünk - magunknak, egymásnak, a rokonoknak és a barátoknak, esetleg a fogyasztásnak? A kérdésre mindenki szívből adhat választ, de nagyszabású lagziknál felmerül a kérdés: mi is az esküvő? Termék vagy szolgáltatás? Az alapmotívum, a sorsdöntő igen kimondása ezer és ezer, kisebb-nagyobb kiadással járó részlet felé ágazik el. A jegygyűrű mellé kell-e kísérőgyűrű és gyűrűpárna (együtt ez is százezerért)? A menyasszonyi csokor mellé szokás venni úgynevezett dobócsokrot (amit majd a legközelebb férjhez kerülő leány kap el a vendégseregből), hiszen a mátka bokrétáját illik megszárítva félretenni, hogy az unokák is megkönnyezhessék. Az esküvői flórához tartozik még a teremdekor (beleértve az esküvői székselyem több tízezres költségét), az autók virágdísze, a vendégek kitűzői, a nyoszolyólányok csokrai, a templomban vagy az anyakönyvvezetőnél kirakott virágok.

A részleteket tekintve a legtöbb esküvőn keverednek a nemesi, a polgári és a falusi kézfogók alapelemei. Papíralapú részlete az esküvőnek a meghívó, de ma már bejelentő és értesítő is bővíti a dokumentációt - ezeknek a szép kiállítású lapocskáknak komoly a költsége, akár a vendégkönyvé, az ültetőkártyáké.

Az egyéb díszletekről nem is beszélve. Az ifjú pár ruhája: van anyaga, varratása, mindennek ára vagy bérleti díja. A menyasszonyi, sőt a menyecske-ruha mellé a szakmagazinok komoly kiegészítő-szettet is javasolnak - fejdísz, fátyol, kesztyű, fehérnemű, cipő, táska, szakértő becslése szerint összesen kétszázezerért. A vőlegénynek sem csak öltönye van, hanem mellénye, sőt esküvői öve is, bár az avatatlanok nehezen ismerik fel ez utóbbi tárgyon a nagy napra jellemző különbségeket.

Az esküvővel kapcsolatos környezetterhelés a kipufogógázokat illetően is jelentős: ha sok vendég érkezik messziről, ha hosszan rallizik a városban a dudaszóval örömködő, négyütemű esküvői konvoj, akkor ez már egész komoly környezeti volumen is lehet. Legszebb díszlet a kék ég, a zöld fű és a verőfény - ilyen helyszínen nincs is szükség a nászmenet motorizálására.

Új szokás a vendégsereg csoportosított ajándékozása: apró figyelmességek, úgynevezett köszönetajándékok járnak a szülőknek, a nyoszolyólányoknak, a vőfélynek is - ember legyen a talpán, aki kitanulja az ideillő etikettet, és főleg, aki kifizeti a költségeket.

A dínomdánomról alkotott családi elképzelések és az esküvő-média marketingje kétfelől szorítja a mégoly tudatos párt is. Mégis, néhány tipp a zöld esküvőhöz:

Dekor: Rózsaszín lufikból álló, falnyi szív és az éjféli tűzijáték - százezer forint - helyett válasszunk szelíd megoldásokat: a szezonra jellemző élő virág mindig szép, és biztos, hogy a lagzi után is meglesz a helye. De: a virág is lehetőleg származzon helyi, vegyszerezést nem alkalmazó kertekből. Lámpásokat - természetesen méhviasz alapú gyertyákkal - pedig készíthetünk például befőttesüvegekből - mindig akadnak barátok, akik szívesen bíbelődnek ilyesmivel, s szintén jó megoldás, ha ehető - és el is fogyasztandó - szezonális gyümölcsöket, zöldségeket is felhasználunk.

Helyszín: Válasszunk a vendégek nagy része számára könnyen megközelíthető helyszínt, ezzel is csökkentve az utazások externáliáit. Sőt, próbáljuk meg a szertartás és az ünnepség helyszínét összeegyeztetni. Kiváló helyszín lehet például egy - akár kölcsön kapott - hétvégiház is. Ami elsősorban számít, az úgyis a program és a társaság. Ha pedig bérlünk valamit, gondoljunk a közjóra: próbálkozzunk non-profit civil szervezeteknél, közösségi házaknál, múzeumoknál.

Jegyajándék: Bármilyen mélyen gyökeredző hagyomány is, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ékszereink milyen áron kerülnek hozzánk. Ha már nem akarunk szakítani a hagyománnyal, nézzünk körül, hátha akad a családi örökségben felhasználható ékszer. Ha meg nem, irány egy régiségkereskedő, de az ékszereket egy jó ötvös már meglévő ékszere felhasználásával is eltudja készíteni. A mennyegző idejére pedig inkább kérjünk kölcsön ékszereket a családtól, barátoktól.

Menü: Gondoljunk vegetáriánus és cukorbeteg vendégeinkre is! Amilyen mértékben csak lehet, szerepeltessünk helyi (és lehetőleg bio-) gazdálkodásból származó finomságokat, több zöldséget - kevesebb húst, s minél több mindent szolgáljunk fel nyersen. Hagyjunk minél kevesebb szemetet magunk mögött: eldobható eszközök helyett inkább kérjünk kölcsön, vagy béreljünk pohár-, edény- és evőeszköz-készletet! A már-már kötelező ásványvíz helyett pedig csináljunk, vagy hozassunk szódavizet, az italok és üdítők esetében pedig keressük nagyobb kiszerelést, ilyenkor úgy is több fogy.

Nászajándék: Készítsünk előre kívánságlistát (természetesen szigorúan környezetkimélő és etikus dolgokkal), s hozzunk létre a vendégek által is látogatható internetes felületet, nehogy négy ólomkristály-váza és hét mokkáskanál-készlet szakadjon a nyakunkba egy csomó további felesleges, haszontalan és energiazabáló tárgy mellett! (Azok számára, akik nem használják az internetet, keressünk listakezelőt is, akit telefonon kereshetnek.) De hallottunk már olyan nagyszabású esküvőről is, ahol a vendégektől azt kérték, az ajándékra szánt pénzt inkább hozzák magukkal, s az így összekalapozott összeget aztán karitatív célokra fordították.

Nászmenet: Autó helyett gyalogolhatunk, főleg falun, de ha már reprezentáció: a fiatal pár bérelhet akár riksát is a nagy alkalomra. Ne szervezzünk sok, egymástól távol lévő helyszínt (például templom-anyakönyvvezető-lagzi helyszíne).

Nászút: Mind több fiatal pár dönt a biciklis nászút mellett, jövedelemtől függően választva a Loire völgyét vagy az Őrség lankáit, európai autóskörút helyett. Az országhatárokon belül is rengeteg jó lehetőség van, ezek felfedezésére most kiváló alkalom nyílik! Menjünk öko-nászútra!

Papírok: A meghívót, bejelentőt, értesítőt házilag is előállíthatjuk, géppel és kézzel egyaránt, vagy megbízhatunk egy kis papírmerítő műhelyt is. Akinek csak lehet, küldjünk e-mailt. Ha papírt is választunk, az legyen újrapapír, s mindenképp kerüljük a nem újra feldolgozható, műanyag alapú lapokat.

Ruha: Bérelni és varratni is lehet olcsón, csak utána kell járni. A bérlés igazán ökologikus megoldás, egyébként pedig igyekezzünk olyan ruhákat csináltatni (esetleg venni), amelyeket máskor is használhatunk, illetve, ha van rá lehetőségünk, a ruhát készítessük bioalapanyagokból.

Sminkpróba, fodrászpróba: Házilag kiváltható, profi barátnőkkel. Aki mégis szakembert választ, elég, ha a végleges „tervvel" keresi fel.

Takarítás: Mi mást is tanácsolhatnánk, mint hogy használjatok környezetkímélő megoldásokat!

Zene: Kapcsolatrendszerünkben biztos akad, aki ért ehhez a művészethez, vagy ismert valakit, aki ért hozzá. Ha mégsem sikerül barátokon keresztül megoldani a kérdést, legalább a zajszennyezésre figyeljünk oda.

 

Képek [cc] Niklas Bergius, Volker Neumann









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében