Mint Magyarország legnagyobb ivóvíz-szolgáltató társaságának vezérigazgatója, a Magyar Víziközmű Szövetség Vízellátás Tagozatának tagja és a Duna-völgyi Víziközművek Nemzetközi Szövetségének igazgatósági tagja úgy érzem, hangot kell adnom aggodalmamnak. Meggyőződésem, hogy ma még talán felmérhetetlen veszélyt jelent Románia és a határon áthúzódva Magyarország élővizei számára is a hazánktól mindössze 400 kilométerre, Verespatakon tervezett aranybánya.

Az érintett folyók mentén tevékenykedő víziközmű-szolgáltató társadalom több millió ember egészséges ivóvízellátásáért felelős, és ezért kiemelt feladatának tekinti környezetünk védelmét. Fel kell hívnunk a figyelmet régiónk víztisztaságának fontosságára és a környezet- és vízszennyezés sokszor visszafordíthatatlan következményeire.

A Verespatakon tervezett arany- és ezüstkitermelés olyan ciános technológiával valósítható csak meg, amely – amellett, hogy jelentősen károsítja a bánya környéki, ritka természeti szépségű tájat és kitelepülésre kényszeríti az ott élőket – komolyan veszélyezteti Románia és Magyarország élővizeinek, főként a Maros és Tisza vidékének tisztaságát, de hatással lehet az Al-Duna vízminőségére is.

Felmerül a kérdés, hogy a beruházó által remélt üzleti haszon egyensúlyban áll-e azokkal a veszélyekkel, amelyeket egy tizenhét éven át folyamatosan működő aranybánya hordoz, és arányban áll-e azzal a ráfordítással, amely a kockázat csökkentéséhez szükséges. A nagyságrendjében sokkal kisebb, hat évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezés a mai napig helyrehozhatatlan károkat okozott a folyó élővilágában, amelyek valószínűleg csak töredékei annak a környezetszennyező hatásnak, ami most bekövetkezhet.

Az utóbbi időben tapasztalhattuk, mit jelent, amikor víznyerő rétegeink, ivóvízbázisaink sérülnek, szennyeződnek. Szerencsére ezek csak ritka, rendkívüli időjárási körülmények hatására bekövetkező, átmeneti események voltak. Ahhoz azonban elegendőnek bizonyultak, hogy ráirányítsák a figyelmet: hazánkban is fokozottabban kell óvnunk szerencsés természeti adottságainkat, környezetünk tisztaságát és épségét. Mindennapi életünk során akaratlanul is folyamatosan terheljük környezetünket olyan anyagokkal, vegyszerekkel, amelyek hosszú távon veszélybe sodorhatják természeti kincseinket.

Különösen fontos tehát, hogy mindannyian, akik felelősséggel gondolkodunk a vízellátásról, felemeljük szavunkat és megakadályozzunk egy esetleges visszafordíthatatlan természeti kockázatot.

 

Budapest, 2006. augusztus 29.

 

Haranghy Csaba a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, a Magyar Víziközmű Szövetség Vízellátás Tagozatánaktagja és a Duna-völgyi Víziközművek Nemzetközi Szövetségének igazgatósági tagja

 

Forrás: Fővárosi Vízművek