• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Városnézés másképp: Imagine Budapest

2010.11.30. /

Néhány lelkes csapatnak köszönhetően mára új értelmezést nyertek a városnéző túrák. A száraz információkkal telitűzdelt idegenvezetés helyett az alternatív séták olyat kínálnak, ami után egészen más arcát látjuk a fővárosnak. Bemutatjuk az egyiket: Imagine Budapest.

Képzeld el, hogy a századelőn sétálgatsz Budapesten. A kávéházakban költőóriások alkotnak, gombamód szaporodnak a bérpaloták, a piacokon a vasárnapi ebédhez vásárolnak uraiknak a cselédlányok, a macskakövön fiákerek robognak, és a kis vályogházakból a szemed előtt épül fel az akkor még külvárosnak számító Újlipótváros.

Az Imagine Budapest, egy aprócska túraszervező cég alternatív Budapest-túráin hasonlót élhet át az ember. Hogy mindezt hogyan valósítják meg, arról Káldi Emesével, az Imagine Budapest vezetőjével beszélgettünk. Nem mellékesen megígértük magunknak, hogy a lehető leghamarabb jegyet váltunk valamelyik sétára.

 

Hogyan jött az alternatív túraszervezés ötlete?

2008-ban a Kulturális Örökség Napjaira szervezetük az első túrát, amolyan próba-szerencse alapon. Jól sikerült, ezért eldöntöttük: ezzel szeretnénk foglalkozni. Azóta további 9 túránk lett, mind más témában. Ez üzleti vállalkozás, de nem leszünk belőle milliomosok, nem is ez a cél. Kilencen vagyunk, van köztünk újságíró, tanár, tájépítész és gyesen lévő anyuka. Nem ez a főfoglalkozásunk, mindenki dolgozik mellette valami mást is.

 

A város- és művészettörténeti ismeretek mellett olyan tudást, érzést és hangulatot szeretnétek adni a résztvevőknek, amely segít közelebb hozni a várost – valljátok. Ezt hogyan valósítjátok meg?

Nagyon mellélő szerintem, aki csak történelmi, helytörténeti ismeretekre koncentrál. Meggyőződésünk, hogy ezek mellett a korbeli újságcikkekből és pletykákból merített, a témához szorosan kapcsolódó információk miatt lehet kötődni egy helyhez. Például a Dob utca 32. önmagában nem érdekes, de ha ott állsz előtte, és megtudod, hogy innen ugrott ki Seres Rezső, a Szomorú vasárnap dal szerzője, máris nagy jelentősége lesz a háznak, és meg is jegyzed.

 

Melyik a kedvenc sztorid?

Nehéz ezt megmondani. Amikor az üzenő falas (Üzenő falak – avagy a budapesti épületdíszek titkos nyelve) túrát kutattam, találtam egy újságcikket, amelyből megtudtam, hogy a túrát érintő egyik házban lett öngyilkos egy Fischer Rezső nevezetű ember, mert reménytelenül szerelmes volt a cégvezető lányába. Nem egy nagy sztori, de én nagyon szeretem.

Aztán egy másik: a mai Roosevelt tér a reformkorban sötét, koszos környék volt, valószínűleg a kikötő miatt. Történt egyszer, hogy Széchényi arra kocsikázott, és a nagy sárban megcsúsztak a lovak, annyira, hogy a politikus majdnem a Dunába pottyant. Szerencséjére egy hatalmas szemétkupacba gurult, ami felfogta az esést, és ki tudták halászni. Azt is kevesen tudják, hogy ebben az időben a mai Bazilika helyén állatviadalokra szakosodott, amfiteátrumszerű színház állt.

Egy jófej cég: Imagine Budapest

Hogyan születik egy túra?

Körülbelül két-három hónap telik el a téma kitalálásától a szövegkönyv megszületéséig. Nem titok, hogy mindegyik túrának van szövegkönyve. Akárcsak egy jó színházi előadáshoz, ehhez is dramaturgiailag jól összerakott forgatókönyv kell. A téma kitalálása után többször elmegyünk terepszemlére, fotózunk, írogatunk, megnézzük, hogyan lehet felfűzni a helyszíneket.

Nem könnyű, mert az is fontos szempont, hogy gyalogosan bejárható legyen a terep, egy idősebb embernek vagy egy babakocsis anyukának se legyen megterhelő. Ha ez megvan, elkezdünk kutatni.

Utánanézünk, hogy az adott épületek mikor épültek, ki építtette őket, kik laktak benne. Ezután elkezdünk korabeli újságokat olvasni, levéltárazunk, hátha történt ott valami érdekes, vagy lakott ott egy olyan ember, aki a maga korában ismert volt. A szövegkönyv tartalmát végül egy olyan személy rostálja, aki nem vett részt a kutatásban, és objektívebben tudja nézni. Ha ez megvan, egy-két próba után indulhat is a túra.

 

Ki a törzsközönség?

A 30 feletti városi értelmiségi nők. Nyitottabbak, szívesebben próbálkoznak ismeretlen dolgokkal. Ők azok, akik elhozzák a családot, barátokat, és nem mellékesen szájról szájra adják a hírünket. Bevallom, eddig nem igazán áldoztunk reklámra.

 

Külföldiek is megfordulnak nálatok?

Ha százalékot kellene mondanom, azt mondanám, hogy a látogatóink 85%-a magyar. A külföldiekért nagyon nehéz megküzdeni. Mi inkább a magyaroknak szeretnénk megmutatni Budapestet.

 

Hányan vannak egy-egy túrán?

Egy-egy hétvégén két-három túrát tartunk, alkalmanként nagyjából 10-20 emberrel, attól függ, milyen idő van, de ha úgy alakul, két embernek is megtartjuk. Az első fél év után nem maradt el túránk résztvevők hiányában.

 

Hogyan lehet jelentkezni?

Első körben regisztrálni kell a weboldalunkon. Ez azért fontos, hogy nagyjából tudjuk, hány személyre számíthatunk. Általában a regisztrálók kétharmada el szokott jönni.

 

Előfordult, hogy valamelyik túrátokat ajándékba kapta valaki?

Igen, gyakran előfordul. Főleg esküvőre, születésnapra, karácsonyra szokták adni.

 

Milyen hosszúak a túrák?

A legrövidebb másfél óra körül van, a leghosszabb három és fél órás. Azt gondolom, a 2 – 2,5 óra a legideálisabb.

 

Ismersz hasonló vállalkozásokat?

Többen is vagyunk, akik tematikus túrákat szerveznek. A leghasonlóbb talán a Beyond Budapest, csak ők kifejezetten a nyolcadik kerületre koncentrálnak, szociokulturális megközelítéssel próbálkoznak.

 

Hogyan látod ezt a műfajt?

Azt gondolom, az emberek nyitottak az alternatív megközelítésekre, egy kicsit mélyebb helytörténeti megközelítésre, mint amilyenen az iskolai osztálykirándulásokon szocializálódtunk. A tapasztalatok legalábbis ezt mutatják, és ennek mi nagyon örülünk.







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében