Vásárlás

Ehhez persze nagyban hozzájárul a média és az üzletek
összehangolt támadása: az újságok már hónapokkal korábban elkezdenek karácsonyi
recepteket közölni; a reklámokban mindenhol meleg családi idillel találkozhatunk,
aminek szerves részét képezi az ünnepi asztal; a boltokban pedig hemzsegnek a
különleges, alkalmi csomagolású termékek és a vásárlásra csábító akciók.
Mindezzel azt sulykolják belénk, hogy ha ki szeretnénk fejezni a szeretetünket,
terülj-terülj asztalkámat kell otthon varázsolnunk! Mivel a táplálék és a
szeretet a legtöbb embernél már kisgyermekkorban összekapcsolódik, a
reklámszakembereknek egyébként sincs nehéz dolguk.

A felfokozott fogyasztói légkörben a szokásosnál is
hajlamosabbak vagyunk olyan termékeket megvenni, amikre egyrészt nincs
szükségünk, másrészt egészségtelenek vagy valamilyen más szempontból – például
a gyártójuk vagy a csomagolásuk miatt –
nem számítanak tudatos választásnak. Rendszerint a mennyiségekkel is baj van; a
legtöbbünknél működésbe lép a túlélőösztön, és a másfél hetes ünnepi periódusra
készülve valójában fél évre tankolunk fel.

Később aztán azért is esünk a mértéktelen evés-ivás
hibájába, mert nem akarjuk kidobni a rengeteg összevásárolt ételt. Ennek
kivédésére van egy egyszerű és jól bevált módszer: mielőtt nekivágunk az
üzleteknek, mérjük fel, hogy hány embert látunk vendégül, és mire lesz
szükségünk, majd ennek megfelelően készítsünk bevásárló listát, és az ünnepi
nyüzsgésben is igyekezzünk tartani magunkat hozzá!

Alapanyagok

Ami a menü egészséges voltát illeti, sokat tanulhatunk a
nagyszüleinktől, ha megnézzük, milyen volt egy hagyományos karácsonyi vagy
szilveszteri menü. A gazdagságot szimbolizáló bab, lencse és mák elhagyhatatlan
hozzávalónak számított, a diót és a fokhagymát rontás ellen ették, a mosolygós
piros almára pedig úgy tekintettek, mint az egészség forrására. A káposzta már az ókorban is
áldozati ételnek számított, ahogyan a hal is, ami Jézust jelképezi a keresztény
kultúrkörben.

Ezek az alapanyagok egyben idénynövények is, egytől
egyig könnyen beilleszthetők a tudatos táplálkozásba. Az indiai ájurvédikus
gyógyászat és a makrobiotika ráadásul úgy tartja, hogy télen, a hidegben
olyasmit kell enni, ami növeli a szervezetben a kalorikus energia mennyiségét.
A hagyományosan fogyasztott olajos magvak és a mézes, sült alma épp ilyenek, de
említhetnénk a hagymával
készült, olajosabb, csípősebb főfogásokat, a fűszeres süteményeket és a forralt
bort is.

Nem a hagyományos ünnepi ételek jelentik tehát a problémát,
sokkal inkább az, hogy felváltottuk őket a csomagolt, tartósított, félkész,
mirelit és konzerv árukkal, az agyoncukrozott és -sózott süteményekkel, kekszekkel.
Ezek az ipari tömegtermékek olcsó és silány minőségű alapanyagokból készülnek,
ráadásul feldolgozásuk során a bennük lévő tápanyagok nagy része elvész.

Bár sokszor megpróbálják visszapótolni a vitaminokat, ásványi
anyagokat, a táplálkozástudomány és az élelmiszeripar – minden ellenkező
állítás ellenére – nincs azon a szinten, hogy képes legyen elkülöníteni és
reprodukálni a természetes táplálékok minden összetevőjét. A legfontosabb
ezért, hogy mindig – így karácsonykor is – próbáljuk a lehető legfrissebb és
legkevesebb feldolgozáson átesett ételeket az asztalra tenni. Így nem csak
magunknak, de a környezetnek is kedvezünk, hiszen kevesebb csomagolási hulladék
keletkezik.

Ha az ünnepi menü egyes alapanyagait nézzük, néhány kényes
pontra érdemes odafigyelni mind a bevásárlásnál, mind az ételek elkészítésénél:

Zsiradékok: Közhely, hogy a
növényi olajok egészségesebbek az állati zsíroknál, és a bő olajban sütés
helyett ajánlatosabb a kímélőbb konyhatechnikai eljárásokat választani. Azt már
azonban kevesebben tudják, hogy sütni-főzni olyan olajban érdemes, ami jól
bírja a magas hőfokra hevítést, különben a szív- és érrendszert megterhelő transzzsírsavak
keletkeznek.

A repceolaj például károsodás
nélkül 190 fokra is hevíthető, de jó választás a finomított (!) olívaolaj is.
Az amúgy egészségesebb, mechanikus préseléssel előállított extra szűz változat
erre a célra nem megfelelő, mert a benne lévő értékes tápanyagokat a
magas hőfok tönkreteszi. Fontos még, hogy a zsírsavak az olajok ismételt
felhasználása során telítődnek, ami szintén hátrányos az egészséges táplálkozás
szempontjából.

Fehér liszt: Készítésekor a
hosszabb eltarthatóság érdekében a gabonaszemeket megfosztják a héjuktól
(korpa) és a csírától, de velük együtt a tápanyagok 80%-ától (B és E vitaminoktól,
élelmi rostoktól, értékes növényi olajoktól) is. Az őrlés ráadásul olyan magas
hőfokon történik, hogy a végbemenő oxidációtól a liszt csúnya szürkés színű
lesz, ezért a továbbiakban kémiai úton kifehérítik.

A folyamat során peroxidok
keletkeznek, és ártalmas szabadgyökök szabadulnak fel. A végeredmény szinte
tiszta keményítő, ami fogyasztás után ugrásszerűen megemeli a vércukorszintet,
ez pedig megterhelő a hasnyálmirigy számára. Egészséges alternatíva a rövidebb
ideig eltartható és másfajta elkészítési módot igénylő teljes kiőrlésű liszt.

Túl sok hús: A nagyipari
állattenyésztés elterjedésének köszönhetően a modern társadalmakban élő emberek
a szükségesnél több fehérjét fogyasztanak, ami aztán szerteágazó és negatív
egészségügyi következményekkel jár. A húsevők is jól teszik ezért, ha
valamelyik ünnepi fogásnál újítanak egy kicsit, és kipróbálják a hagyományos
recept vegetáriánus változatát.

Cukor: Alapvetően igazuk
van azoknak, akik a fehér változat helyett a természetesebb barnát, vagy a
tápanyagokban gazdag mézet ajánlják, tudnunk kell azonban, hogy ezek ugyanúgy
tömény cukrok, vagyis a helyettesítés nem jelenti azt, hogy mértéktelenül
fogyaszthatunk belőlük. Mivel a készen kapható édességek nagyon sok cukrot
tartalmaznak, érdemes őket saját készítésű süteményekkel, aszalt gyümölcsökkel
és magas kakaótartalmú étcsokoládéval (kevesebb cukor, sok antioxidáns)
kiváltani.

Receptek

A fenti pontokra ügyelve kreatívan, saját ízlésünk szerint
alakítgathatjuk a szokásos recepteket, amihez sok ötletet találunk az interneten
és a reformszakácskönyvekben egyaránt. Két jól bevált kedvencet mi is
megosztunk:

Hamis halászlé padlizsánnal
Ezt a vegetáriánus ételt nem csak egyszerű elkészíteni, de ízében és
textúrájában meglepő módon hasonlít a halból készült változatra.
Hozzávalók: 2 fej vöröshagyma, 1 paradicsompaprika, 2 paradicsom, 30 dkg
burgonya, 2 padlizsán, olaj, só, paprika, víz
Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk, és kevés olajon megfonnyasztjuk.
Hozzáadjuk az összevágott paprikát, paradicsomot, krumplit, majd puhára főzzük.
A padlizsánokat héjastól hosszában ketté, majd keresztben 1 cm vastag
szeletekre vágjuk, kevés olajon átsütjük. A megfőtt alapot összeturmixoljuk,
majd sóval és paprikával ízesítjük. Végül felforraljuk, belerakjuk a megsült
padlizsándarabokat, és még pár percig főzzük.

Bejgli teljes kiőrlésű lisztből
A hagyományos változatban sok a zsiradék és a fehér liszt – ebben a
receptben az előbbit a krumpli helyettesíti. Ez a végeredményen nem érződik, és
kellemesen lággyá is teszi a tésztát.
Hozzávalók (2 rúd mákos és 2 rúd diós bejglihez): A tésztához: 30 dkg
finomliszt, 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 60 dkg krumpli, 1-2 tojás, 5 dkg
élesztő, 1,2 dl víz, olaj, méz
A töltelékekhez: 15-15 dkg darált mák és dió, 10-10 dkg barnacukor, 5-5 dkg
mazsola, citromhéj
Elkészítés: A burgonyát héjában megfőzzük, megpucoljuk és áttörjük. Az
élesztőt langyos, mézes vízben megfuttatjuk. A tészta alapanyagait
összegyúrjuk, négy részre osztjuk, majd részenként kinyújtjuk, megtöltjük és
feltekerjük. A bejgliket kivajazott tepsibe tesszük, a tetejüket megkenhetjük
tojással. Fél órát kelesztjük, majd sütőben kisütjük.